BH 1983.9.356 I. A kisajátítási kártalanítási összeg megállapításánál nem lehet helye az egymás melletti ugyanazon tulajdonosok tulajdonában levő ingatlanok egybefoglalásának és egységes értékelésének [Ptk. 178. §, 1976. évi 24. sz. tvr. 8-11. §].

II. A kötelmi jogosult érvényesítheti a kisajátítást kérővel szemben a még ki nem fizetett vagy az államigazgatási határozatban megállapított összeget meghaladó kártalanítási igényét. Ez utóbbi esetben azonban az igény érvényesítésének az is feltétele, hogy a tulajdonos a kötelmi jogosultnak az ingatlanra vonatkozó igényeit elismerje [Ptk. 178. §, 1976. évi 24. sz. tvr. 14. § (1) bek., PK 26. sz.].

Az alperes kérelmére a megyei tanács vb járási hivatalának igazgatási osztálya kisajátította a felperesek és perben nem álló tulajdonostársaik közös tulajdonában levő perbeli ingatlanokat, illetőleg azok egy részét. Így teljes terjedelmében kisajátították az 587/1 hrszámú és az 588/1 hrszámú ingatlanokat, az 587/2 hrszámú ingatlanból 746 m2, az 588/2 hrszámú ingatlanból pedig 787 m2 területű ingatlanrészt. Az ingatlan-nyilvántartás szerint négy önálló földrészletként nyilvántartott ingatlanból összesen tehát 1688 m2 került kisajátításra, amelyért az államigazgatási hatóság 20 000 Ft kártalanítást állapított meg.

A felperesek - miután az eljáró bíró tájékoztatta őket a perindítás lehetőségéről - úgy nyilatkoztak, hogy Sz. P. örökösei ellen nem kívánnak pert indítani, s keresetüket módosítva azt kérték, hogy a bíróság az általuk elfogadott szakértői vélemény alapján a 64/352 tulajdoni hányadra eső kártalanítási összeg levonása után fennmaradó 32 728 Ft-ot ítélje meg részükre, illetőleg ilyen összeg megfizetésére kötelezze az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A járásbíróság által kirendelt Z. L. mezőgazdasági szakértő szakvéleménye szerint a felperesek a négy tulajdoni lapon nyilvántartott ingatlanból két elkülönítetten használt házas ingatlanrészt alakítottak ki. A két, egyenként 512 négyszögöl térmértékű ingatlannak az utcafrontja 12-12 m széles volt, és a kisajátítás folytán a területük 277-277 négyszögöl nagyságúra csökkent, így azok mérete nem felel meg a községben kialakult szokásos házhelynagyságnak.

Az ingatlanok egyébként a község középpontjában, a Fő utcán, a tanácsháza közelében találhatók. Területük lejtős, de nem vízállásos. A községben az ingatlanforgalom rendkívül csekély. Más ingatlanok általában 56-130 Ft/négyszögöl egységáron keltek el.

A szakértő az ingatlanok kisajátítás előtti értékét 90 000-90 000 Ft-ban, a visszamaradt ingatlanok értékét pedig 60 000-60 000 Ft-ban állapította meg. A telekért 44 000 Ft, a visszamaradt ingatlanban bekövetkezett értékveszteségért pedig 16 000 Ft kártalanítás megállapítását javasolta.

A járásbíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek - tulajdoni illetőségük arányának megfelelően - az államigazgatási határozatban megállapított kisajátítási kártalanításon felül további 32 728 Ft-ot, s ennek 1980. december 24. napjától a kifizetés napjáig járó évi 5% kamatát, valamint 625 Ft perköltséget. A kiskorú XII. és XIII. r. felpereseket megillető kártalanítás tekintetében úgy rendelkezett, hogy azt "tartós gyámhatósági takarékbetétkönyvben kell elhelyezni".

Az ítélet indokolása szerint a bíróság teljes egészében elfogadta döntése alapjául Z. L. igazságügyi szakértő véleményét, s annak figyelembevételével határozta meg a kisajátítási kártalanítás mértékét.

Az első fokú bíróság ítélete - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett.

A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.