ÍH 2019.50 KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG - OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

Csak az a jogellenes magatartás alapozhat meg kártérítési felelősséget, amellyel okozati összefüggésben következett be a kár [1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. §].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a III. rendű felperes az I. és II. rendű felperesek házasságából 2010. március 10-én született első gyermek. Az I. rendű felperes második terhessége megállapítására 29 éves korában, 2010. szeptember 1. napján került sor, terhesgondozását A. A., az alperes szülészeti és nőgyógyászati klinikájának orvosa végezte. Ennek során a terhesgondozási protokoll által ajánlott 5 ultrahangvizsgálattal szemben összesen 11 ultrahangvizsgálatot végeztek. Az első trimeszteri ultrahang-szűrővizsgálat része a szakmai protokoll szerint a tarkóredő mérése, ha az 3 mm vagy annál vastagabb, a terhest prenatális genetikai központban kell irányítani. Az alperes klinikai központja és a P.K. Kft. 2009. március 30-án írásban együttműködési megállapodást kötött egyéves időtartamra arról, hogy a P.K. Kft. által működtetett M. Központ térítésmentesen biztosítja a kombinált tesztet az alperes klinikai központ szülészeti és nőgyógyászati klinika, illetve a klinikán praktizáló orvosok által gondozott várandósok részére. A kezelőorvos tájékoztatása alapján az I. rendű felperes igényelte a Down-kór kockázatának minél pontosabb meghatározásához hozzájáruló kombinált teszt elvégzését, amely a terhesség 11-14. hetében végzett ultrahangvizsgálattal megállapított tarkóredő érték és vérvizsgálat kombinációja, a kockázatszámítással történő szűrés hatékonysága 95% körül van.

A szakmai protokoll kimondja, a Down-kór biokémiai szűrése - a kombinált teszt annak minősül - csak három szolgáltató: a szűrést kezdeményező intézmény, regisztrált genetikai tanácsadó, valamint prenatális citogenetikai vizsgálatot végezni és megfelelő kapacitással vállalni képes laboratórium között létrejött előzetes egyeztetés és írásos megegyezés keretében vezethető be. Az első trimeszteri ultrahangvizsgálat eredménye csak akkor fogadható el kockázatbecslésre, ha a vizsgálat az FMF kritériumoknak megfelelően történt, és a vizsgálatot végző személynek FMF licence van.

A kombinált teszt elvégzéséhez szükséges nyaki redő vastagságára vonatkozó adatot az alperes biztosította, az ehhez szükséges ultrahang vizsgálatot 2010. október 21-én B. P. szülész-nőgyógyász szakorvos végezte, akinek ekkor FMF licence nem volt. A kombinált teszt szűrővizsgálatot a P.K. Kft. által működtetett M. Központ végezte, arról 2010. október 27-én állította ki a D... azonosító kódú leletet. A lelet szerint a tarkóredő vastagsága 1,10 mm, a szűrővizsgálat eredménye negatív, kockázat a Down-kór előfordulására: 1:640. Az I. rendű felperes kezelőorvosának felvetette, hogy ez a kockázat nagyobb a korábbi terhessége során kombinált teszttel megállapított kockázatnál, erre azt a tájékoztatást kapta, a kockázati arány megváltozása közömbös, mert további beavatkozást csak az 1:250 arányú kockázat indokol.

Az alperes az akkor hatályos protokoll szerint elvégezte az AFP vizsgálatot, a 2010. november 19-én kelt lelet szerint annak eredménye a 0,7-2,5 MoM normál tartományon kívül eső 0,56 MoM érték volt. A kombinált teszt negatív eredményére figyelemmel a terhesgondozást végző orvos ennek a körülménynek jelentőséget nem tulajdonított. Az I. rendű felperest kockázatelemzésre, célzott ultrahangvizsgálatra és genetikai tanácsadásra nem küldték. A további szűrővizsgálatok (integrált teszt, szekvenciális szűrés) a Down-szindróma pontosabb szűrésére alkalmasak lettek volna, esélyt adtak volna a kombinált teszt eredményének pontosítására, végül arra is, hogy az I. rendű felperes szabadon mérlegelhesse, él-e a terhesség esetleges megszakításával.

