1964. évi 26. törvényerejű rendelet

a polgári repülésről

Ez a törvényerejű rendelet a népgazdaság szükségleteinek kielégítése céljából a magyar polgári repülés feladatainak tervszerű és biztonságos ellátásával, valamint egységes állami irányításával kapcsolatos alapvető kérdéseket szabályozza.

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvényerejű rendelet hatálya

1. § (1) A törvényerejű rendelet hatálya kiterjed a Magyar Népköztársaság légterében végrehajtott polgári repülésre és az ennek körében végzett tevékenységre, továbbá magyar polgári légijárműnek az ország légterén kívül végrehajtott repülésére és magyar állampolgár ennek körében végzett tevékenységére.

(2) A törvényerejű rendelet hatálya a nemzetközi megállapodással szabályozott polgári repülésre, illetőleg az e körben végzett tevékenységre csak annyiban terjed ki, amennyiben a Minisztertanács által jóváhagyott nemzetközi megállapodás eltérően nem rendelkezik.

(3) Nem terjed ki a törvényerejű rendelet hatálya a honvédelmi célból esetenként végzett különleges repülésekre, valamint az ilyen repülésekben résztvevő polgári légijárművekre és azok polgári személyzetére, amennyiben a repülés elrendelésekor ilyen értelemben rendelkeztek.

2. § (1) A polgári repülés (a továbbiakban: repülés) körébe tartozó tevékenység:

a) utasok szállítása, poggyász, áru és postai küldemények fuvarozása,

b) különleges (mezőgazdasági, erdővédelmi, egészségügyi, vízügyi stb.) repülési feladatok ellátása,

c) a repülés földi irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos tevékenység,

d) a sportrepülés, az ejtőernyős tevékenység és a repülőkiképzés,

e) polgári repülőgépek, helikopterek, léghajók, ejtőernyők, valamint a repüléssel kapcsolatos berendezések és mindezek felszereléseinek gyártása és javítása,

f) meghatározott fajtájú, polgári célt szolgáló léggömb, rakéta, sárkány, repülőmodell és egyéb repülőtest gyártása és légi üzemeltetése,

g) a repüléssel kapcsolatos kísérleti és tudományos kutatómunka,

h) a repülés népszerűsítését és fejlesztését szolgáló kulturális felvilágosítás.

(2) Polgári légijárművel végzett repülés, illetőleg az ezzel kapcsolatos tevékenység akkor is polgári repülésnek minősül, ha abban honvédségi személy vesz részt.

(3) A közlekedés- és postaügyi miniszter határozza meg a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó polgári célt szolgáló léggömbök, rakéták, sárkányok, repülőmodellek és egyéb repülőtestek fajtáit, továbbá azt, hogy azok gyártása és légi üzemeltetése tekintetében a törvényerejű rendelet rendelkezéseit mennyiben kell alkalmazni.

Hatósági jogkörök

3. § (1) A közlekedés- és postaügyi miniszter az irányítása alá rendelt szervek repülési tevékenysége felett felügyeletet, az irányítása alá nem tartozó szervek repülési tevékenysége tekintetében szakfelügyeletet gyakorol; ellátja továbbá az ezekkel kapcsolatos légügyi hatósági feladatokat (a továbbiakban: légügyi hatóság).

(2) A repüléssel kapcsolatos rendészeti feladatokat a belügyminiszter látja el, aki a honvédelmi érdekeket érintő ügyekben a honvédelmi miniszterrel egyetértésben jár el.

II. FEJEZET

LÉGIJÁRMŰVEK ÉS EJTŐERNYŐK

Nyilvántartás és jelzés

4. § (1) A belföldi lakhelyű állampolgár és belföldi telephelyű jogi személy tulajdonában (kezelésében, használatában) álló motoros és motor nélküli, szárazföldi és vizi repülőgépet, helikoptert, léghajót (a továbbiakban: légijármű), valamint ejtőernyőt lajstromba kell venni. Nem kell lajstromba felvenni azt a légijárművet, amelyet kizárólag külföldön tartanak üzemben.

