A Kúria Bfv.1882/2015/10. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 44. §, 45. §, 373. §, 416. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 345. §, 373. §] Bírók: Csák Zsolt, Mészár Róza, Soós László

A határozat elvi tartalma:

A terhelt védője kizárólag a saját védence tekintetében megvalósult eljárási szabálysértésre hivatkozással terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Járásbíróság B.8/2013/62., Kecskeméti Törvényszék Bf.20/2015/8., *Kúria Bfv.1882/2015/10.* (BH 2016.7.170), Kúria Bfv.173/2017/8.

***********

KÚRIA

Bfv.I.1882/2015/10. szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év március hó 8. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Járásbíróság 11.B.8/2013/62. számú, valamint a Kecskeméti Törvényszék 2.Bf.20/2015/8. számú ítéletét II. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Járásbíróság a 2014. november 3. napján kihirdetett 11.B.8/2013/62. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, mint felbujtót [Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés b) pont], 2 rendbeli csalás bűntettében, mint felbujtót [Btk. 373. § (4) bekezdés b) pont], 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, mint felbujtót [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont] és 7 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében, mint felbujtót [Btk. 345. §]; ezért halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre és a közügyektől két év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés kétharmad része, de legkevesebb három hónap kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. Rendelkezett továbbá a polgári jogi igényről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék a 2015. szeptember 24. napján kihirdetett 2.Bf.20/2015/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a II. rendű terhelt vagyon elleni bűncselekményeit 4-4 rendbeli felbujtóként, 2-2 esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdés ba), bc) pontjára figyelemmel 2 esetben a (4) bekezdés b) pont, 2 esetben az (5) bekezdés b) pont] minősítette, a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát egy év hat hónapra enyhítette, leszállította a polgári jogi igény kapcsán megállapított eljárásjogi illeték összegét és a magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a megítélt kártérítést meghaladó részében egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amit tartalma szerint a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára alapított.

Az indítványozó szerint védence nem követte el a terhére megállapított bűncselekményeket, mivel károkozási szándéka nem volt, az eljárt bíróságok a tényállást súlyos eljárási hibákkal terhelt nyomozás során beszerzett bizonyítékokra alapították, az elsőfokú ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, az általa becsatolt okirati bizonyítékokat sem vették figyelembe.

Emellett arra hivatkozott, hogy 2014. április 3-án a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele kötelező lett volna, mivel dr. V1. ügyvéd az ügyben megtartott legelső tárgyaláson, 2010. szeptember 20-án az I. rendű terhelt kirendelt védőjét helyettesítette, majd ezt követően 2011. május 6. és 2013. június 17-e között hat tárgyaláson eljárt a IV. rendű terhelt kirendelt védője helyett. Ezt követően rendelte ki a bíróság az I. rendű terhelt védelmének ellátására és így vett részt 2014. január 24-én a tárgyaláson, amikor is az I. rendű terhelt terhelő vallomást tett a mindvégig tagadásban lévő IV. rendű terheltre. Ezáltal a terheltek között érdekellentét keletkezett, és álláspontja szerint a bíróság megsértette a Be. 44. § (4) és 45. § (3) bekezdését, mivel dr. V1. védőt nem zárta ki az eljárásból.

Hivatkozott az indokolási kötelezettség megsértésére is, részint a tényállás körében tett megállapítások, részint az egyes bizonyítási eszközök kapcsán, emiatt megítélése szerint az elsőfokú ítélet a felülbírálatra alkalmatlan volt, és a hiányzó indokolást a másodfokú bíróság sem pótolta.

Kifogásolta, hogy a másodfokú bírói tanács elnöke az a bíró volt, aki részt vett az I. rendű terhelt védelmének ellátásából kizáró végzés elleni fellebbezése elbírálásában, és ezzel lényegesen sérült az I. rendű terhelt védelméhez, közelebbről a védő személyének megválasztásához fűződő törvényes joga.

Anyagi jogszabálysértésként utalt arra, hogy a tényállásban megjelölt személygépkocsik hosszabb távú használatra való megszerzése nem merítette ki a csalás törvényi tényállását, ugyanis kár nem következett be, és a terheltek szándéka a kárra nem is terjedt ki, mivel a kölcsön törlesztőrészleteit fizették volna, ehhez kellő mértékű legális jövedelmük volt.

Ezért álláspontja szerint legfeljebb a maradék- bűncselekményért lehetnek felelősek; így a bíróságok tévesen minősítették a cselekményeket és ennek következtében törvénysértő joghátrányt alkalmaztak.

Mindezekre figyelemmel elsődlegesen arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, másodlagosan pedig arra, hogy az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot utasítja új eljárásra a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pont és III. a) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésekre figyelemmel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás az irányadó, ezért az indítványnak az ugyan anyagi jogszabálysértésre hivatkozó, ténylegesen azonban a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét, és ezen keresztül a tényállást támadó részében a felülvizsgálat kizárt.

Álláspontja szerint nem valósultak meg a hivatkozott eljárási szabálysértések sem.

A kizárt védőre vonatkozóan előterjesztett indítvány kapcsán utalt arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványt kizárólag olyan eljárási szabálysértésre alapítva terjeszthet elő, ami saját védencét érinti.

Megítélése szerint az eljárás során nem járt el kizárt bíró, mivel az elsőfokú bíróság közbenső végzése elleni fellebbezés elbírálásában eljárt másodfokú bírói tanács tagja az ügydöntő határozat elleni fellebbezés elbírálásából nincs kizárva.

Nem látta megállapíthatónak az indokolási kötelezettség megsértését sem; álláspontja szerint az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, a bíróság értékelő tevékenysége nyomon követhető volt.