BH 1991.10.389 A társaság tagjainak belső vitája önmagában nem minősül olyan fontos oknak, amely alapja lehetne a társaságból történő kizárásnak [1988. évi VI. tv. 78. § (1) bek.]

A peres felek az 1989. november 7-én alakult "A. X" Betéti Társaság tagjai. V. Gy. I. r. alperes mint a társaság képviselője 1990. március 8-án kelt levélben közölte a felperessel, hogy a további harmonikus együttműködésre nem lát lehetőséget. A közgyűlésen határozatot hoztak a felperesnek a társaságból való kizárásáról. A határozathozatal után jegyzőkönyvbe foglalták azt a felhívást, hogy a felperes adja át a nála levő társasági vagyont.

A felperes keresetében a kizárást kimondó határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy a társaságból való kizárásnak feltételei nem állanak fenn.

Az I-II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésükben előadták, hogy a felperes veszélyeztette a társaság működését azzal, hogy többszöri felszólítás ellenére visszatartotta a nála levő társasági vagyont, kizárása ennek a fontos oknak közlésével történt. A III. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az 1990. március 16-án kelt, a felperes kizárását kimondó közgyűlési határozatot. Kötelezte az I. és a II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 7000 forint perköltséget. Döntését az 1988. évi VI. tv. 78. §-a (1) bekezdésének azzal a rendelkezésével indokolta, amely szerint a tagot a társaság többi tagja fontos okból kizárhatja a társaságból, de a kizárást az ok megjelölésével kell közölni. Tényként állapította meg, hogy a felperes kizárásáról szóló közgyűlési határozatban nem szerepel a kizárás oka. Megállapította, hogy nem is áll fenn olyan fontos ok, amely alapja lehetne a felperes társaságból történő kizárásának. Az a feltárt körülmény, hogy a gazdasági társaság tagjai között vita van, nem fogadható el kizárási Okként. A törvényi feltételek hiányában ezért a felperesnek a társaságból való kizárása nem volt jogszerű.

Az ítélet ellen az I. és II. r. alperes fellebbezett, előadva, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le.

A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.