BH 2011.9.258 A felszámoló által előterjesztett zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő anyagi jogi természetű, tehát a kifogásnak a határidőn belül meg is kell érkeznie a bíróságra [1991. évi XLIX. tv. 56. §, 4/2003. PJE].

Az adós ellen 2001. december 5-én kezdeményezett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 2002. január 29-én jogerőre emelkedett végzésében az adós felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte.

A felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot a bíróság megküldte a hitelezőknek azzal a felhívással, hogy a kézbesítéstől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül előterjeszthetik a javaslattal kapcsolatos kifogásaikat.

A hitelező 2008. december 11-én vette át a végzést és az iratokat, majd a záróanyaggal kapcsolatos kifogását 2009. január 14-én terjesztette elő a bíróságnál.

Az elsőfokú bíróság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az eljárásban alkalmazandó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő - a 4/2003. PJE határozatban foglaltakra is figyelemmel - anyagi jogi határidő. Ebből következően e határidő elmulasztásának a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be azzal, hogy ha az utolsó nap munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. Az anyagi jogi határidőre a Pp. 105. § (4) bekezdésének szabálya nem alkalmazható, ezért a keresetindítási határidőt a fél elmulasztja akkor is, ha a keresetlevelet (jelen esetben beadványát), a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja. Miután a Cstv. 56. § (1) bekezdése a 30 napos határidőt jogvesztőnek nyilvánította, ez olyan anyagi jogi határidő, amely jogvesztéssel jár. A kifogásnak tehát a határidő utolsó napján a bírósághoz meg kell érkeznie. Jelen esetben a kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló határidő 2009. január 12-én (hétfőn) járt le, a január 14-én érkezett kifogás elkésett.

A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában rámutatott arra, hogy a felszámolási eljárás a fizetésképtelen adóssal szemben lefolytatott összetett, komplex, totális behajtási eljárás, amelynek jól elkülöníthető szakaszai vannak, és melynek során nagyszámú, heterogén természetű anyagi jogi és eljárásjogi jogvita keletkezik. Ennek részeként ír elő külön szabályokat a Cstv. az 56. §-ban szabályozott kifogás elbírálásához. Kifejtette, hogy a Cstv. 51. §-a szerinti kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 8 napos határidőt a bírói gyakorlat eljárásjogi határidőnek tekinti, ahol a mulasztás igazolással orvosolható, azonban a Cstv. 56. §-ban szabályozott kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 30 napos határidő jogvesztő, így elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.

Helytállónak fogadta el az elsőfokú bíróság által hivatkozott 4/2003. PJE jogegységi határozatban kifejtettek alkalmazását, mert álláspontja szerint a Cstv. 56. § (1) bekezdésében meghatározott kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 30 napos határidő "keresetindítási" jellegű, tehát anyagi jogi természetű. A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az első- és másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, valamint az adós perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a bíróság jogerős végzésében a Cstv. 56. § (1) bekezdésében foglaltakat tévesen alkalmazta, mert az abban szabályozott kifogás jogorvoslati jellegű jogintézmény. E kifogás benyújtása esetén nem egy új eljárás megindításáról, hanem egy már folyamatban levő nemperes eljárásban rendelkezésre álló, kvázi jogorvoslat igénybe vételéről van szó. Hivatkozott a 4/2003. PJE jogegységi döntésben kifejtett arra az álláspontra, mely szerint "amennyiben egy, már folyamatban lévő jogérvényesítésről van szó, amelynek - szinte jogorvoslati - eleme a bírósági eljárás kezdeményezése, a kérelem beadására nyitva álló határidő eljárásjogi. Amennyiben az igényérvényesítés első lépése a kérelem benyújtása, az erre biztosított határidő anyagi jogi." Véleménye szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a jogvesztő határidőt anyagi jogi határidőnek, mert ennek a kettőnek nincs egymáshoz köze.

Az adós felszámolója nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.