BH 2022.5.117 I. Valóságos - időben, térben elkülönülő - anyagi halmazat valósul meg, ha a hosszabb időn át tartó, folyamatos jellegű, egységbe tartozó elkövetési magatartás (a kiskorú veszélyeztetése) mellett egyetlen részcselekménnyel együtt történik más bűncselekmény elkövetése (testi sértés, garázdaság). Ilyen esetben a cselekmények nem alaki halmazatban elkövetettnek minősülnek, és megnyílik a másodfellebbezés, így a harmadfokú eljárás lehetősége [Btk. 164. §, 208. §, 339. §; Be. 615. § (2) és (2a) bek.].

II. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a vádiratban foglalt cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, az eltérő minősítésre alapozva hatáskörének hiányát állapítja meg és erre figyelemmel az ügy áttételéről rendelkezik, ezen intézkedéséből nem következik, hogy az ügyészségnek törvényes kötelessége lenne a vádirati tényállásban leírt cselekmény vádirati minősítését a bíróság által megállapított eltérő minősítéshez igazítani, a vádirati tényállás ügyészi minősítését megváltoztatni [Be. 485. §, 495. § (1) bek., 536. §].

III. Amennyiben a másodfokú bíróság akár a 2020. évi LVIII. törvény 211. §-a alapján a veszélyhelyzetre figyelemmel, akár a Be. 598. §-a alapján tanácsülésen hozott ügydöntő határozatot, a határozattal szemben a jogorvoslat az indokolt határozat kézbesítésével nyílik meg, a jogorvoslati határidő az indokolt határozat kézbesítésétől számítandó [2020. évi LVIII. törvény 211. §; Be. 598. §, 615. § (1) bek.]

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék B.238/2020/55., Debreceni Ítélőtábla Bf.176/2021/9., Debreceni Ítélőtábla Bf.176/2021/19., Kúria Bhar.1059/2021/9. (*BH 2022.5.117*), 3453/2022. (X. 28.) AB végzés, 3500/2022. (XII. 20.) AB végzés

***********

[1] A törvényszék 2021. március 1. napján kihirdetett ítéletében az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében, amelyet társtettesként követtek el [Btk. 164. § (1), (2) bek.], garázdaság bűntettében, melyet társtettesként követtek el [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont], ezért az I. és a II. r. vádlottat mint visszaesőt és a III. r. vádlottat mint visszaesőt halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy a vádlottak a velük szemben így kiszabott 100 000 forint pénzbüntetést az ítélet jogerőre emelkedését követő minden hónap 10. napjáig 10 hónapon keresztül 10 000 forint összegű részletekben fizethetik meg. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén azok szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség megfizetéséről.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a vádlottak terhére, a tényállás részbeni megalapozatlansága és az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítése miatt, eljárási szabálysértés (a kiskorú veszélyeztetése bűntettéről való rendelkezés elmulasztása), valamint a III. r. vádlott tekintetében téves jogi minősítés miatt, mindhárom vádlott büntetésének súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. Az I. r. vádlott védője felmentés és másodlagosan a büntetés enyhítése, a II. r. vádlott védője felmentés érdekében fellebbezett. Az I. és a II. r. vádlottak fellebbezést nem terjesztettek elő. A III. r. vádlott és védője tudomásul vették az ítéletet.

[3] A fellebbezések folytán eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. június 7. napján megtartott tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I., a II. és a III. r. vádlott bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.] is kimondta. Az I., a II. és a III. r. vádlottak terhére megállapított testi épség elleni bűncselekmény minősítését testi sértés bűntettének kísérletére [Btk. 164. § (1), (3) bek.] változtatta. Az I. r. vádlott büntetését 60 nap elzárásra, a II. és a III. r. vádlottak büntetését pedig egyaránt 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra súlyosította. Megállapította, hogy a II. és a III. r. vádlottak visszaesők, a szabadságvesztés-büntetésből feltételes szabadságra nem bocsáthatók. A II. és a III. r. vádlottak vonatkozásában a törvényszék korábbi ítélete kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A II. r. vádlott védője által bejelentett fellebbezést elutasította. A másodfokú ítélet ellen az ítélőtábla az ügyészség, a vádlottak és védőik; a II. r. vádlott védője által bejelentett fellebbezés elutasítása ellen pedig az érintett védő részére fellebbezési jogot biztosított.