(2) A magyar lajstromba vett - magyar állami hovatartozása - légijárművön a Magyar Népköztársaság felségjelét és a légijármű lajstromjelét, az ejtőernyőn a lajstromjelet fel kell tüntetni.

(3) A Magyar Népköztársaság felségjele: H A - betűcsoport és piros-fehér-zöld színjelzés.

Szerkesztés, gyártás, behozatal és kivitel

5. § (1) Légijármű és ejtőernyő javításával és gyártásával foglalkozó üzemet a közlekedés- és postaügyi miniszter egyetértésével szabad létesíteni.

(2) Légijármű, ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés szerkesztési feladatait, valamint az állami javító és gyártó üzemek repüléssel kapcsolatos tervfeladatait a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben kell megállapítani.

(3) Légijármű és ejtőernyő felújításához, gyártásához, külföldről való behozatalához és külföldre való kiviteléhez légügyi hatósági engedély szükséges.

Üzembentartás

6. § (1) Légijárművet csak légügyi hatósági engedéllyel szabad üzembentartani.

(2) A légijárművet üzembentartó állami vállalatok és szervek repüléssel kapcsolatos tervfeladatait a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben kell megállapítani.

7. § (1) A légijárműnek a biztonságos repülésre és a kijelölt feladatra alkalmasságát a légügyi hatóság állapítja meg és erről légialkalmassági bizonyítványt ad ki.

(2) Légialkalmassági bizonyítványt csak lajstromba vett légijárműre vonatkozóan szabad kiadni; a bizonyítványban a lajstrombavételt is tanúsítani kell.

(3) Ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés légialkalmasságát típusonként kell megállapítani és igazolni.

8. § Légijárművön távközlő berendezés felszereléséhez és üzembentartásához légügyi hatósági engedély szükséges.

III. FEJEZET

REPÜLŐTEREK ÉS EGYÉB FÖLDI LÉTESÍTMÉNYEK

9. § (1) Légijárművek indítására és fogadására a szárazföldi és viza légikikötő, a repülőtér, valamint a helikopter állomás (a továbbiakban: repülőtér) szolgál.

(2) A repülőtér lehet közforgalmú és nem közforgalmú. A repülőterek rendeltetésük és minősítésük alapján tovább osztályozhatók.

(3) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren a határállomásokon rendszeresített hatósági ellenőrző szolgáltatókat, valamint közegészségügyi szolgálatot kell fenntartani.

10. § (1) Repülőteret létesíteni, üzembentartani, megszüntetni vagy állapotát megváltoztatni csak légügyi hatósági engedéllyel szabad.

(2) Közforgalmú repülőteret a közlekedés- és postaügyi miniszter vagy a területileg illetékes megyei, megyei jogú városi, fővárosi tanács végrehajtó bizottsága a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben létesíthet.

(3) Állandó repülőtér létesítéséhez és megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter engedélye is szükséges.

11. § (1) Repülőtér, valamint a repülés biztonságát és zavartalanságát szolgáló egyéb földi berendezés (23. §) létesítése céljából az ingatlanok megszerzésére, az előmunkálatok tűrésére, az okozott károk megállapítására és megtérítésére a kisajátításról, a kezelési jog átadásáról, illetve a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(2) Ha a kisajátítás nem indokolt, az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni köteles a repülés biztonságát és zavartalanságát szolgáló berendezés elhelyezését, javítását és karbantartását. Ha a berendezés az ingatlan rendeltetésszerű használatát lényegesen nem akadályozza, a tulajdonos térítést nem igényelhet, egyébként az akadályozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) részére a berendezés elhelyezése, javítása, karbantartása vagy eltávolítása során okozott károkat a polgári jog szabályai szerint kell megtéríteni.

