EH 1999.53 A munkavállalónak a rendes munkaidejét meghaladóan a munkáltató által ellenőrzötten és igazoltan teljesített többlet-munkaidejét - túlóra-engedély hiányában is - túlmunkaidőként kell számításba venni. Önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás azonban túlmunkavégzés megállapítására nem szolgálhat [Mt. 127. §].

Felperes az alperesi intézmény vendéglátó részlegének volt a vezetője, aki keresetében az 1992-1993. években végzett túlóráinak ellenértéke megfizetésére kérte kötelezni a munkáltató alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest meghatározott összeg, annak kamatai megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a jelenléti íven feltüntetett adatok szerint 1992. május 1-jétől 1993. április 30-ig terjedő időben a munkahelyen jelentősen több időt töltött el, mint ami a rendes munkaideje volt, és ezt felettese is igazolta az aláírásával. Ezért a munkaügyi bíróság marasztalta az alperest.

A munakügyi bíróság ítéletét az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság a szakértői véleményt a jelenléti ívek adatai alapján aggálytalannak találta, ezért annak figyelembevételével a marasztalást jogszerűnek minősítette, tekintettel arra is, hogy a felperes elrendelési bizonylat nélkül ugyan, de a munkáltató tudtával ténylegesen túlmunkát végzett.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Különösen azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet egyes nem ellenőrzött jelenléti ívek alapján is figyelembe vett túlórákat, és nem vizsgálta, hogy a munkahelyi többletjelenlétre egyáltalán szükség volt-e a munkáltató érdekében.

Egyes jelenléti íveken kizárólag a felperes aláírása szerepel, azt felettesei nem hagyták jóvá. Ezért e részben a felperes nem bizonyította, hogy az alperes szempontjából szükségesen és hasznosan túlmunkát teljesített. Önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás túlmunkavégzés megállapítására alapul nem szolgálhat.

Egyebekben azonban a jogerős ítélet a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes az alperes által ellenőrzötten és igazoltan, a szakvéleményben feltüntetett többlet-munkaidőket "dolgozta le", így ezeket külön túlóra-engedély nélkül, megalapozottan és törvénysértés nélkül vette túlmunkaidőként számításba a jogerős ítélet.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a marasztalás tőkeösszegét megfelelően csökkentette és egyebekben az ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv.II.10.717/1996. sz.)