BH+ 2015.11.474 A hitelt folyósító bank megszegi az együttműködési kötelezettségét akkor, amikor a végtörlesztésre nyitvaálló határidő utolsó napján hívja fel a felperest hiánypótlásra és emiatt a végtörlesztés meghiúsul [1959. évi IV. tv. 4. §, 318. §, 1959. évi IV. tv. 339. §].

A felperes a II. r. alperessel kötött devizalapú kölcsönszerződésből eredő tartozását a Hpt. 200/B. §-a szerinti végtörlesztéssel kívánta rendezni, amelyre igényét 2011. december 14-én jelentette be a II. r. alperesnek, aki ezt december 16-án visszaigazolta. Ugyanekkor kiállított továbbá egy igazolást a felperes 2012. február 10-én fennálló tartozásáról, illetőleg arról, hogy a végtörlesztés várható időpontja 2012. február 10. napja.

A felperes és az I. r. alperes 2012. január 26-án hitelkiváltásra vonatkozó kölcsönszerződést kötött, amelyben az I. r. alperes 8 000 000 forint rendelkezésre bocsátását vállalta meghatározott feltételek teljesülése esetén, akként, hogy azt a felperes bankszámlájára, majd onnan a II. r. alperesnek utalja. A kölcsönszerződés szerint a folyósítás feltétele volt, hogy a végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentés és a végtörlesztési kérelem az I. r. alpereshez benyújtásra kerül. Vállalta továbbá a felperes, hogy a II. r. alpereshez az elvárt formájú kérelmet benyújtja. A teljes iratanyag 2012. február 3-án az I. r. alperes rendelkezésére állt, rendszerébe az s.-i fiókja feltöltötte.

Az I. r. alperes 2012. február 9-én és 10-én közölte a felperessel, hogy az igénybejelentés igazolását a felperes nem az I. r. alperes által kért formában csatolta, illetve az I. r. alperes kötelezettségvállaló nyilatkozatának érkeztetése hiányzik az iratról. Ez utóbbi okirat az I. r. alperes hitelnyújtásra vonatkozó kötelezettségvállalását tartalmazta, azon a II. r. alperes s.-i fiókjának 2012. január 26-ai érkeztetése látható. A felperes a megjelölt hiányokat 2012. február 10-ig pótolta. Az I. r. alperes a felperes számlájára 2012. február 10-én átutalt 8 000 000 forintot, majd onnan 7 970 116 forintot 2012. február 13-án továbbutalt a II. r. alperesnek, aki a végtörlesztési igényt elutasította azzal, hogy az határidőn túl érkezett.

A felperesnek a végtörlesztéssel kapcsolatban az alábbi költségei merültek fel: 30 000 forint értékbecslési díj, 57 890 forint közjegyzői díj, 32 110 forint hitelfolyósítási díj, 520 forint számlavezetési díj. A felperesnek a fennálló 49 780,97 CHF tartozás végtörlesztésének elmaradásával 180 forint/CHF helyett 241,9 forint/CHF árfolyamon számolva 3 081 940 forint kára keletkezett.

A felperes a II. r. alperes felé vállalta, hogy a hitelkiváltáshoz szükséges pénzösszeget a végtörlesztési időpontban, 2012. február 10. napjának 9 órájáig biztosítja.

A felperes keresetében az I. vagy II. r. alperes kötelezését kérte 4 119 171 forint kár, valamint annak 2012. február 10. napjától a kifizetés napjáig járó 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megtérítésére. Az őt ért kárt a hitelkiváltási szerződéskötéssel felmerült 237 531 forint felmerült költségben, a 241,91 forint/svájci frank árfolyam alkalmazása és a 180 forint/svájci frank árfolyam különbözetéből adódó 3 081 940 forintban és 800 000 forint nem vagyoni kárban jelölte meg. Keresete jogalapjaként a Ptk. 318. § (1) bekezdését [a Ptk. 339. § (1) bekezdését] és a Ptk. 4. §-ában foglaltakat jelölte meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 237 560 forint kártérítést és annak 2012. február 10. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatával megegyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan, valamint a II. r. alperes vonatkozásában a keresetet elutasította. Rendelkezett a felperesnek és a II. r. alperesnek járó perköltség megfizetéséről és a feljegyzett kereseti illetéknek a felperes és az I. r. alperes közötti megosztásáról.

Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a II. r. alperes részére a hitelkiváltáshoz szükséges pénzösszegnek a végtörlesztési időpontra, 2012. február 10. napjának 9 órájára történő biztosítását vállalta, mely elmulasztásra került, ezért a végtörlesztést a II. r. alperes alappal utasította el és terhére szerződésszegés nem volt megállapítható. Álláspontja szerint az I. r. alperes szerződést szegett azzal, hogy 2012. február 10. napján a felperes számlájára utalt összeget nem azonnal, hanem csak 2012. február 13-án utalta tovább a II. r. alperesnek holott ilyen kötelezettségét a hitelkiváltó kölcsönszerződés 2.1. pontja kifejezetten rögzíti. Álláspontja szerint a hitelkiváltó kölcsönszerződésnek az a pontja, amely a továbbutalásra 8 munkanapot tesz lehetővé - mint ellentmondó szerződéses rendelkezés - figyelmen kívül marad a fogyasztóra nézve kedvezőbb 2.1. ponttal szemben. Álláspontja szerint az I. r. alperes indokolatlanul hívta fel a felperest hiánypótlásra, mivel 2012. február 3-án már valamennyi irat rendelkezésre állt, a kötelezettségvállaló nyilatkozaton lévő érkeztetés megfelelő volt, de ez egyébként sem volt a szerződés szerint a folyósítás feltétele. A végtörlesztés jellegére, határidejére figyelemmel elvárható lett volna az I. r. alperestől, hogy ne a határidő előtti utolsó napon közölje a hiányokat. Az igazolások nem megfelelő formáját már az iratátvételkor észlelni lehetett volna. Fentiek egyben az I. r. alperes részéről az együttműködési kötelezettség megsértését (Ptk. 4. §) is jelentették. Az érvényesített kárösszegek közül a nem vagyoni kárt és a benzinköltséget, a takarnetből történő lekérdés díját és az átutalás díját nem találta bizonyítottnak, ezért ezekre nézve a keresetet elutasította.

Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította.

Álláspontja szerint az I. r. alperes nem szegte meg a hitelkiváltó kölcsönszerződést a kölcsönösszeg 2012. február 13. napján történt továbbutalásával, mert kölcsönszerződés II.1. pontja a kölcsönfolyósítás módját és nem időpontját határozza meg. A kölcsönszerződés II.2. pontjában írt a folyósítási feltételek fennállását követő 8 munkanapos határidőt az I. r. alperes megtartotta, mert a végtörlesztésre irányuló igénybejelentés és a végtörlesztési kérelem II. r. alpereshez történő benyújtásáról szóló igazolást a felperes csak az I. r. alperes felhívására 2012. február 10. napján (pénteken) csatolta és a hitelkiváltó kölcsön folyósításának feltétele ezzel teljesült. Ehhez képest az ezt követő első munkanap 2012. február 13. napján (hétfőn) az I. r. alperes a kölcsönszerződés szerinti határidőben utalta tovább a II. r. alperes részére a hitelkiváltó kölcsönszerződés szerinti kölcsönösszeget, amelyet az I. r. alperes 2012. február 10-én a felperes számlájára utalt. Az I. r. alperes hiánypótlási felhívásában szereplő másik igazolás csatolását szükségtelennek minősítette, hiszen a Hpt. 200/B. § (2) bekezdés f) pontja ezt a feltételt a végtörlesztéssel érintett pénzügyi intézmény, a II. r. alperes teljesítésének tette feltételévé és nem a hitelkiváltó kölcsönt nyújtóévá.