BH 2008.7.173 I. Nem bűnpártolást, hanem bűnsegélyt való­síthat meg a bűncselekmény elkövetőivel történt olyan előzetes megállapodás, amely a bűncselekményből származó előny biztosításában való közreműködésre irányul [Btk. 21. § (2) bek., 244. §].

II. A felülvizsgálati eljárásra vonatkozó rendelkezések körében "a büntetőjog más szabályának megsértése" meghatározásnak csak a törvény kötelező előírásainak megsértését lehet felülvizsgálati okként figyelembe venni [Be. 416. § (1) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság határozatával felülbírált - ítéletével az V. r. terheltet 5 rb. - 1 esetben folytatólagosan és felbujtóként, 4 esetben bűnsegédként megvalósított - nagyobb kárt okozó, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, 407 rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntette és 2 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 2 év 2 hónap börtönbüntetésre, és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A 12 rb. csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, 1 rb. nagyobb kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, valamint 1 rb. közokirat-hamisítás bűntette miatt indított büntetőeljárást pedig megszüntette.

A felülvizsgálati indítvánnyal érintett körben a másodfokú bíróság által kiegészített és pontosított tényállás (ítéleti tényállás I/2. pontja) lényege a következő:

Az I. r., a III. r. és az V. r. terheltek jól ismerték egymást, az I. és V. r. terheltek üzleti kapcsolatban is álltak.

1994 februárjában, amikor I. r. és V. r. terheltek közös társaságban voltak, az V. r. terhelt felvetette, hogy román állampolgároktól Dacia személygépkocsik Németországból - Magyarországon át - Romániába szállításának hamis ígéretével lehetne pénzt kicsalni. Ekkor azonban a terheltek között erre megegyezés nem történt.

Később a III. r. terhelt vette rá az I. r. terheltet, hogy az egyebek mellett külkereskedelmi tevékenységi körű M. T. Kft. keretében, - amelynek ekkor üzletrész-tulajdonosa és ügyvezetője is volt az I. r. terhelt -, szervezzék meg e bűnös tevékenységet.

Az I. r. terhelt a Kft. székhelyének kibérelt egy b.-i belvárosi irodát, amelyet a III. r. terhelt finanszírozott. Az iroda vezetésével az egyik terhelttársukat bízták meg. Elkészítettek egy román és magyar nyelvű "Szerződés és Megrendelés" elnevezésű blankettát, amelyen a Kft. képviselőjeként I. r. terhelt szerepelt. Az irodavezető gondoskodott a megfelelő hirdetések közzétételéről romániai, főként erdélyi városokban megjelenő újságokban. A hirdetések a következő szöveggel kerültek közzétételre: "Szeretne Ön 0 km-es Dacia-t vásárolni? Forduljon bizalommal a Kft.-hez! 40% előleg befizetésével rendelheti meg, a fennmaradó összeget az átvételkor kell megfizetni. Szállítása Romániába 30 munkanapon belül. Áraink az összes járulékos költséget tartalmazzák."

Az irodavezető alkalmazottakat is foglalkoztatott, akik nem tudtak a Kft. valódi tevékenységéről.

A megrendelőket vagy az irodavezető, vagy valamelyik alkalmazott fogadta. Az ügyfeleknek elmondták, hogy a cég 2 éve létezik, és egy német cég a Kft.-re bízta a Dacia gépkocsik értékesítést. A gépkocsikat az irodában lehet megrendelni, és kizárólag Romániában lehet átvenni.

Az így megtévesztett magyar és román anyanyelvű, de kizárólag román állampolgár sértettek 1994. március 24-étől 1994. május 5-éig folyamatosan kötöttek szerződést, mégpedig német márkában kialkudott előleg egyidejű befizetése mellett. A szerződéseket és megrendeléseket túlnyomórészt I. r. terhelt, esetenként pedig az álnevet használó irodavezető írta alá. Időközben a teljesítési határidő több megrendelő esetében letelt, részükre az iroda szállítási nehézségekre hivatkozva táviratot adott fel.

Az iroda dolgozói által összegyűjtött előleget munkaidő után az V. r. terhelt vitte el, és folyamatosan elszámolt III. r. terhelttel, illetőleg távollétében a VI. r. terhelttel, aki abban az időben III. r. terhelt üzlettársa volt. VI. r. terhelt nem tudta, hogy az átvett bevételek illegális üzletből származnak.

Az iroda működése alatt az I. r. terhelt kifogásolta, hogy az V. r. terhelt nem megfelelően számolt el a bevétellel. A terheltek között emiatt nézeteltérés támadt, ezért az I. r. terhelt a megkötött szerződéseket lefénymásolta, illetve egyszer elvitte az eredeti szerződéseket és a cégiratokat is, és azokat az V. r. terheltnek csak azután adta vissza, miután telefonon beszélt a külföldön tartózkodó III. r. terhelttel. Ezt követően az I. r. terhelt ismét beszélt a III. r. terhelttel telefonon arról, hogy jóval több az iroda előlegbevétele, mint amennyivel az V. r. terhelt elszámol. Ekkor a II. r. terhelt összesítő kimutatást is készített, ezt később a hatóság lefoglalta. A II. r. terheltnek nem volt tudomása arról, hogy a kifogásolt bevételek nem legális üzleti tevékenységből származnak.

Az okozott kár a négy sértett esetében meghaladta a 200 000 forintot, 228 304 forint, 212 100 forint, 212 100 forint és 213 605 forint volt, míg 407 sértettnél 61 090 forint és 186 000 forint közötti.

A terheltek összesen 35 211 704 forint kárt okoztak a sértetteknek, amely nem térült meg.

Az I. r., III. r. és V. r. terhelteknek sem szándékában, sem módjában nem állt a gépkocsik szolgáltatására kötött szerződések teljesítése. Céljuk csupán a sértettek megtévesztésével, hamis ígérettel a pénz megszerzése, és annak elosztása volt (I/2. pont).

Az I. r. terhelt az V. r. terhelt kérésére rávette akkori barátnőjét, a II. r. terheltet, hogy a Kft.-je nevén mobiltelefon-készülékeket lízingeljen. A szerződés szerint a lízingdíj teljes kifizetéséig a lízingbevevő a készüléken tulajdonjogot nem szerez, az harmadik személynek használatba sem adható.

A II. r. terhelt 1994. április 19-én az értékesítő Kft.-vel 24 hónap futamidőre lízingszerződést kötött 1 db Nokia típusú telefonkészülékre, (bruttó érték 93 625 forint) és 2 db Motorola típusú készülékre, (darabonkénti érték 129 375 forint). A készülék átvételekor a II. r. terhelt 33 768 forint, illetve 2 × 46 663 forint lízingdíjat fizetett be. Ezen első lízingdíjat követően egyik készülékre sem fizetett tovább senki, a terhelteknek ez a szándékában sem állt. A II. r. terhelt a lízingszerződésekkel megszerzett 3 db mobiltelefont átadta az I. r. terheltnek, aki továbbadta azokat az V. r. terheltnek.

A sértett Kft.-nek okozott összesen 225 281 forint kár lefoglalással megtérült (II. 4-5. pont).

A jogerős határozat ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozva az V. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terheltnek a tényállás I/2. és II/4-5. pontjában foglalt és csalásként értékelt bűncselekmények vádja alóli felmentése, büntetésének erre tekintettel történő mérséklése, illetve másodlagosan enyhébb büntetés kiszabása végett, mert a kiszabott büntetés önmagában is anyagi jogszabályt sért a Btk. 37., 83. és 85. §-aiban foglaltak figyelmen kívül hagyása miatt.

Álláspontja szerint az eljárt bíróságok anyagi jogszabálysértéssel állapították meg a tényállás I/2. és II/4-5. pontjai vonatkozásában a terhelt bűnösségét. A terhelt ugyanis "a sértettek megtévesztésében nem vett részt, tehát törvényi tényállási elemet nem valósított meg". Továbbá figyelmen kívül hagyták, hogy az a terhelti magatartás, hogy a terhelt az iroda és a III. r. terhelt között a kapcsolatot biztosította, még a csalás bűncselekményéhez nyújtott szándékos segítségnek sem értékelhető. Ekként a terhelt az adott csalásoknak bűnsegéde sem lehetett.