12. § (1) A repülőteret az üzembentartó által készített és a légügyi hatóság által jóváhagyott repülőtérrend szerint kell üzembentartani. A repülőtérrend megtartásáért az üzembentartó által kijelölt repülőtérvezető (repülőtér igazgató) felelős.

(2) Ha a repülőtér állapota, vagy üzembentartásának módja a hatósági előírásoknak, illetőleg az üzembentartási engedély feltételeinek nem felel meg, a légügyi hatóság a repülőtér üzembentartását korlátozza vagy megtiltja.

13. § (1) A repülőterek és egyéb földi létesítmények körzetében a légtér akadálymentessége érdekében biztonsági övezetet kell létesíteni. A biztonsági övezeten belül építési és beültetési korlátozást lehet elrendelni.

(2) A magasépítményeken akadályjelzést kell alkalmazni, ha az a repülés biztonsága érdekében szükséges.

IV. FEJEZET

A REPÜLÉS SZAKSZEMÉLYZETE

Hajózó személyzet

14. § (1) A légijármű vezetését és repülés közben a légijármű fedélzetén a szolgálati (hajózó) tevékenységet, megállapított létszámú személyzet (a továbbiakban: hajózó személyzet) végzi.

(2) Hajózó tevékenységet csak az láthat el, aki egészségileg erre alkalmas, a légügyi hatóság által szabályozott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik és az adott feladatra kijelölték. A hajózó személyzet tagjainak tevékenysége csak a szakszolgálati engedélyben megjelölt feladatkörre terjedhet.

(3) Külföldi légijármű személyzete a magyar légtérben csak a nemzetközi megállapodásoknak megfelelő szakszolgálati engedéllyel végezhet repülést. A légügyi hatóság olyan személy hajózó tevékenységének engedélyezését megtagadhatja, akinek a szakszolgálati engedélyét kiállító állammal a viszonosság nem áll fenn. A légügyi hatóság egyes személyek hajózó tevékenységét a repülési szabályok megsértése miatt a magyar légtérbEn megtilthatja.

A légijármű parancsnoka

15. § (1) A légijármű parancsnoka a légijárműnek a parancsnoki teendők ellátására képesített és ezzel megbízott vezetője. A parancsnokra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni olyan légijármű vezetőjére, amelyen más személy nem végez szolgálati tevékenységet.

(2) A légijármű parancsnoka a repülési feladat átvételétől kezdve felelős a hajózó személyzet előkészítő munkáinak elvégzéséért, a légijármű állapotáért, a hajózó személyzetnek a repülés közben végzett tevékenységéért és a repülési feladat végrehajtásáért. A parancsnoknak a hajózó személyzet tagjai tekintetében intézkedési joga van.

(3) A légijármű fedélzetén tartózkodó minden személy köteles a légijármű parancsnokának a repülés biztonságát érintő intézkedéseit teljesíteni.

16. § (1) A légijármű parancsnokának joga és kötelessége a légijárművön bűntett elkövetése vagy az utasok, illetve a repülés biztonságának veszélyeztetése esetén a szükséges intézkedések megtétele. A parancsnoknak joga van az ilyen tevékenységet kifejtő személyeket leszállás után a légijármű fedélzetéről eltávolítani és kötelessége bűntett esetén az illetékes hatóságoknak átadni.

(2) Ha a légijárművet veszély fenyegeti, a légijármű parancsnoka köteles a repülés biztonságos befejezése, valamint a személyek, a légijármű és a rakomány megsérülésének elhárítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni.

(3) . Baleset vagy kényszerleszállás esetében a légijármű parancsnoka köteles a személyek, a légijármű és a rakomány károsodásának enyhítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a légijármű tulajdonosa (üzembentartója) érdekeit megóvni és e célból jogosult a halaszthatatlan teendők tekintetében nevében eljárni.

