A Kúria Mfv.10696/2011/4. számú precedensképes határozata fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §, 62. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. §] Bírók: Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

Felperes a megyei gyermekvédelmi központ közalkalmazottja volt, majd fegyelmi eljárás során elbocsátották, mert a kiskorút arcul ütötte, stb. Ezt a bíróságok hatályában fenntartották. 1992. XXXIII. Tv. 45. §,

***********

Mfv.II.10.696/2011/4.szám

A Kúria a dr. Kúthy Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mező Béla ügyvéd által képviselt Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Központja alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon 2.M.532/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 2.Mf.20.274/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2012. május 30. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 2.Mf.20.274/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint és 5400 (ötezer-négyszáz) forint Áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes 1998. január 1-től állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban, nevelőszülői tanácsadó munkakörben, és tagja volt a Közalkalmazotti Tanácsnak.

A munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást rendelt el vele szemben 2009. május 23-ai eseményekkel összefüggésben, melynek eredményeként a fegyelmi tanács 2009. augusztus 3-án meghozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Ennek indokolása szerint a felperes a perbeli napon kiskorú T. V.-t egy alkalommal arcul ütötte, előtte a kezét megszorította és a haját meghúzta, a kiskorú számára megalázó helyzetet teremtett, a gyermek minősítésére elfogadhatatlan kifejezéseket használt. Ezzel a kiskorúnak mind testi, mind pedig lelki fájdalmat okozott. A felperes nem a megfelelő magatartást választotta a kialakult helyzet kezelésére, a gyermek bántalmazására, annak illetlen viselkedése és meg nem engedhető hangneme sem hatalmazta fel.

A felperes keresetében a jogellenesség megállapítását és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.532/2009/16. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában mindenekelőtt kifejtette, miszerint az Mt. 28. § (1) bekezdéséből következően a munkáltató alperest a felperes, mint a Közalkalmazotti Tanács tagjának munkajogi védelme körében a perbeli esetben nem előzetes véleménykérési kötelezettség, hanem előzetes értesítési kötelezettség terhelte. Jogi álláspontja szerint ennek elmaradása azonban egymagában nem eredményezheti a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését.

A megállapított tényállás szerint nem vitatott tény, miszerint a felperes pofon ütötte a kiskorút, melynek közvetlen szemtanúja nem volt. Ennek előzményeként konfliktus alakult ki a nevelőszülő és a volt kiskorú nevelt gyermeke között, melynek során a gyermek minősíthetetlen hangnemben beszélt a nevelőszülővel. A felperes a konfliktust feloldandó, a gyermeket karjánál fogva kivezette a teremtől, miután a kiskorú a felszólításának önként nem tett eleget. A helyiségből kiérve a kiskorú mindkét kezében mobiltelefont tartva szembefordult a felperessel. A felperes bal kezével megfogta a gyermek jobb kezét, ugyanezzel a kezével megfogta a copfját, hátrahúzta a fejét és jobb kezével - előadása szerint ijedtében, illetve védekezésül - adott neki egy pofont, melynek során a kiskorú kezéből kiesett a mobiltelefon.

A munkaügyi bíróság a felperes nevelőszülői tanácsadó munkaköri feladatait értékelve, valamint a munkavégzésére irányadó, a New Yorkban 1989. november 20-án kelt, a gyermek jogairól szóló egyezménnyel összhangban lévő gyermekvédelmi törvényre (1997. évi XXXI. törvény) hivatkozva, mely szerint a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással szembeni védelemhez, arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. Jóllehet az adott helyzetben hirtelen kellett cselekednie, de munkaköri feladatai ismeretében és gyakorlati tapasztalatai alapján nem megfelelően választotta meg a konfliktuskezelés módját, mert ahelyett, hogy a szituáción kívül helyezkedve külső segítséget kért volna, illetve a munkaköri leírásának megfelelően pedagógiai segítséget nyújtott volna a kiskorúnak, a családjával történő találkozás feszültségeinek oldásában, tettlegességre ragadtatta magát. A munkaügyi bíróság megítélése szerint jogos védelmi helyzet nem állt fenn a felperes vonatkozásában, ezért nem fogadta el a felperes védekezését, mely szerint azért ütötte pofon a kiskorút, mert így kívánt védekezni az esetleges támadásával szemben.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság 2.Mf.20.274/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolásában foglaltak szerint az alperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolt jegyzőkönyv és jelenléti ív szerint az alperes a fegyelmi eljárás megindításáról értesítette a Közalkalmazotti Tanácsot, ezzel a törvényi kötelezettségének eleget tett. Mindemellett a másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját, mely szerint az előzetes értesítés elmaradása nem eredményezhetné a fegyelmi határozat jogellenességét.

A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte. Az indokolásban foglaltak szerint tény ugyan, hogy a kiskorú gyermek a saját kezűleg írt feljegyzése, a vizsgálóbiztos által készített jegyzőkönyv szerint, valamint a rendőrségen történt tanúkénti kihallgatása során is beismerte, hogy meg akarta ütni a felperest. A fegyelmi felelősség megítélése során azonban nemcsak a konkrét helyzetet, hanem annak előzményeit is figyelembe kell venni, és az eseményeket azok összességében kell értékelni. A felperes maga nyilatkozott úgy, hogy a gyermek hajának meghúzásával a gyermek távol tartása volt a célja, és a támadás lehetőségét ezzel a felperes valóban meg tudta szüntetni, így a gyermek arcul ütésekor elhárítandó támadás már nem volt, és a felperes nem volt jogos védelmi helyzetben.

A másodfokú bíróság szerint a felperesi kötelezettségszegés súlyának megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a felperes az események során a munkakörére irányadó szabályokat több ponton is megsértette. Először akkor, amikor a kialakult vitában a gyermekkel szemben a nevelőszülő pártjára állva a konfliktust annak kezelése helyett kiélezte, annak ellenére, hogy ismerte a gyermek érzékenységét, hirtelen haragú természetét, és testvéreihez történő ragaszkodását. Nem megfelelően járt el akkor sem, amikor a helyzet kezeléseként kézrátétellel kényszerítette a gyermeket a terem elhagyására, és végül akkor sem, amikor a gyermek megnyugtatása, a tettlegesség elkerülése és kitérés helyett a gyermeket arcul ütötte.