A Kúria Köf.5038/2013/3. számú precedensképes határozata. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 44/A. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a telekadóról szóló önkormányzati rendelet figyelemmel van a helyi sajátosságokra, az önkormányzat gazdálkodási érdekeire és az adózó adóztatott vagyonához igazított teljesítő képességére, úgy önmagában az a tény, hogy egy adózót tulajdonolt vagyonának méreteire tekintettel magas összegű telekadó-fizetési kötelezettség terheli, a szabályozás nem válik törvénysértővé.

***********

A KÚRIA

önkormányzati tanácsa

Köf.5.038/2013/3.szám

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (8000 Székesfehérvár, Zichy liget 10.) indítványozónak,

a Szabadbattyán Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete (8151 Szabadbattyán, Csíkvár tér 1.) ellen

a Szabadbattyán Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 15/2011. (X. 25.) önkormányzati rendelete törvényességi felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban meghozta az alábbi

h a t á r o z a t o t :

A Kúria Szabadbattyán Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 15/2011. (X. 25.) számú önkormányzati rendeletének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

1. Az adózó pert kezdeményezett a Szabadbattyán Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének (a továbbiakban: érintett önkormányzat) a telekadóról szóló 15/2011. (X. 25.) önkormányzati rendeletén (a továbbiakban: Ör.) alapuló, jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt. Az adó tárgya belterületbe vont, tényleges mezőgazdasági művelés alatt álló, 3 ha 2704 nm (összességében: 32.704 nm) kiterjedésű, "kivett beépítetlen" terület. A kivetett adó mértéke a 2012. adóévre 2.770.400 forintot tett ki.

2. Az eljáró bíró a per tárgyalásának felfüggesztése mellett indítványozta az Ör. törvényességi felülvizsgálatát. Indítványa értelmében az Ör. 3. és 4. §-ai ellentétesek a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjával, mivel a támadott rendelkezések megalkotásakor az érintett önkormányzat nem vette kellően figyelembe a helyi sajátosságokat, valamint az adóalanyok teherbíró képességét. Figyelmen kívül maradt tehát az a tény, hogy az Ör. hatálya alatt nagy kiterjedésű mezőgazdasági művelésű telkek találhatók, de az önkormányzati jogalkotó nem értékelte azt sem, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz az Ör. hatálya alá tartozó ingatlanok és a telekadó mértéke. A perbeli esetben az indítványozó bíróság szerint az éves adómérték lényegében megegyezik az adótárgy értékével. Az indítvány emellett a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (3) bekezdésébe ütköző törvénysértésként kérte megállapítani a felkészülési idő hiányát is. Az Ör. 2011. október 25.-ei elfogadása és 2012. január 1-én történő hatályba lépése között olyan rövid idő telt el, amely megakadályozta, hogy a milliós összegű (a perbeli esetben több mint 2,7 millió forint), rövid határidővel esedékessé váló telekadó anyagi alapját az adózók megteremthessék, avagy gondoskodhassanak a belterületi földrészlet külterületbe történő visszacsatolásáról.

3. Az érintett önkormányzat a határidő tűzésével részére történő felhívás ellenére állásfoglalást nem terjesztett elő.

II.

1. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése "a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. A korábbi törvényi szabályt emelte az alkotmányozó az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe, amely szerint "[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot".

A jelen eljárásban az érintett önkormányzat a törvényességi vizsgálatnak alávetett Ör.-t az Alkotmány 44/A. §-ára, valamint a Helyi adó tv. rendelkezéseire vezette vissza. Az érintett önkormányzat a jelen esetben végrehajtási jelleggel alkotta meg az Ör.-t.

2. Az Alaptörvény a települési önkormányzatot - az Alkotmánybíróság gyakorlatához kapcsolódó kúriai döntések értelmében - önálló adópolitika folytatására jogosítja azzal, hogy maga dönt gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, helyi költségvetési egyensúlyt szolgáló avagy egyéb szempontok érvényesítése körében meghatározott adókivetés kérdésében. Jogalkotási jogkörének rendeletei végrehajtó jellege szab határt: a tárgykörben rendeletalkotási jogkörét a Helyi adó tv. keretei között gyakorolhatja. A Helyi adó tv. 5. § a) pontja jogosítja az önkormányzatot vagyoni típusú adók kivetésére, az adókivetés általános kereteit a 6. § adja meg. A vagyoni típusú helyi adókra vonatkozó különös törvényi szabályozási keretet pedig a Helyi adó tv. adóalapra és mértékre vonatkozó 21. és 22. §-aiban határozza meg.

A Helyi adó tv. 21. § a) pontja az adó alapját tételes adóként határozza meg avagy a telek forgalmi értékéhez rendeli igazítani, míg a 22. § a) pontja - a 21. § a) pontjára tekintettel - a tételes adó mértékének felső határát 200 Ft/nm-ben jelöli meg. A Helyi adó tv. alapján megállapítható adómaximum egyebekben a 2012-es évben a 6.§ c) pont szerinti korrekciós tényezők figyelembe vétele mellett 300 Ft/nm évi adót jelentett.

3. A Kúria eddigi gyakorlatában több alkalommal is szembesült az adó mértékét támadó indítványokkal. Az indítványok részben az önkormányzati rendelet hátrányosan megkülönböztető jellegére (Köf.5001/2013., a továbbiakban: az ecseri-ügy, elérhető a Kúria honlapján), részben a vagyoni adó konfiskáló jellegére (Köf.5081/2012., a továbbiakban: zalaszentiváni-ügy, MK 2013. 42. szám), részben pedig arra alapoztak, hogy az önkormányzati jogalkotó nem volt figyelemmel a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti kritériumok mindegyikére a rendeletének elfogadásakor (Köf.5045/2013., a továbbiakban: mohácsi-ügy,).

A Kúria a fentiekben említett - és hangsúlyozandó: bírói kezdeményezésként elé tárt, tehát nem az állami, hanem a bírói jogvédelem köréből érkező - indítványokat érdemben bírálta el.

Részben alkotmánybírósági esetjogra hivatkozva megállapította, hogy a vagyonadó kivetésekor mértékadó szempont az arányos, illetve a teherbíró képességhez igazodó közteherviselés. A vagyoni típusú adók esetében az adófizetési kötelezettség a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel áll fenn, mértéke ahhoz igazodik. Ebből a Kúria három következtetést vont le gyakorlatában: a vagyontömeghez igazodó adómérték adja a helyi adók esetében az egyenlőségi szabályt, az adózó teherbíró képessége a vagyontömeghez viszonyított, emellett konfiskáló az az adómérték, amely belátható időn belül felemészti magát az adóztatott vagyont.

A mohácsi-ügyben a Kúria külön is kitért az adózó teherbíró képességének vizsgálatára. A hivatkozott eljárásban előterjesztett önkormányzati védekezést elutasítva a Kúria egyértelművé tette, hogy a Helyi adó tv. 6. § c) pontjának a tételes adómérték arányosítását szolgáló, az adóalany teherbíró képességére utaló fordulata nem az adóalany gazdasági fizetőkészségével és képességével áll összefüggésben. Ezzel szemben megállapította, hogy "nem akkor teljesítőképes az adózó, ha fizetőképes, hanem akkor, ha a vagyonadó mértéke nem oldódik el az adótárgy értékétől".