(4) Ha a légijármű parancsnoka más légi- vagy tengeri járműtől vészjelzést kap vagy azt észleli, hogy ilyen járművet veszély fenyegeti, köteles - saját repülése biztonságának veszélyeztetése nélkül - segítséget nyújtani.

Ejtőernyősök

17. § Ejtőernyős ugrást - önmentés esetét kivéve - csak az végezhet, akinek a légügyi hatóság által szabályozott ejtőernyős szakszolgálati engedélye van és az adott feladatra kijelölték.

Földi személyzet

18. § A repülés földi irányítását és a légügyi hatóság által megállapított egyéb szaktevékenységet csak az láthat el, akinek a légügyi hatóság által szabályozott szakszolgálati engedélye van és az adott feladatra kijelölték.

Szakképzés

19. § (1) A szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges szakképzés állami feladat,

(2) Szakszolgálati engedélyhez kötött feladatokat a légügyi hatóság által meghatározott módon szakképzés alatt álló személy ilyen engedély nélkül is elláthat.

V. FEJEZET

REPÜLÉSEK

A repülések engedélyezése

20. § (1) A Magyar Népköztársaság légterében csak olyan légijármű repülhet, amelyen a felséges lajstromjelet feltüntetették, légi alkalmassági bizonyítványa, továbbá az egyéb előírt okmányok a fedélzeten vannak és repülését engedélyezték.

(2) Ejtőernyős ugrást lajstromba vett és alkalmasnak minősített ejtőernyővel az végezhet, akinek ugrását engedélyezték.

(3) A repülési és az ugrási engedély kiadásának részletes feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.

A repülés előkészítése

21. § (1) A repülésre a légijárművet elő kell készíteni, a hajózó személyzetnek pedig fel kell készülnie. A légijármű repülésre való előkészítésének és a hajózó személyzet felkészülésének megszervezéséért az üzembentartó szerv vezetője felelős.

(2) Külföldi légijármű előkészítéséért és a személyzet repülésre felkészüléséért a légijármű parancsnoka felelős.

(3) A repülés előkészítésének szabályait és az előkészítésért felelős személyek feladatait a légügyi hatóság állapítja meg.

A repülés végrehajtása

22. § (1) A repülést csak a repülési feladat, vagy a repülési terv alapján kiadott felszállási engedéllyel szabad megkezdeni.

(2) A repülést a légijármű részére kijelölt légtérben, illetőleg légiútvonalon, a meghatározott leszállások beiktatásával kell végrehajtani.

Repülésbiztonsági berendezések és szolgálatok

23. § (1) A repülések biztonságos és zavartalan végrehajtását az ország területén híradási, irányítási, meteorológiai, rádiólokációs, fénytechnikai és egyéb berendezésekkel, valamint repülésirányító és ellenőrző szolgálatokkal kell biztosítani.

(2) Közforgalmú repülés céljára az irányító és ellenőrző szolgálatok fenntartása, valamint az ezekhez szükséges berendezések létesítése állami feladat.

(3) A rendkívüli repülőeseményekkel és azok megelőzésével kapcsolatban a posta távközlési hálózata útján továbbított közleményeket sorrendi elsőbbség illeti meg.

Repülési tilalmak

24. § A repülés az ország meghatározott területei felett állandó jelleggel vagy ideiglenesen korlátozható, illetve megtiltható (tilos övezetek). A korlátozás vagy tilalom esetenként az ország egész légterére kiterjeszthető.

Rendkívüli repülőesemények

25. § (1) Ha a légijármű üzem közben megsérül, kényszerleszállást hajt végre vagy földi gurulását kényszerűen megszakítja, illetve ezekből eredően, továbbá a repülési szabályok megsértése miatt személy megsérül vagy meghal, ennek okát és körülményeit meg kell vizsgálni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha ejtőernyős ugrással kapcsolatban személy megsérül vagy meghal, illetve a mentőernyő kényszerű használata válik szükségessé.

