BH 2019.8.235 Az, hogy az emberi szervezetet ért károsodás munkabalesetnek vagy foglalkozási megbetegedésnek minősül-e általában szakértő igénybevétele nélkül eldönthető. Kivételes esetben előfordulhat, hogy szakértő igénybevétele szükséges a foglalkozási megbetegedés és a munkabaleset fogalmak közötti azon "átfedés" feloldására mely szerint a baleset is bekövetkezhet "aránylag rövid idő alatt" és a foglalkozási megbetegedés is lehet heveny, hirtelen fellépő [a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. §].

A tényállás

[1] B. R. munkavállaló 2013. június 18. napján szóbeli megállapodás alapján mezőgazdasági segédmunkásként dolgozott K. P. mezőgazdasági őstermelő (munkáltató) hagymaföldjén, ahová a perbeli napon reggel 6 óra 50 perckor a munkáltató a saját gépkocsijával szállította ki. A vöröshagyma-betakarítási munkát a munkáltató irányította. B. R. munkavállaló feladata reggel 7 órától 17 óráig a mezőgazdasági traktor által vontatott hagyma rendfelszedő-szártalanító gép mellett, a géppel együtt haladva, a gép által megtöltött 15 kg-os raschel zsákok gépről való leszedése, majd a zsákok földön történő sorba rakása volt. A pótkocsira kb. 450-500 darab zsákot raktak már fel és még kb. 10-20 darab zsák volt hátra, amikor B.R. szólt K. P-nek, hogy nem érzi jól magát, inkább lemegy zsákokat feladogatni. B. R. kiment a közelben lévő gépkocsihoz, majd nem sokkal később rosszul lett és elhalálozott.

[2] A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága végzésével a Megyei Kormányhivatal 2013. szeptember 18. napján kelt határozatát, amelyben B. R. munkavállaló 2013. június 18. napján bekövetkezett balesetét munkabalesetnek minősítette megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Az elsőfokú hatóság az új eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképp a 2014. március 7. napján kelt határozatával a felperes kérelmét, amelyben B. R. 2013. június 18. napján elszenvedett balesete kivizsgálását és a baleset munkabalesetnek minősítését kérte, elutasította. Megállapította, hogy a hőguta kialakulásában a magas hőmérséklet (egyéb fizikai kóroki tényezők) mellett B. R. által végzett nehéz fizikai munka végzésének (hagymával töltött zsákok gépről való leszedése, sorba rakása, pótkocsin történő rakodása), illetve az ebből adódó "belső hőképződésnek" is kiemelt szerepe lehetett. A magas oldalfalú pótkocsin végzett munka során a meleg hatására felmelegedett fémfelületek által kibocsátott sugárzó hő hatása is hozzájárult a munkavállaló szervezetének többletmegterheléséhez. A foglalkozási megbetegedés fogalmát a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet (továbbiakban: NMr.) 2. § a) pontja határozza meg. A megkeresett Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya (továbbiakban: NMH MFF) álláspontja szerint B. R. esetében foglalkozással kapcsolatos fizikai kóroki tényező (melegártalom) okozta halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedés merült fel; az alperes a foglalkozási megbetegedés gyanúját bejelentette.

[3] A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága a 2014. május 5. napján kelt másodfokú határozatában az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Megállapította, hogy B. R.-t munkavégzése során nem egy egyszeri külső hatás érte, ezért balesetről nem lehet beszélni. Hivatkozott a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 87. § 1/D. pontja foglalkozási megbetegedés meghatározására, továbbá a foglalkozási megbetegedés esetén követendő az Mvt. 64. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott eljárásra. A másodfokú hatóság érvelése szerint az NMr. értelmében B. R. ügyében a bejelentési és kivizsgálási kötelezettség a munkáltatót nem terhelte, a foglalkozási megbetegedésre tekintettel a balesetet nem kellett kivizsgálnia és nem kellett döntenie a munkabaleseti jelleg kérdésében sem. A foglalkozási megbetegedés kérdésében a kijelölt szervek feladatkörükben eljártak és a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve Munkavédelmi Felügyelőségén a foglalkozási megbetegedés gyanújára vonatkozó bejelentést nyilvántartásba vették. Mivel az ügyben munkabaleset nem volt megállapítható, ezért a felperes kérelmében foglaltakat érdemében el kellett utasítani. Rámutatott a másodfokú hatóság arra is, hogy a foglalkozási megbetegedés megállapíthatóságát nem érinti a B. R. halálához vezető szabálytalanságok részletezésének kérdése, munkavédelmi szempontból a veszélyeztetés kialakulásának és a nem megengedett kockázati szintnek van jelentősége.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy néhai férjének a halála munkabaleset következménye; kérte kötelezni az alperest özvegyinyugdíj-különbözet egyösszegű megfizetésére. Előadta, hogy mivel a néhai halálát az alperes nem minősítette munkabalesetnek, ezért a halálesetre tekintettel kapott társadalombiztosítási ellátásai alacsonyabb összegűek. Sérelmezte, hogy a hatóságok a munkáltatói szabályszegések, a halál eredetének meghatározása körében a tényállást nem tisztázták.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában, határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával.

A jogerős ítélet

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a hatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[7] A bíróság mindenekelőtt rögzítette, hogy a perben azt kellett eldönteni, hogy B. R. halála munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye volt-e. A munkabaleset fogalmát az Mvt. 87. § (1) bekezdés 1/A. pontja, a foglalkozási megbetegedés fogalmát az 1/D. pontja határozza meg.

[8] A halottvizsgálati és a boncjegyzőkönyv szerint a halál oka természetes eredetű hőség okozta hőguta és napszúrás következtében kialakult keringési és légzési elégtelenség volt. A bíróság által kirendelt szakértő megállapította, hogy néhai B. R.-t ért hőguta és annak nyomán kialakult halál oka a fémplatójú és oldalfalú pótkocsin a néhait ért hirtelen megemelkedett hőterhelés és extrém meleg mint külső hatás. A halál bekövetkeztét üzemi eredetűnek minősítette kiemelve, hogy a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) is a természeti erők által okozta balesetek között szerepelteti a természetes eredetű excesszív hőség által okozott ártalmat. A néhai hőháztartásának dekompenzációja azért következett be, mert a fémplatójú és oldalfalú kocsi viszonylag zárt terében a környezeti hőmérséklet lényegesen magasabb volt, mint a korábbi munkavégzése során, amelyhez a fémfelület sugárzó hője is hozzájárult, amelyet a néhai szervezete "felvett". A bíróság az igazságügyi szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte és ítélete alapjául elfogadta. A bíróság érvelése szerint az extrém meleg, a pluszhőhatás mint külső hatás következtében a hőguta, majd a halál viszonylag rövid időn belül alakult ki, ezért B. R. halála munkabaleseti eredetű és nem tekinthető foglalkozási megbetegedésnek.