[4] Az ítélet ellen, annak rendelkező része kézbesítését követően az I., a II. és a III. r. vádlottak fellebbezést nyújtottak be és indítványozták, hogy a Kúria a fellebbezésükkel támadott ítéletet változtassa meg, mentse fel őket a kiskorú veszélyeztetésének bűntette alól, a testi épség elleni cselekmény bűntettnek való minősítése helyett azt vétségként minősítse; a büntetést enyhítse, ennek keretében az I. r. vádlott esetében elzárás helyett egyéb intézkedést alkalmazzon, a II. és a III. r. vádlottak esetében elsődlegesen a kiszabott szabadságvesztés-büntetés helyett legfeljebb pénzbüntetést szabjon ki, másodlagosan a büntetés neme mellett enyhítse az eltúlzottnak tartott szabadságvesztés büntetés tartamát.

[5] A másodfokú ítélet ellen a rendelkező rész kézbesítését követően az I. r. vádlott kirendelt védője elsődlegesen az első és másodfokon eljárt bíróság ellentétes döntése miatt, másodlagosan az I. r. vádlott bűnösségének kiskorú veszélyeztetése bűntettében való megállapítása miatt és elsősorban az I. r. vádlott felmentése, másodsorban pedig a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, az I. r. terheltet elsődlegesen mentse fel a kiskorú veszélyeztetésének bűntette alól, másodlagosan pedig az enyhítő körülmények túlsúlyára - ténybeli beismerő vallomására, a jelentős időmúlásra és négy kiskorú gyermek eltartására irányuló kötelezettségére - figyelemmel, azt enyhítse.

[6] A II. r. vádlott kirendelt védője a másodfokú ítélet rendelkező részének kézbesítését követően fellebbezést jelentett be. Fellebbezésében az elsőfokú ítélettel ellentétes döntést, a II. r. vádlott kiskorú veszélyeztetésének bűntettében való bűnösség megállapítását és az ezzel kapcsolatos büntetés kiszabását - annak nemét és mértékét - sérelmezte. Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg olyan módon, hogy az elsőfokú ítélet rendelkezéseinek megfelelő döntést hoz.

[7] A III. r. vádlott meghatalmazott védője a másodfokú ítélet rendelkező részének kézbesítését követően fellebbezést nyújtott be a másodfokú ítélettel szemben. Fellebbezésében elsődlegesen indítványozta, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül az első- és a másodfokú ítéletet és az eljárást szüntesse meg arra figyelemmel, hogy az eljárás törvényes vád hiányában folyt, mert a főügyészség a törvényszék előtti eljárásban is a vád helyett az áttétel ügyében a törvényszék által hozott másodfokú végzésére utalt, ilyen végzés pedig nem született, és csak a vádbeszédében változtatta meg a vádat. Másodlagosan ugyancsak az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte annak alapján, hogy a III. r. vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntettével sem az eredeti vádban, sem a vádbeszédben történt vádmódosításban nem vádolták, a másodfokú ítélet ezért a vádon túlterjeszkedett. Fellebbezéssel élt emellett az eljárási szabálysértések miatt, ideértve, hogy a sértett figyelmeztetése a nyomozás során csak a kihallgatása végeztével történt meg, ezért vallomásának bizonyítékként való értékelése törvénysértő; a nyomozó hatóság több mentő tanút nyilatkoztatott, de valójában tőlük vallomást nem rögzített, csak azt, hogy elfogultak, ezért nem tesznek vallomást; az igazságügyi pszichológus szakértő a tényleges körülményekre nem tudott nyilatkozni, jegyzeteit nem őrizte meg, nem a konkrét ügyre vonatkoznak a megállapításai, hanem általánosak. Másodlagosan, amennyiben az eljárás megszüntetésére irányuló fellebbezés nem vezetne eredményre, indítványozta, hogy a Kúria a III. r. vádlottat mentse fel a kiskorú veszélyeztetésének bűntette alól, mert azt nem követte el, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek a bűnösség megállapításához; továbbá a testi épség elleni cselekmény bűntettként való minősítése helyett vétségként történő minősítését állapítsa meg; harmadlagosan pedig a büntetés enyhítését, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés helyett legfeljebb pénzbüntetés kiszabását kérte, illetve a büntetés neme mellett eltúlzott kiszabott szabadságvesztés-büntetés mértékét és tartamát is kifogásolta. Emellett fellebbezéssel élt az ítélet indokolása ellen, arra figyelemmel, hogy a rendelkező rész kézbesítése miatt az ítélet indokolását nem ismerheti meg, ezzel a fellebbezési jogosultsága lényegesen csorbul.