BH 2000.9.395 I. A telefonvonal előfizetőjének a szolgáltatás igénybevételére irányuló jogosultsága dolognak, alkotórészének vagy tartozékának nem tekinthető, hanem vagyoni értékű jognak minősül [Ptk. 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 1992. évi LXXII. tv mell. 8., 21., 25. pont].

II. A "közös szerzeményű ingóságok" megosztására irányuló szerződés a "telefonvonalra" nem terjed ki [Ptk. 207. § (1) bek.].

III. A belépési díj közös vagyon [Csjt. 27. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes 37 500 forint megfizetése iránt előterjesztett keresetét. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek házastársak voltak, a házasságukat azonban az elsőfokú bíróság 1995-ben felbontotta. A felek utolsó közös lakása szolgálati lakás volt, amelyben telefonvonal is üzemelt. 1994. szeptember 30-án a felek "házastársi közös vagyont megszüntető okiratnak" címzett, olyan tartalmú megállapodást kötöttek egymással, amelynek 6. pontja szerint "az utolsó közös lakásban található minden házastársi közös szerzeményű ingóság kizárólagos tulajdonosa a jövőben a feleség, K. E.-né lesz". A házasság felbontását követően az alperes az ingatlanból elköltözött, a nevén nyilvántartott telefonvonal azonban továbbra is az utolsó közös lakásban maradt, de azt utóbb az alperes kérelme alapján a DÉLTÁV az alperes jelenlegi lakóhelyére helyezte át. A telefonhoz jutás költsége jelenleg 37 500 forint.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy a felperes által hivatkozott szerződéssel a felek a közösen szerzett ingóságokat osztották meg egymás között, a telefonvonal azonban birtokba vehető ingóságnak nem tekinthető, azon puszta birtokbavétellel nem lehet tulajdonjogot szerezni. Ehhez ugyanis szükséges a korábbi tulajdonos lemondó nyilatkozata a szolgáltatóhoz és az új jogosulthoz, valamint a jogosult igénybejelentése és az átírási költségekről való rendelkezés, illetve azok rendezése. Az alperes - noha a telefonvonal az ő nevén volt - lemondó nyilatkozatot nem tett, és a telefonvonal sorsáról a szerződés sem tartalmaz kifejezett rendelkezést, az erre vonatkozó kifejezett megállapodás hiánya pedig arra utal, hogy a felek akarata a telefon tulajdonjogának az átruházására nem terjedt ki, azzal tehát az alperes szabadon rendelkezhetett.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 37 500 forintot. A másodfokú ítélet indokolása szerint az alperes a fellebbezési eljárás során maga adta elő azt, hogy a telefonbekötés költségének és a telefonkészülék árának kifizetésére a házasság fennállása alatt került sor, a telefonvonal kialakításának a költsége tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársi közös vagyonba tartozik annak ellenére is, hogy a vonal az alperes nevére került. Nem vitás, hogy a felek házastársi közös vagyonának megosztásáról rendelkező okirat a telefonvonalról kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a megállapodás tartalmából azonban egyértelműen kitűnik az, hogy a szerződő felek e vonatkozásban is megállapodtak. A felek szándéka - a szerződésből kitűnően - a házastársi közös vagyon teljes körű megosztására irányult. Tekintettel arra, hogy a megállapodás megkötésekor a telefonvonal a lakás tartozéka volt, a lakás és valamennyi ott levő ingóság a felperes birtokába, illetve tulajdonába került, a felperes szerezte meg a telefonvonal tulajdonjogát is annak ellenére, hogy annak átírásáról a felek nem rendelkeztek. E megállapítást támasztja alá az a körülmény is, hogy az alperes a házastársi közös vagyon megosztását követően évekig nem tett lépéseket a telefonvonal áthelyezésére. Tekintettel arra, hogy az alperes a telefonvonal leszerelésével szerződésszegést követett el, köteles a lakásban kialakítandó új telefonvonal létesítési költségének a megfizetésére.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. Hivatkozott arra, hogy a szolgáltatáselérési ponttal való rendelkezés jogát a korábbi munkáltatója a nyugdíjazására tekintettel kifejezetten neki engedte át, az tehát a házastársi közös vagyon részét nem képezhette, és arra a felperesnek a közösvagyon-megosztási szerződés alapján igénye sem keletkezhetett.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.