BH 1977.10.436 A légifuvarozással szállított poggyász késedelmes kiadása miatt a fuvarozót terhelő kártérítés felső határának kg-ként 500 Ft-ban való jogszabályi meghatározása nem mentesíti a károsultat kára összegszerű mértékének a bizonyítása alól [1964. évi 19. sz. tvr., 1964. évi 26. sz. tvr. 29-30. §, 22/1975. (XI. 14.) Korm. sz. r. 21. § (2)-(5) bek., 13/1969. (III. 18.) Korm. sz. r.]

A felperes részt vett az I. r. alperes által szervezett O-M-B-O. hajóúton. Az utazás O-ba a II. r. alperes járatával történt. A felperes az útért a "költőpénzzel" együtt 22 407 Ft-ot fizetett.

A felperes poggyászát a II. r. alperes nem továbbította, ezért a 17 napig tartó utazás alatt a felperes kénytelen volt nélkülözni személyes használatára szolgáló ingóságait. A hazaérkezés utáni napon a II. r. alperes a poggyászt a felperes részére hiánytalanul kiszolgáltatta.

A felperes a keresetlevelében 10 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, továbbá arra is, hogy "a meglátott városokról szóló egy-egy színes mozifilmet" szerezzenek be és szolgáltassanak ki részére.

Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem tette vitássá a kereseti tényállításokat. Hivatkozott arra, hogy a felperes által aláírt, tehát elfogadott utazási feltételek 15/c pontja szerint a szolgáltatást nyújtó harmadik személy által a szolgáltatás végrehajtása során okozott kárért ő csak akkor felel, ha a szolgáltatást nyújtó személy kiválasztásában nem gondos utazási szervezőként járt el. Arra is hivatkozott, hogy az utaskísérő nem bocsáthatott pénzt a felperes rendelkezésére, a pénzügyi előírások ezt nem teszik lehetővé. Védekezése szerint a felperes kárát a II. r. alperes okozta azzal, hogy tévesen irányította, illetve kezelte a felperes bőröndjét.

A II. r. alperes ellenkérelme is a kereset elutasítására irányult. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a per előtt a kárigény bejelentésekor, majd a per során a poggyászhiánnyal kapcsolatos vagyoni hátrányt nem bizonyított. Ezen túlmenően a követelés összegszerűségét is kifogásolta.

Az első fokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen 10 000 Ft kártérítés és 600 Ft perköltség 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Utalt a már említett utazási feltételek 15/b pontjára. Eszerint, ha a fuvarozást, elszállásolást vagy bármely más szolgáltatást az utazási iroda harmadik személy útján teljesíti, az utas e szolgáltatások teljes vagy részleges nemteljesítése miatt árleszállítás iránti igényét az utazási irodával szemben érvényesítheti. A 16. pont szerint az az utazási iroda csak a közvetlenül őrizetbe adott poggyászokért felel. Ez a felelősség megszűnik, amint a poggyászok a szállító, vendéglátó vállalatok, vámhatóságok vagy egyéb harmadik személy őrizetébe kerülnek. Az előzőekben említett őrizeten kívül az utas köteles poggyászának kezeléséről, őrizetéről gondoskodni.

A II. r. alperes az utazás megkezdésekor átvette a résztvevők bőröndjeit. A csoport tagjainak poggyászát együttesen mérték meg. A felperes poggyásza azonban nem érkezett meg a rendeltetési helyre, csak a társasutazásból történt visszaérkezés után szolgáltatták ki a bőröndöt a felperesnek. A poggyászát ekkor sem mérték le s így ma már nem állapítható meg, hogy a felperes poggyásza hány kg. volt.

Az első fokú bíróság a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdésére utalással a felperes előadásának elfogadásával 20 kg-ban állapította meg a poggyász súlyát, az 500 Ft/kg figyelembevételével ítélte meg a marasztalási összeget a felperes javára. Nem találta alaposnak a felperesnek a városokat ismertető filmekre támasztott igényét, mert bár a személyes emlékanyagának rögzítésében akadályozva volt, ennek pótlására a filmek útján sincs lehetőség. A Pp. 206. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azonban a 10 000 Ft-os "utazási árleszállítás" összegében a bíróság ezt a körülményt is figyelembe vette.

Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.

A másodfokú bíróság részben és úgy változtatta meg az első fokú ítéletet, hogy az I. r. alperessel szemben a keresetet teljes egészében elutasította. Hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes az utazási feltételek 15/b. alpontja alapján csak akkor tehető felelőssé, ha az ő hibájából útközben elmarad valamely előre meghirdetett program, vagy helyette más alacsonyabb értékű programot biztosított. Csak ebben az esetben lehetne helye az I. r. alperessel szemben költségleszállítás iránti igény érvényesítésének. De nem áll fenn - az ítélet indokolása szerint - az adott esetben az I. r. alperes felelőssége az utazási feltételek 15/c. alpontja alapján sem, mert a szolgáltatást nyújtó - a poggyász szállítását végző - harmadik személy kiválasztásában kellő gondossággal járt el.

A másodfokú bíróság a csomag meg nem érkezéséért teljes mértékben a II. r. alperes felelősségét állapította meg. A döntését azzal indokolta, hogy az 1955. évi Hágai Jegyzőkönyvvel módosított 1929. évi Varsói Nemzetközi Légifuvarozási Egyezmény 22. cikke 2. pontjának a) alpontja alapján kárátalányról, nem pedig kártérítésről van szó. Az idézett Egyezmény 22. cikkének 2/a. pontja szerint a feladott poggyász elveszése, késedelmes kiszolgáltatása esetén (kg/250 frank) poankáre frank kártalanítás jár, ami annyit jelent, hogy a károsult - jelen esetben a felperes - az ott megjelölt keretösszegen belül teljes egészében mentesül annak bizonyítása alól, hogy milyen konkrét kára keletkezett."