BH 2016.7.170 I. A más által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a Legfőbb Ügyészség az iratokkal és nyilatkozatával együtt tizenöt napon belül küldi vissza a Kúriának. Ebből azonban nem következik, hogy a Legfőbb Ügyészség késedelmesen megküldött indítványát el kellene utasítani. A Kúria a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett indítványt utasítja el; ez azonban a felülvizsgálati indítványra vonatkozik [Be. 422. § (3) bek., 421. § (2) bek.].

II. A Kúria az eljárási szabálysértések kapcsán is csak azokra a terheltekre vonatkozóan bírálhatja felül a megtámadott határozatokat, akik terhére vagy javára a felülvizsgálati indítványt előterjesztették; ezért a védő a felülvizsgálati indítványában csak olyan felülvizsgálati okra hivatkozhat, amely a saját védencét érinti [Be. 423. § (5) bek.].

III. Önmagában nem alapozza meg a másodfokon eljáró bíró elfogultságát az, hogy az eljárás alatt ugyanazon ügy kapcsán több elsőfokú határozat ellen bejelentett fellebbezés elbírálásában vett részt.

Nem teszi kizárttá az elsőfokú ügydöntő határozat ellen bejelentett fellebbezés elbírálásából a másodfokú bíróság tagját az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság valamely, az ügyben korábban hozott, nem ügydöntő határozata ellen bejelentett fellebbezés elbírálásában már részt vett [Be. 21. § (3) bek. b) és e) pontja].

IV. A részes bűncselekményeinek minősítése, rendbelisége a tettesi alapcselekményekhez igazodik. Amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésre törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerűség minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható; a részesi cselekmény a jogi minősítés tekintetében a tettesi alapcselekmény sorsát osztja [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpontja, (4) és (5) bek. b) pontja, 3/2011. BJE].

[1] A járásbíróság a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében mint felbujtót [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. b) pont], 2 rendbeli csalás bűntettében mint felbujtót [Btk. 373. § (4) bek. b) pont], 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében mint felbujtót [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] és 7 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében mint felbujtót [Btk. 345. §]; ezért halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre és a közügyektől két év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés kétharmad része, de legkevesebb három hónap kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható.

[2] A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a II. r. terhelt vagyon elleni bűncselekményeit 4-4 rendbeli felbujtóként, 2-2 esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) alpontjára figyelemmel 2 esetben a (4) bek. b) pont, 2 esetben az (5) bek. b) pont] minősítette, a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát egy év hat hónapra enyhítette.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amit tartalma szerint a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára alapított.

[4] Az indítványozó szerint védence nem követte el a terhére megállapított bűncselekményeket, mivel károkozási szándéka nem volt, az eljárt bíróságok a tényállást súlyos eljárási hibákkal terhelt nyomozás során beszerzett bizonyítékokra alapították, az elsőfokú ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, az általa becsatolt okirati bizonyítékokat sem vették figyelembe.

[5] Emellett arra hivatkozott, hogy 2014. április 3-án a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele kötelező lett volna, mivel az ott jelen lévő ügyvéd az ügyben megtartott legelső tárgyaláson az I. r. terhelt kirendelt védőjét helyettesítette, majd ezt követően 2011. május 6. és 2013. június 17-e között hat tárgyaláson eljárt a IV. r. terhelt kirendelt védője helyett. Ezt követően rendelte ki a bíróság az I. r. terhelt védelmének ellátására és így vett részt 2014. január 24-én a tárgyaláson, amikor is az I. r. terhelt terhelő vallomást tett a mindvégig tagadásban lévő IV. r. terheltre, miáltal a terheltek között érdekellentét keletkezett, így álláspontja szerint a bíróságnak a Be. 44. § (4) bekezdésére és 45. § (3) bekezdésére figyelemmel ezt a védőt ki kellett volna zárnia az eljárásból.

[6] Hivatkozott az indokolási kötelezettség megsértésére és kifogásolta, hogy a másodfokú bírói tanács elnöke az a bíró volt, aki részt vett az I. r. terhelt védőjét kizáró végzés elleni fellebbezése elbírálásában, és ezzel lényegesen sérült az I. r. terhelt védelméhez, közelebbről a védő személyének megválasztásához fűződő törvényes joga.

[7] Anyagi jogszabálysértésként utalt arra, hogy a tényállásban megjelölt személygépkocsik hosszabb távú használatra való megszerzése nem merítette ki a csalás törvényi tényállását, ugyanis kár nem következett be, és a terheltek szándéka a kárra nem is terjedt ki, mivel a kölcsön törlesztőrészleteit fizették volna, ehhez kellő mértékű legális jövedelmük volt.

[8] Mindezekre figyelemmel elsődlegesen arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, másodlagosan pedig arra, hogy az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) és III. a) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésekre figyelemmel.

[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt az ugyan anyagi jogszabálysértésre hivatkozó, ténylegesen azonban a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét, és ezen keresztül a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta.

[10] Utalt arra, hogy az eljárt bíróságok ugyan tévesen minősítették a II. r. terhelt cselekményeit, mivel a 3/2011. számú BJE határozatra is figyelemmel azon részesi cselekmények, amelyek több ugyanolyan, azonban a folytatólagosság körébe nem vonható tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor; azaz a részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik, ezért a II. r. terhelt vagyon elleni cselekményei helyesen 6 rendbeli, a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont ba), bc) alpontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, valamint a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettének minősülnek, melyeket felbujtóként követett el. Azonban álláspontja szerint a cselekmény törvénysértő minősítése nem eredményezett törvénysértő büntetést.

[11] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[12] A Legfőbb Ügyészség indítványára a védő észrevételt tett, amelyben többek között arra utalt, hogy a Legfőbb Ügyészség megsértette a Be. 422. § (3) bekezdése szerinti, az indítványa megtételére nyitva álló tizenöt napos határidőt, ezért azt a Be. 421. § (2) bekezdésére figyelemmel a Kúriának el kell utasítani.