Az I. rendű felperes a gyermek 5 éves korában kérte az alperestől az orvosi iratait, amelyek között a M. Központ által kiállított kombinált tesztről szóló D... számú lelete olyan tartalommal szerepelt, hogy a szűrővizsgálat eredménye közepes kockázat, ami miatt további vizsgálatot javasolnak a kockázat pontosítása céljából, kiterjesztett első trimeszteri vizsgálatot, illetve szekvenciális szűrést a második trimeszteri biokémiai vizsgálatokkal. Ez úgy fordulhatott elő, hogy a M. Központ 2011. január hónaptól átállt számítógépes rendszerében a korábbi negatív, illetőleg pozitív minősítés helyett az alacsony, közepes, illetve magas kockázat meghatározására. A számítógépes rendszer programozási hibája miatt a később kiadott leletmásolatokra a rendszer átemelte automatikusan a korábbi vizsgálati eredmény dátumát is.

Az I. rendű és a II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes testvére K. Z. 2011. április 8-án genetikai eredetű Down-kór rendellenességgel született.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezéshez, az I-II. rendű felperesek családtervezéshez és a felperesek teljes és egészséges családban éléshez való személyhez fűződő jogát. Kérték továbbá az alperes kötelezését vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére. Arra hivatkoztak, az I. rendű felperes ellátása során az alperes nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerint járt el. Megsértette a Down kór prenatális szűréséről és diagnosztikájáról szóló EÜM szakmai protokollt, amikor a kombinált tesztet úgy alkalmazta, hogy nem rendelkezett a M. Központtal írásbeli megállapodással, a kombinált teszt alapjául szolgáló ultrahangszűrést végző orvos pedig a vizsgálat elvégzésének időpontjában nem rendelkezett az előírt jártassággal, az FMF licenc-szel. Az I. rendű felperes ezzel elvesztette az esélyt arra, hogy a kombinált teszttel megalapozott eredményhez jusson és gyermeke fejlődési rendellenessége további vizsgálatok folytán felismerésre kerülhessen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az I. rendű felperes terhesgondozása megfelelt a szakma szabályainak, az ultrahang vizsgálatok leletei, a kombinált teszt és az AFP eredmény alapján nem merült fel magzati kromoszóma rendellenesség gyanúja, az alperesnek további szűrővizsgálatokat nem kellett javasolni. Az FMF licenc hiánya kapcsán kifejtette, a magzatnál mért nyaki tarkóredő vastagság annak hiányában is alkalmas volt arra, hogy megalapozott kombinált teszt eredményt adjon.

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll a 2011. április 8-án az I. rendű és a II. rendű felperesek házasságából született K. Z. fejlődési rendellenességének fel nem ismerésével kapcsolatos mulasztásai miatt a felperesek személyhez fűződő jogsértéseivel összefüggő vagyoni és nem vagyoni károkért. Megállapította azt is, az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezéshez való, az I. és II. rendű felperesek családtervezéshez való, valamint a felperesek teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogait.

Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes figyelembe vette a terhes gondozásról szóló 33/1992. (12. 23.) NM rendelet szabályait, de az Eütv. 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondosság megállapításához, így a felelősség alóli kimentéséhez nem elegendő a jogszabályokban írtak maradéktalan betartása, figyelembe kellett volna venni a szakmai szabályokat, irányelveket is. A Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság 2009. október 30-án elfogadott ajánlása, az annak alapján készült, az I. rendű felperes ellátásakor érvényes szakmai protokoll szerint a Down-kór biokémiai szűrése csak három szolgáltató, a szűrést kezdeményező intézmény, regisztrált genetikai tanácsadó, valamint prenatális citogenetikai vizsgálatot végezni tudó és megfelelő kapacitással vállalni képes laboratórium között létrejött előzetes egyeztetés és írásos megegyezés keretében vezethető be. A protokoll külön kimondja, hogy az első trimeszteri ultrahang vizsgálat eredménye csak akkor fogadható el kockázatbecslésre, ha a vizsgálat az FMF kritériumoknak megfelelően történt és a vizsgálatot végző személyeknek FMF licence van. A perbeli esetben az ultrahang vizsgálatot olyan orvos végezte, akinek FMF licence nem volt, a képesítés hiánya azt eredményezte, hogy az alperes nem tudta kimenteni a felelősségét. A szakértőnek azt a megállapítását, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a több éves vagy évtizedes gyakorlatát olyan szakembereknek, akik naponta gyakorolják, sőt oktatják a szakmát kitűnő színvonalon, de éppen hiányzik egy papír a zsebükből, a szakértő magánvéleményeként értékelte és ezért nem fogadta el azt a következtetését, hogy az alperesi intézményben a kellő gondosságot tanúsították.