BH+ 2005.1.16 I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása esetén az elővásárlási jog gyakorlása körében irányadó szempontok [Ptk. 373. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bek., 134. §].

II. Az előtársaság a cégbírósághoz történő bejelentést megelőzően szerződést köthet az előtársaság javára, így más társaság üzletrészének megszerzésére is tehet ajánlatot [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 14. §, 15. §].

A felperes és az I-CXXVI. r. alperes tagjai voltak a 163 tagú 110 000 000 Ft-os törzstőkéjű K. K. Kft.-nek, melyben a felperes üzletrésze 1 310 000 Ft értékű volt. Az I-CXXVI. r. alperesek 1999. december 21-én kívülállótól származó vételi ajánlatot kaptak, ez indította el az üzletrészük adásvételére vonatkozó szerződési folyamatot. A felperes, mint elővásárlásra jogosult 2000. január 14-én szerzett tudomást az üzletrészüket értékesíteni kívánó I-CXXV. r. alperesek átruházási szándékáról és ez időponttól számított 15 napon belül élt elővásárlási jogával, a vételárat megfizette. Ezt követően az I-VI. r., a IX-XX. r., a XXII-XXXI. r., a XXXIII-IL. r., az LI.-LVII. r., az LIX.-LXI. r., a LXXIII. r.-LXXVI. r., a LXXXVIII.-LXXXXVI. r., a CIX. R-CXXIV. r. alperesek 2000. február 10. és 2001. április 12. közötti időszakban adásvételi szerződéseket kötöttek CXXVI. r. alperessel.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy közte és az I-CXXV. r. alperesek között jött létre az üzletrész átruházására vonatkozó szerződés érvényesen. Az elsőfokú bíróság 2002. február 14-én meghozott ítéletében megállapította, hogy az I-CXXV. r. alperesek és a felperes között üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződések jöttek létre 2000. január 27., illetve január 28-i időpontokban, a felperes elővásárlási joga alapján a Gt. 9. § és 134. §-a szerint. Megállapította továbbá, hogy I-VI. r., a IX-XX. r., a XXII-XXXI. r, a XXXIII-IL. r., az LI-LVII. r., az LIX-LXI. r., a LXIII-LXXXVI. r., a LXXXVIII-XCVI. r., a XCIC-CXXIV. r. alpereseknek a CXXVI. r. alperessel üzletrészre vonatkozóan megkötött adásvételi szerződése érvénytelen és érvénytelen a CXXVI. r. alperesnek a CXXVII. r. alperessel megkötött adásvételi szerződése is. Indokolása szerint ezen alperesek - az átruházók - olyan időpontban kötötték meg a CXXVI. r. alperessel a szerződéseket, amikor az üzletrészüknek már nem ők, hanem a felperes volt a tulajdonosa. Ezek a szerződések a Ptk. 117. § (1) bekezdésébe ütköztek, így semmisek voltak, és ugyanezen okból érvénytelennek kell tekinteni azt az üzletrész átruházási szerződést is, melyet 2001. szeptember 19-én összesen 83 550 000 Ft értékű üzletrész átruházása tekintetében a CXXVI. r. alperes, mint eladó a CXXVII. r. alperessel, mint vevővel kötött meg.

A másodfokú bíróság 2002. június 4-én meghozott ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig részben megváltoztatta. Elutasította a felperesnek a szerződés létrejöttének megállapítására irányuló keresetét a XXIV. r., XLIII-XLIV. r., LI. r., LVII. r., LXIII. r., LXIX-LXX. r., LXXII. r., LXXIV. r., XCII. r., XCV. r., XCIX. r., CIII. r.-CVII. r., CXI. r., CXIX. r. alperesekkel szemben. Ugyanezen alperesek, mint eladók és CXXVI. r. alperes mint vevő által megkötött adásvételi szerződések, valamint a CXXVI-CXXVII. r. alperesek közötti adásvételi szerződések tekintetében az érvénytelenség megállapítását mellőzte és e körben a keresetet elutasította. Azon alperesek vonatkozásában, akiket az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezett a perköltségek megfizetésére az egyetemleges marasztalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest egyes alperesek javára, a CXXVI. és CXXVII. r. alpereseket pedig a felperes javára kötelezte "összeljárási" perköltségek megfizetésére.