(2) A területileg illetékes tanácsi, rendőrségi, honvédségi és tűzoltósági szervek kötelesek a mentésben és a rendkívüli repülőesemény (ejtőernyős esemény) következményeinek elhárításában közreműködni, továbbá a megvizsgáláshoz a szükséges segítséget megadni.

(3) Aki rendkívüli repülőeseményt (ejtőernyős eseményt) észlel, vagy arról egyébként tudomást szerez, köteles azt a legközelebbi rendőrnek, vagy hatóságnak bejelenteni. A rendőrség, illetve hatóság a bejelentést köteles haladéktalanul a légügyi hatósághoz továbbítani.

(4) Ha a rendkívüli repülő (ejtőernyős) esemény külföldi légijárművel (ejtőernyőssel) kapcsolatban magyar területen történt, a vizsgálatba a közlekedés- és postaügyi miniszter engedélyével a lajstromozó állam légügyi hatóságát is be lehet vonni.

VI. FEJEZET

LÉGIFUVAROZÁS

26. § (1) Utasok légiszállítását, poggyász, áru és postai küldemények légifuvarozását díjazás ellenében belföldön csak az a vállalat (a továbbiakban: légifuvarozó) végezheti, amelynek a közlekedés- és postaügyi miniszter erre engedélyt adott.

(2) Nemzetközi légiszállítást, illetve légifuvarozást díjazás ellenében a közlekedés- és postaügyi miniszter által kijelölt belföldi, valamint - nemzetközi megállapodás alapján - külföldi légifuvarozó végezhet.

(3) A rendszeres légifuvarozás állami feladat, amelyet a közlekedés- és postaügyi miniszter felügyelete alatt álló állami közforgalmú légifuvarozó vállalat lát el.

27. § A légifuvarozás szabályzatát a Minisztertanács állapítja meg.

VII. FEJEZET

FELELŐSSÉGI SZABÁLYOK

28. § A légijármű, valamint a 2. § (1) bekezdésének f) pontjában felsorolt és a törvényerejű rendelet hatálya alá vont repülőszerkezetek üzembentartója az e minőségében okozott károkért dolgozóival szemben a Munka Törvénykönyvének szabályai, egyébként a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzem működéséből eredő károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályai szerint felel.

29. § (1) A légifuvarozó e minőségében felelős

a) az utas halála, megsebesülése vagy bármely más testi sérülése folytán bekövetkezett azért a kárért, amely a légijárművön vagy a beszállás, illetve a kiszállás közben történt;

b) a poggyász és az utas őrizetében levő tárgyak megsemmisülése, elveszése vagy megsérülése folytán a légifuvarozás során bekövetkezett kárért;

c) az utasok és a poggyász légifuvarozása során bekövetkezett késedelemből eredő kárért;

d) az áru és a postai küldemény megsemmisülése, elveszése vagy megsérülése folytán a légifuvarozás során bekövetkezett kárért;

e) az áru és a postai küldemény légifuvarozása során bekövetkezett késedelemből eredő kárért.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján fennálló felelősség alól mentesül a légifuvarozó, ha bizonyítja, hogy minden szükséges intézkedést megtett a kár elhárítása végett, vagy, hogy azokat lehetetlen volt megtennie. Nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.

(3) Az (1) bekezdés d) és e) pontjában felsorolt okok miatt bekövetkezett kárért a légifuvarozó a Polgári Törvénykönyvnek a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályai szerint felel.

30. § A légifuvarozó által fizetendő kártérítés terjedelmét a Minisztertanács a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak megfelelően korlátozhatja.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1965. évi január hó 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a polgári repülésre vonatkozólag a felszabadulás előtt kiadott jogszabályok - a Minisztertanács által meghatározott jogszabályok kivételével - hatályukat vesztik.

(2)[1]

(3) E törvényerejű rendelet végrehajtásáról - eltérő rendelkezés hiányában - a Minisztertanács gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára