BH 2009.3.72 Hamis vád bűntette mellett az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette is megvalósul, ha az elkövető az ellene indított büntetőeljárás során más létező személynek adja ki magát és ennek megfelelő adat kerül az ügyben eljáró hatóságok által készített közokiratba [Btk. 233. §, 274. § (1) bek. c) pont; 2/2004. BJE].

A városi bíróság a 2004. szeptember 7. napján kihirdetett és jogerős ítéletével az I. r. terheltet hamis vád bűntette, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt, mint bűnsegédet, lopás bűntettének kísérlete miatt, mint társtettest, valamint gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. terhelt a jogerős határozatban megállapított tényállás szerint több esetben állt bíróság előtt. A jelen eljárás tárgyát képező cselekmények elkövetését megelőzően a bíróság a 2001. június 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével - többrendbeli lopás bűntette, hamis vád bűntette, közokirat-hamisítás bűntette és kábítószerrel visszaélés vétsége miatt - mint különös visszaesőt 3 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. terhelt 2001. szeptember 6-án társaival a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. r. és III. r. terheltekkel egy üres lakásba kívánt behatolni. Cselekményüket észlelve az egyik szomszéd a rendőrséget értesítette, így a kiérkező rendőrjárőr az I. r. terheltet elfogta, és mivel nem tudta magát igazolni, a rendőrkapitányságra előállította. Az ellene indult nyomozás során magát más létező személynek adta ki, és a lefoglalás elrendeléséről szóló határozatot, a lefoglalási jegyzőkönyvet, valamint a gyanúsított meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet is F. Á. néven írta alá. Ezzel közreműködött abban, hogy valótlan tény, adat kerüljön közokiratba, továbbá ténylegesen létező más személyt, F. Á.-ot cselekményével hamisan vádolt.

2001. szeptember 5-én a II. és III. r. terhelt zártörés és ajtó­­befeszítés útján behatolt dr. K. I. sértett lakásába. Ez idő alatt az I. r. terhelt a gépkocsiban várakozott, és figyelt. Társai a lakásból 328 930 forint értékű arany-ezüst ékszereket, diktafont, videót, számítógépet, illetve különféle egyéb ingóságot vittek el. A rongálással okozott 1531 forint kár - a lopási kárral együtt - nem térült meg.

2001. szeptember 6-án a délelőtti órákban a terheltek ugyancsak lakásbetörés útján kíséreltek meg behatolni dr. B. G. sértett lakásába. Ez alkalommal a III. r. terhelt várakozott a gépkocsiban és figyelt, míg a zártörést az I. és II. r. terhelt kísérelte meg. Szándékuk 10 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot meg nem haladó értékű készpénz, illetve ékszer eltulajdonítására irányult. A kiérkező rendőrjárőrök az I. és II. r. terhelteket a helyszínen elfogták. B. Gy. az I. r. terheltet a rendőrök kiérkezéséig megpróbálta a helyszínen visszatartani. Az I. r. terhelttel kialakult dulakodás során a bal kéz V. ujjának törését szenvedte el, a sérülés tényleges gyógytartama 21 nap.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogszabályhely megjelölése nélkül, tartalmát tekintve a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból. Álláspontja szerint a rendőrség olyan állapotban hallgatta ki, hogy azt sem tudta mit beszél, ijedtében mondott más nevet, és személyi adatokat, ennek felhasználása azonban nem minősülhet hamis vádként. A terhére folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntetté­nek megállapítását pedig részben azért tartotta törvénysértőnek, mert korábban már elítélték e személy adatainak felhasználása miatt, továbbá nem használt fel olyan közokiratot sem, amelyben a saját fényképével más személy adatai szerepeltek volna. A lopás bűntettében a büntetőjogi felelősségét azért vitatta, mert nem volt olyan bizonyíték, amely kétséget kizáróan alátámasztotta volna a bűnösségét. Végül az indítványozó sérelmezte a feltételes szabadságra bocsátásból történt kizárását is.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.