A másodfokú bíróság ítéletének indoklásában rögzítette, hogy az elsődleges kereseti kérelem, azaz a felperes és az I-CXXV. r. alperesek közötti szerződés létrejöttének megállapítása tekintetében az alperesek között a Pp. 51. § c) pontja szerinti egyszerű pertársaság áll fenn, így a Pp. 53. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel a fellebbezéssel élő pertárs jogorvoslati kérelme semmilyen joghatályt nem eredményezett a többi pertársra nézve. Ezért a fellebbezéssel nem élő pertársak tekintetében "az elővásárlási jog alapján megvalósuló szerződések létrejöttére vonatkozó" ítéleti rendelkezés is jogerőre emelkedett. Kifejtette, az elsődleges kereseti kérelem elbírálását a CXXVI. r. alperes fellebbezése nem érinti, mert etekintetben a CXXVI. r. alperes a másodfokú eljárásban nem tekinthető peres félnek.

Rámutatott arra, hogy az elővásárlási jog járulékos jellegéből következik, hogy annak gyakorlását, vagy egyáltalán a jogintézmény felmerülésének lehetőségét meg kell előznie egy érvényes vételi ajánlatnak, hiszen akár a jogképesség hiánya, akár más ok miatt semmisnek minősülő ajánlathoz nem fűződhet semmilyen joghatás. Ezért lényeges annak tisztázása, hogy 1999. december 21-én érvényesen küldött-e O. A. az O. és Társa Kft. képviselőjeként, mint kívülálló a cég tagjainak vételi ajánlatot, figyelemmel arra, hogy 1999. december 21-én sor került ugyan az O. és Társa Kft. alapítására, de nem került sor - a későbbiekben sem - a társasági szerződés cégbírósághoz való benyújtására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az O. és Társa Kft. nevében - az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 2. § (3) bekezdéséből, 16. § (2) bekezdéséből és 14. § (1) és (3) bekezdéseiből következően O. A. nyilatkozatot csak a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően tehetett volna, ezt megelőzően üzletszerű gazdasági tevékenységet az O. és Társa Kft. nem folytathatott, így szerződést sem köthetett. A társasági szerződés létrehozása csak a későbbi működtetés érdekében szükséges kisebb jelentőségű lépéseket (pl. adószám beszerzése, cégpecsét, irodaszerek beszerzése) tette lehetővé. Miután a felek által nem vitatottan az O. és Társa Kft.-t egyértelműen az üzletrészek megszerzése érdekében alapították, O. A. vételi ajánlatot csak a cégbejegyzési kérelem benyújtása után tehetett volna. Az a tevékenység ugyanis, amelyre a társaságot létrehozták, feltétlenül üzletszerűnek minősült. Erre figyelemmel utasította el a másodfokú bíróság a felperes szerződés létrejöttének megállapítására irányuló keresetét a fellebbezést benyújtó alperessel szemben, míg a többi alperes vonatkozásában - fellebbezés hiányában - az erre vonatkozó ítéleti rendelkezést nem érintette.

Miután viszont a jogorvoslati kérelmet eredményesen benyújtó alperesek üzletrészét a felperes nem szerezte meg, ők tulajdonosként jogszerűen adhatták el üzletrészüket a CXXVI. r. alperesnek, aki ugyanezen üzletrészeket ugyancsak értékesíthette a CXXVII. r. alperes részére. Ettől eltérő a helyzet viszont a fellebbezéssel nem élő alperesek esetében, mert az ő vonatkozásukban jogerőssé vált az elsőfokú bíróságnak a szerződések felperessel létrejöttét megállapító döntése, ennek megfelelően az ő üzletrészük felett már csak a felperes rendelkezhetett volna.

A jogerős ítélettel szemben a felperes, valamint a CXXVI. r. és CXXVII. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.