XXVI. számú Polgári Elvi Döntés

a kültelki közút szélére ültetett fák tulajdonjogáról, kezeléséről, fenntartásáról és pótlásáról[1]

Külterületeken az 1945. január 1. napja előtt létesített közút rézsűjének külső szélétől számított két méter távolságon belül ültetett - összefüggő üzemi gyümölcsöshöz nem tartozó - fáknak a kezelése, fenntartása és pótlása az illetékes útfenntartó állami szervnek a joga és kötelessége. A fákat a földtulajdonos csak akkor vághatja ki, ha erre az útfenntartó állami szerv is engedélyt (hozzájárulást) ad.

A kérdéses fák tulajdonjoga - ezekkel a korlátozásokkal - a földtulajdonost illeti, a földtől elvált fákkal a földtulajdonos rendelkezik.

Külterületen létesített közutak kiképzése során az úttest rézsűje mentén húzódó földeken a földtulajdonosok gyakran fákat ültetnek. Az ilyen fák közvetlenül érinthetik az általuk szegélyezett utak sorsát, főleg gyökérzetük kiterjedésével, óvó, védő vagy egyéb hatásukkal, s esetleg még a tájképi jelleg szempontjából is. Mindenesetre alapos útügyi ismeretek szükségesek ahhoz, hogy helyesen legyen elbírálható, vajon az ilyen út menti fák telepítése, kezelése, megbolygatása, kitermelése milyen hatással lehet a közútra. Az elbírálást egyéni érdekek nem befolyásolhatják.

Ezért történt, hogy a törvényhozó 1962. évi 21. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: törvényerejű rendelet) 7. §-ának (2) bekezdésében a külterületen 1945. január 1. napja előtt létesített közutak rézsűjének külső szélétől számított kétméteres sávon belül ültetett fákat az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével - az út tartozékának nyilvánította.

A törvényerejű rendelet kihirdetése (1962. szeptember 21.) és hatályba lépése (1963. január 1.) közötti idő alatt azonban állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni földtulajdonosok a szóban forgó kétméteres földsávon belül levő fák kivágására kért és megkapott engedély alapján azokból - országos méretekben - jelentős mennyiséget kitermeltek.

Ezekkel az esetekkel kapcsolatban merült fel az a kérdés, hogy a hivatkozott rendelkezésnek mi a helyes értelme, különösen, hogy az út tartozékának minősített fák a kétméteres földsáv tulajdonosának vagy pedig az államnak mint útfenntartónak a tulajdonában vannak-e.

A Legfelsőbb Bíróság a kérdést megvizsgálva a következő eredményre jutott:

A törvényerejű rendelet egésze, rendelkezéseinek egymással való összefüggése arra mutat, hogy a törvényhozó a szóban forgó - az út menti kétméteres sávban ültetett - fákat az utak megfelelő használatának biztosítás érdekében fokozott védelemben kívánta részesíteni, a beültetést és a fák sorsát fokozott ellenőrzés alá kívánta vonni.

A törvényerejű rendeletbe tehát az e cél elérésére elegendőnek látszó az a rendelkezés került, hogy a közút rézsűjének külső szélétől számított kétméteres távolságon belül ültetett fákat - az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével - az út tartozékának kell tekinteni.

A Polgári Törvénykönyv 95. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami valamely dologgal (így a földdel is) olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Ezt nevezi a törvény alkotórésznek. Ennek megfelelően a Polgári Törvénykönyv 126. §-a azokat a dolgokat is a föld alkotórészének nyilvánítja, amelyek mint növendékek utóbb keletkeztek. A földben gyökerező fa kétségtelenül ilyen alkotórésze a földnek, s mindaddig az is marad, amíg a földtől el nem választják.

Ezzel szemben a tartozék - ugyancsak a Polgári Törvénykönyv szabályozása [95. § (2) bek.] szerint - már a dologgal való lényegesen lazább együvétartozást jelent. A tartozék nem veszti el az önállóságát, csak éppen kapcsolódik egy másik dologhoz (akár a földhöz is), hogy annak a rendeltetésszerű használatát vagy épségben tartását biztosítsa, elősegítse. A tulajdonjog itt már nem feltétlenül egységes.

Ezeknek a törvényes fogalmaknak az összehasonlítása alapján nyilvánvaló, hogy a földben gyökerező fa a földnek nem tartozéka, hanem alkotórésze. A fa tehát annak a tulajdona, akié maga a föld is.

A szóban levő út menti fák tulajdonjogát tehát az útfenntartó állam csak akkor szerezheti meg, ha magának a földsávnak a tulajdonjogát is megszerzi. Ilyen irányú rendelkezést azonban az 1962. évi 21. törvényerejű rendelet nem tartalmaz.

Ezek után az említett törvényerejű rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a fákat "az út tartozékának kell tekinteni", csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a törvényerejű rendelet a kétméteres földsávban levő fáknak a földtulajdonost illető tulajdonjogát nem elvonni, hanem közérdekből csupán korlátozni kívánta úgy, hogy az ilyen fák a mellettük húzódó utakra nézve "tartozék"-szerepet töltsenek be, vagyis, hogy az utak rendeltetésszerű használatát, épségben tartását biztosítsák, elősegítsék. Az út rézsűjének a külső szélétől való legfeljebb kétméteres távolság, a gyökérzet elágazása, s az egyéb tekintetben is fennálló természeti ráhatás az ilyen laza, de a tartozék fogalmához elegendő kapcsolat fennállását kétségtelenné teszik.

Ennek a korlátozásnak a földtulajdonos - és így egyúttal fatulajdonos - engedni köteles, mert különben a törvényesen biztosított tartozéki szerep nem volna betölthető. Ezt a célt a földtulajdonos nem hiúsíthatja meg.

Ebből a korlátozásból folyik, hogy az útfenntartó szerv joga természetesen nemcsak a már megfélő fák kitermelésére vagy meghagyására terjed ki, hanem a fák kezelésére, fenntartására, pótlására, valamint annak az eldöntésére is, hogy a kétméteres sávon belül ültethető-e fa ott, ahol eddig nem volt, s ha igen, milyen.

Mindebből okszerűen folyik, hogy:

1. a fák kivágásához (kitermeléséhez) minden esetben szükséges az útfenntartó szerv engedélye (hozzájárulása), tehát akkor is, ha a kivágás (kitermelés) egyébként hatósági engedélytől nem függ;

2. az útfenntartó szerv a fát kivághatja, a fa kivágásának megengedését pedig a fa pótlásától teheti függővé;

3. ha a tulajdonjogot korlátozó tartozéki kapcsolat megszűnik - akár úgy, hogy a fát az útfenntartó szerv távolította el, akár úgy, hogy azt a földtulajdonos vágta (termelte) ki, vagy pl. a vihar döntötte ki - a fák anyagával a földtulajdonos rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a fák gallyazásának, nyesésének eredményére is.