3453/2022. (X. 28.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Törvényszék 24.B.238/2020/55. számú, a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.176/2021/9. számú ítélete és a Kúria Bhar.I.1059/2021 /9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Bagossy Attila ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt, megtámadott határozat a következő.
[3] A Debreceni Ítélőtábla a 2021. június 7-én meghozott Bf.II.176/2021 /9. számú és - a Kúria mint harmadfokú bíróság 2022. január 11-én kihirdetett Bhar.I.1059/2021/9. számú végzése folytán - jogerős, a Debreceni Törvényszék 2021. március 1-én meghozott 24.B.238/2020/55. számú ítéletét megváltoztató döntésével bűnösnek mondta ki az indítványozót kiskorú veszélyeztetése bűntettében, testi sértés bűntettének kísérletében, valamint garázdaság bűntettében.
[4] 1.1. A vádirati tényállás szerint a 12 éves sértett 2017. szeptember 22-től 2018. április 23-ig egy háztartásban élt az I. rendű terhelttel, aki a nagyanyja, továbbá a gyámja is volt, a II. rendű terhelttel, aki az édesapja, valamint az indítványozó III. rendű terhelttel, aki a nagyapja. 2017. szeptember 22. napját követően - pontosabban meg nem határozható időponttól - 2018. április 23-ig az I. rendű és a II. rendű terhelt a sértett rosszalkodása esetén büntetésként sértő, megalázó, durva, erőszakos módon bánt vele, folyamatosan trágár szavakkal és kifejezésekkel illette, több alkalommal kis erővel arcon ütötte, ugyancsak több alkalommal kis erővel vékony vesszővel a hátára ütött, valamint előfordult, hogy nem, vagy csak ételmaradékot adott neki enni. Ezen bántalmazások következtében a sértettnek sérülései nem keletkeztek.
[5] 2018. március 30-án az iskolából hazafele I. rendű terhelt szóváltásba keveredett a sértettel és veréssel fenyegette a család által tartott kutya elszökése, valamint az iskolából érkező rendszeres panaszok miatt. Hazaérve a sértett az I. rendű terhelt engedélye nélkül el akart menni a közeli halastóra, így mindezek miatt az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelt hangosan veszekedni, kiabálni kezdett a sértettel. A II. rendű terhelt a sértettel kiment az utcára, majd a sértettet a pulóverénél fogva a feje magasságáig emelte és onnan földre ejtette, ezt követően több alkalommal kis erővel a hátán megrúgta. Az I. rendű és a III. rendű terhelt is kiment az utcára, ahol az I. rendű terhelt egy fagallyal több alkalommal kis-közepes erővel testszerte ütötte meg a sértettet, míg a III. rendű terhelt egy hengeres fanyélből és rozsdás állagú fémhegyből álló szerszámmal fenyegetően hadonászni kezdett a sértett hasa és háta irányába azért, hogy a sértettet megfélemlítse, közben szitkozódott. A sértett attól való félelmében, hogy a III. rendű terhelt megsebesíti, valamint az I. rendű és a II. rendű terhelt tovább bántalmazza, elszaladt a helyszínről. A II. rendű terhelt a sértett után szaladt, majd egy fagallyal több alkalommal kis-közepes erővel a hátán és a fején megütötte. Míg a sértett segítségért kiabált, addig a II. rendű és a III. rendű terhelt trágár szavakat kiabált a sértett után. Mindezt hallva a sértett édesanyja kiment az utcára, és felszólította a II. rendű terheltet, hogy ne üsse a sértettet, különben értesíti a rendőrséget.
[6] Az ügyészség az I. rendű és a II. rendű terheltet a 2018. március 30-i cselekmények miatt testi sértés és garázdaság bűntettével, a III. rendű terheltet életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a kísérletével, a 2017. szeptember 22. napját követően - pontosabban meg nem határozható időponttól - 2018. április 23-ig terjedő időszakban elkövetett cselekmények miatt az I. rendű és a II. rendű terheltet kiskorú veszélyeztetése bűntettével is vádolta. Az elsőfokú bíróság a vádirattal - lényegi elemeiben - egyező tényállás alapján a terhelteket testi sértés vétségében és garázdaság bűntettében mondta ki bűnösnek. Az ügyészség, valamint az I. rendű és II. rendű terhelt, valamint védőik fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva - a garázdaság bűntettére vonatkozó ítéleti rendelkezést helybenhagyva - testi sértés bűntettében és kiskorú veszélyeztetése bűntettében állapította meg mindhárom terhelt büntetőjogi felelősségét. A Kúria mint harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet helybenhagyta, ugyanakkor a III. rendű terhelt esetében megállapította, hogy a 2017. szeptember 15-től 2018. április 23-ig terjedő időszak esetében a III. rendű terheltet nem vádolta meg az ügyészség kiskorú veszélyeztetése bűntettével, így a másodfokú bíróság tényállásának erre vonatkozó részét mellőzte. Kifejtette ellenben, hogy a III. rendű terhelt a 2018. március 30-án elkövetett cselekménye önmagában is alkalmas volt a III. rendű terhelt felelősségének megállapítására kiskorú veszélyeztetése bűntettében is.
[7] 1.2. A III. rendű terhelt indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Debreceni Törvényszék 24.B.238/2020/55. számú, a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.176/2021/9. számú ítélete és a Kúria Bhar.I.1059/2021/9. számú végzése ellen.
[8] Indítványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntések megsemmisítését. Álláspontja szerint az eljárás során nem volt egyértelmű a terheltek, valamint védőik számára, hogy a vádhatóság melyik terheltet milyen bűncselekmény elkövetésével vádolja. Sérelmezte továbbá, hogy a Debreceni Ítélőtábla kimondta bűnösnek kiskorú veszélyeztetése bűntettében is, miközben sem a vádiratban, sem az elsőfokú eljárás során, sem az ügyészség jogorvoslati nyilatkozatában nem volt megvádolva. Álláspontja szerint mindez sérti a fegyverek egyenlőségének elvét, a terhelt hatékony védelemhez való jogát és a funkciómegosztás követelménye sem volt biztosított.
[9] A III. rendű terhelt indítványozó indítványát követően az alapügy II. rendű terheltje a 2022. május 23-i keltezésű, május 26-án érkezett beadványával szintén az Alkotmánybírósághoz fordult.
[10] A II. rendű terhelt beadványában ártatlanságára hivatkozott, ezen túlmenően pedig csatlakozva a III. rendű terhelt beadványához, az azzal együtt való elbírálást kérte az Alkotmánybíróságtól.
[11] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[12] 2.1. A III. rendű terhelt indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[13] Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani, az indítványozó az alkotmányjogi panaszát a törvényi határidőn belül terjesztette elő. Jogi képviselő útján jár el, a jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[14] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.
[15] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[16] A III. rendű terhelt indítványozó az alapügyben, a büntetőjogi felelősségéről döntést hozó első-, másod- és harmadfokú határozatokat támadta, mely döntések az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz tárgyai lehetnek.
[17] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyekben terhelt volt.
[18] 2.3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[19] A III. rendű terhelt indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy ügyében nem kapott tájékoztatást arról, hogy melyik vádlott milyen bűncselekmény elkövetésével volt megvádolva, továbbá olyan bűncselekményben is megállapították a bűnösségét, amellyel nem is volt megvádolva. Mindez sérti a fegyveregyenlőség, a funkciómegosztás elvét, valamint a védelemhez való jogot.
[20] Az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Kétségtelen, hogy a jogerős elítélés alapja vádban felrótt magatartás ténybelisége. Kétségtelen, hogy egyazon magatartással a több bűncselekmény megvalósulása, vagyis az egyazon ténybeliség büntetőjogi egységként vagy többségként való mikénti értékelése kapcsán az eljárt bíróságok álláspontjai eltérőek. Ez azonban az indítványozó elítélésének ténybeli alapját nem teszi hiányossá, csupán a jogi minősítés tekintetében jelent következetlen bírói megítélést. Ehhez képest az indítványozó panasza valójában szakjogi, törvényességi kifogás, nem pedig alkotmányossági.
[21] Mindazonáltal az Alkotmánybíróság jelen ügy tekintetében indokoltnak látta a következők megemlítését is.
[22] Az ügyben a III. rendű terhelt terhére az ügyészség a 2018. március 30-i ténybeliség miatt emelt vádat. Ezen ténybeliség keretei között maradva és azokat megállapítva hozta meg az ítéletét a bíróság.
[23] A másodfokú bíróság bűnösséget állapított meg ugyanazon ténybeliség alapján egy más bűncselekményben is. A további bűncselekményben való bűnösség megállapítás tehát nem eltérő vagy új ténybeliség alapján történt, hanem egyazon (s a vádban is meglévő) ténybeliség jogi értékelése által, illetve az alaki halmazatból eredő következményként. Ez a harmadfokú elbírálásra nem tartozó (jogi minősítési kérdés), harmadfokú felülbírálatra jogi lehetőséget nem ad. A Kúria eljárása a harmadfokú eljárás jogi természetét tekintve pedig tágabb eljárási lehetőségek közötti jogi felülvizsgálat elvégzése. Ehhez képest valójában a terhelt esetében nincs olyan ok, amely alkotmányos kérdést vet föl.
[24] A bíróságok döntéseiből továbbá megállapítható, hogy a III. rendű terhelt indítványozó vélt sérelmére választ adtak. Következésképpen az indítványozó valójában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének állításával megismételte az első- és a másodfokú eljárással és döntéssel szemben felhozott, a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységével kapcsolatos - és a harmadfokú bíróság által már megválaszolt - kifogásait.
[25] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a III. rendű terhelt indítványozónak az indítványa egyik elemében sem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[26] Ami pedig a II. rendű terhelt beadványát, illetve az abban foglaltakat illeti, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az - amint az iratokból ez kitűnik - az indítványozásra rendelkezésre álló határidőn túli. Az iratokból kitűnően a II. rendű terhelt a harmadfokú bíróság végzését 2022. február 11-én vette át. Következésképpen a 2022. május 25-én postára adott és május 26-án az Alkotmánybíróságra érkezett beadványa nyilvánvalóan elkésett [Abtv. 30. § (1) bekezdés].
[27] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, a III. rendű terhelt indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. október 25.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1047/2022.