A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40473/2015/4. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 290. §, 291. §, 296. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 54. §] Bírók: Botka Lászlóné, Csányi Terézia Katalin, Volein Anna

éííööáóÉőÉőáőáÍéőáőáÍéőáFővárosi Ítélőtábla

11.Gf. 40.473/2015/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi képviselő (...) által képviselt felperes neve (....) felperes által, a I.r. alperesi képviselő (...) által képviselt I. r. alperes neve (I.rendű alperes címe.) I. rendű alperes, és a II. r. alperesi képviselő (...) által képviselt II. r. alperes neve (...) II. rendű alperes ellen felelősség megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék által hozott 2015. július 8. napján kelt 9.G.40.603/2014/53. számú ítélete ellen a felperes részéről 54. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban - a 2016. február 3. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja,

a felperes által az alperesek részére fizetendő perköltség mértékét megváltoztatja, az I. rendű alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség mértékét 1.000.000 (Egymillió) forintra,

II. rendű alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség mértékét 1.000.000 (Egymillió) forintra szállítja le.

Kötelezi a felperest, fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperes részére 500.000 (Ötszázezer) forint, II. rendű alperes részére 500.000 (Ötszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, fizessen meg I. rendű és II. rendű alperesek részére személyenként 2.540.000 forint perköltséget.

Határozatát azzal indokolta, hogy a adós társaság (továbbiakban: adós társaság) tulajdonosa volt 1992. november 27-től 2004. augusztus 4-ig a 1. társaság (továbbiakban: 1. társaság); 2004. augusztus 4-től 2006. június 23-ig a 2. társaság (továbbiakban: 2. társaság.), valamint 2006. június 23-tól a II. rendű alperes jogelődje (továbbiakban: II. rendű alperes).

Az I. rendű alperes, illetve jogelődje 1999. január 19-től 2002. március 18-ig közvetlen irányítást biztosító befolyással bíró tagja, majd 2002. október 21-től egyedüli részvényese volt a 1. társaság-nek.

A 1. társaság 2004. augusztus 3-tól 2006. december 19-ig a 2. társaság. közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező, 2006. december 19-től minősített többségű befolyással rendelkező tagja volt. A II. rendű alperes többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tulajdonosa volt 2003. június 16-tól az I. rendű alperes. Az adós társaság jegyzett tőkéje 2004. szeptember 22-én 4.400.870.000 forint volt.

A felperes hitelezte az adós társaságot, és az 1999. december 20-án és 2003. december 23-án kötött bankhitel szerződés alapján 1.791.790.074 forint tőke és járulékos tartozása állt fenn az adós társaságnak. A felperes a szerződéseket 2007. február 2. napján azonnali hatállyal felmondta, majd felszámolási eljárást kezdeményezett az adós társasággal szemben. A bíróság a felszámolást 2007. augusztus 9-i kezdő időponttal rendelte el. A felperes engedményezés útján 162.162.631 forint tőke követelést szerzett meg. A felszámolási eljárásban a felperes 3.000.271.715 forint hitelezői igényt jelentett be, melyet a felszámoló visszaigazolt. A felszámolásban a vagyon értékesítés befejeződését követően a felszámoló 115.000.000 forint felperesi igény megtérülését tartotta reálisnak.

A felperes 2010. szeptember 7. napján benyújtott keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg az I. és II. rendű alperes korlátlan és teljes felelősségét az adós társaságnak a felperes felé fennálló tartozásaiért, keresete jogalapjaként a gazdasági társaságokról szóló régi és új Gt. konszernjogi szabályait jelölte meg Megjelölte azokat a gazdasági eseményeket, amelyek az alperesek felelősségét megalapozzák: 2002., 2003. évben osztalékot vettek fel a tulajdonosok; értékvesztés elszámolás, utólagos árengedmények, követelés értékesítések (kiemelve a cégcsoporton belüli engedményezést); veszteséges sertés tenyésztő társaságokban többségi részesedés szerzés; követelés átvétel; 2006-tól kezdődően az adós társaság veszteséges volt, azonban a tulajdonos nem gondoskodott tőke pótlásról; tárgyi eszközöket veszteségesen értékesített; a 1. társaság-től hiteleket vállalt át; az átlag bérek a veszteség ellenére nőttek; a saját tagokkal kötött szerződések veszteséget okoztak az adósnak. Az Állami Számvevőszék jelentésére hivatkozva állította, hogy tudatosan hátrányos üzletpolitikát folytattak a tulajdonosok az adós társaság vonatkozásában. Perköltség igényét a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján kérte megállapítani.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, mert - védekezése szerint - nem folytatott hátrányos üzletpolitikát az adós társaság vonatkozásában, az eredmény romlás az árbevétel visszaesés miatt következett be. Álláspontja szerint tulajdonosi jogait és kötelezettségeit figyelembe véve minden szükséges és lehetséges intézkedést megtett az adós társaság gazdasági helyzetének javítása érdekében.

A II. rendű alperes is a kereset elutasítását kérte, az I. rendű alperes indokai alapján, és arra hivatkozott, hogy az adós társaságban fennálló üzletrészét a 1. társaság 6,5 milliárd forint összegű tartozás biztosítékaként szolgáló vételi jogával élve szerezte meg, ezt követően szembesült az adós társaság 6,7 milliárdos veszteségével. Kifejtette, hogy rövid ideig volt az adós társaság tulajdonosa, ez alatt az adós társaság rendelkezésére bocsátott 78,7 millió forintot hitelezői védelmi célból. Hangsúlyozta, hogy soha nem volt tagja a ... cégcsoportnak, ezért a cégcsoportnak juttatott előnyöket nem élvezte. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy ő tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott az ellenőrzött társaság irányában, illetve ez ok-okozati összefüggésben vezetett a felszámoláshoz, hiszen amikor megszerezte az adós társaság üzletrészét, az adós már veszteséges volt.

A bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Az adós társaság ügyvezetői tanúvallomásából azt a következtetést vonta le, hogy az adós társaság tulajdonosa az operatív ügymenetbe nem avatkozott bele, nem szólt bele a gazdálkodásba, "megfelelő távolságban maradt" az adós társaságtól.

A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő 2002. december 31. napja és 2007. augusztus 8. napja közötti mérleg adatokat, eredmény kimutatásokat áttekintve vizsgálta a felperes által megjelölt gazdasági eseményeket: Ennek során megállapította, hogy a számviteli törvény rendelkezései értelmében értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetések piaci értéke tartósan és jelentősen elmarad a könyv szerinti értékektől, vagy várhatóan nem térülnek meg a követelések. Így az értékvesztés elszámolása nem stratégiai döntés, hanem jogszabályból eredő kötelezettség, ugyanúgy, mint a hitelezési veszteség elszámolása.

A 2002. és 2003. évre vonatkozó osztalék fizetéssel kapcsolatban a szakértő rögzítette, hogy az jogszabálynak megfelelően történt.