A Debreceni Ítélőtábla Gf.30079/2021/40. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 103. § (5) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 213. § (3) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (1) bek., 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 88/A. § (1) bek., 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 75/C. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (2) bek.] Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Szilágyiné dr. Karsai Andrea, Szűcs Lajos

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék G.40180/2020/19., *Debreceni Ítélőtábla Gf.30079/2021/40.*, Kúria Gfv.30084/2022/31., Kúria Jpe.60009/2023/22., Kúria Jpe.60036/2024/23.

***********

Debreceni Ítélőtábla

Gf.IV.30.079/2021/40.

A Debreceni Ítélőtábla a PROVARIS Varga and Partners Ügyvédi Társulás, Dr. Varga István Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Varga István ügyvéd) meghatalmazott által képviselt FELPERES NEVE (CÍME, Cg. ...) felperes által - a Jádi Németh Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző Dr. Jádi Németh Andrea ügyvéd) meghatalmazott által képviselt II. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) II. rendű, III. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) III. rendű, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: Dr. Kovács Orsolya ügyvéd) meghatalmazott által képviselt IV. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) IV. rendű, V. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) V. rendű, VI. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) VI. rendű, VII. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) VII. rendű, a Hetényi Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző Dr. Hetényi Kinga ügyvéd) meghatalmazott által képviselt VIII. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) VIII. rendű, a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: Dr. Gárdos Péter ügyvéd) meghatalmazott által képviselt IX. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) IX. rendű, X. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) X. rendű, XI. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) XI. rendű, XII. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) XII. rendű, a Szecskay Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Boronkay Miklós ügyvéd) meghatalmazott által képviselt XIII. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) XIII. rendű, XIV. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) XIV. rendű és XV. RENDŰ ALPERES NEVE (CÍME) XV. rendű alperesek ellen szerződésen kívüli kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 9.G.40.180/2020/19. számú ítéletével szemben a felperes részéről 20. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta a következő

részítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II-XV. rendű alperesekkel szemben a keresetet elutasító és őket perköltség megfizetésére kötelező rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II-III. rendű alpereseknek személyenként 212 884 (kétszáztizenkétezer-nyolcszáznyolcvannégy) forint, a IV-VII. rendű és a XIII-XV. rendű alpereseknek személyenként 251 152 (kettőszázötvenegyezer-százötvenkettő) forint, a VIII. rendű alperesnek 212 881 (kétszáztizenkétezer-nyolcszáznyolcvanegy) forint, míg a IX-XII. rendű alpereseknek 319 322 (háromszáztizenkilencezer-háromszázhuszonkettő) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen a részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] Az elsőfokú ítéletben megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a közúti árufuvarozással foglalkozó felperesi társaság az általa 2007. április 24-én és 2009. november 6-án megkötött lízingszerződésekkel egy-egy TÍPUS1 típusú, a rendelkezésre állt iratokból meg nem állapítható időpontban megkötött harmadik lízingszerződéssel pedig egy TÍPUS2 típusú tehergépjárművet vásárolt oly módon, hogy a tehergépjárművek a lízingszerződések lezárását követően, 2011. március 28-án, illetve 2013. december 18-án kerültek a tulajdonába. A felperes által megvásárolt mindhárom tehergépjárműnek mind a megengedett össztömege, mind a saját tömege meghaladta a 6000 kg-ot.

[2] Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az előtte AT39824. ügyszámon indult versenyfelügyeleti eljárásban a 2016. július 19-én meghozott határozatában megállapította, hogy az alperesek az 1997. január 17-től 2011. január 18-ig tartó időszakban (a VÁLLALKOZÁSCSOPORT 1997. január 17-től 2010. szeptember 20-ig terjedő időszakban) összehangolták a piacon alkalmazandó bruttó listaáraikat, egyeztették az áremeléseket és ezzel egységes, folyamatos kartelljogi jogsértést követtek el. A jogsértés által érintett termékek a 6-16 tonna közötti össztömegű tehergépjárművek és a 16 tonnánál nehezebb gépjárművek voltak, s a jogsértés az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) teljes területére kiterjed.

[3] A 2016. július 19-én meghozott határozatról a Bizottság még ugyanezen a napon megjelent sajtóközleményben (a továbbiakban: Közlemény) tájékoztatta a nyilvánosságot. A Közlemény tájékoztatást adott a kiszabott bírság összegéről és megnevezte a jogsértésben részt vevő cégcsoportokat, a jogsértés idejét (1997-2011.), a jogsértés helyét (az EGT egész területe), azt, hogy a jogsértés milyen magatartással valósult meg, továbbá az érintett tehergépjárművek kategóriáját [közepes (6-16 tonna közötti) és nehéz (16 tonna feletti) tehergépjárművek]. A Közlemény végén egy tájékoztatás volt, amely szerint az, akit a versenyellenes magatartás érint, a tagállamok bírósága előtt igényelhet kártérítést. A Közleményt a Bizottság honlapján tették közzé. Ugyanazon az oldalon feltüntették két olyan tisztviselő nevét és elérhetőségét, akiktől további információ kérhető. A Közlemény közzétételének napján a Bizottság hivatalos honlapján a jogsértő vállalkozások pontos megnevezése is elérhető volt.

[4] A versenyjogsértést megállapító bizottsági határozat (a továbbiakban: Határozat) angol nyelvű szövege és annak nem hiteles magyar nyelvű összefoglalója az Európai Unió hivatalos lapjában 2017. április 6-án jelent meg. Az összefoglalóban megtalálhatók voltak az érintett vállalkozások nevei, a jogsértéssel érintett időszak, a jogsértés összefoglalása, az érintett tehergépjárművek megjelölése és a bírság összege.

[5] A felperes az elsőfokú bírósághoz 2018. április 6-án benyújtott keresetében 21 534 euró és ezen összegnek "A Polgári Törvénykönyvről" szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 301. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Keresete jogalapjaként az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikkének és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT megállapodás) 53. cikkének megsértését jelölte meg, továbbá hivatkozott "A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról" szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 88/A. §-ának (1) bekezdésére és 88/C. §-ára, továbbá a régi Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, a 344. §-ának (1) bekezdésére, a 355. §-ának (1) és (2) bekezdésére, a 360. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint a 298. §-ának a) pontjára.

[6] Az alperesek az ellenkérelmükben elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérték a joghatóság hiányára hivatkozással, a VIII. rendű alperes pedig emellett illetékességi kifogást is előterjesztett.

[7] Az elsőfokú bíróság az alperesek joghatósági kifogását megalapozatlannak találta, ezért a 2020. február 27-én meghozott G.40.062/2019/31. számú végzésével az alperesek erre alapítottan előterjesztett eljárást megszüntetése iránti kérelmét elutasította azzal, hogy a végzés az eljárást befejező ítélet elleni fellebbezésben támadható.