A Kúria Kfv.35546/2014/14. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 2008. évi LXVII. törvény (Távhő. tv.) 10. §, 2008. évi XL. törvény (Get.) 3. §, 114. §, 2010. évi XCIV. törvény (Áktv.) 1. §, 2. §] Bírók: Balogh Zsolt, Heinemann Csilla, Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A különadó törvény személyi hatálya az energiaellátók jövedelemadóját fizetőkre terjed ki, belföldi adóalanyok tekintetében területi megkötöttség nélkül.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.546/2014/14.szám

A Kúria a Jókay & Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Jókay István és dr. Hangyási Gábor Tamás ügyvédek) által képviselt felperesnek a dr. Bagyinka Péter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. március 27. napján kelt 3.K.28.839/2013/13. számú ítélete ellen a felperes által 15. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.28.839/2013/13. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.000.000 (kettőmillió) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél energiaellátó vállalkozási tevékenységének különadója (különadó) adónemben 2010. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

Az alperes a 2012. június 5. napján kelt határozatában, az indokolás kiegészítésével, helybenhagyta az elsőfokú határozatot, a felperes terhére 6.531.910.000 Ft különadó adókülönbözetet állapított meg, amelyből 5.275.302.000 Ft-ot adóhiánynak minősített, adóbírság kiszabását mellőzte, 135.048.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

Az alperes határozata a következőket tartalmazza:

A felperes földgáz-nagykereskedelmi tevékenysége során hosszú távú gázszállítási szerződések alapján földgázt vásárol az L.G.-tól, ezt továbbértékesíti az ugyancsak hosszú távú szerződések szerinti egyetlen magyarországi vevője, az E.O. Zrt. (EFT) részére. Az értékesítés során a földgáz mérésére, átadás- átvételére B. (Ukrajna) illetve B. (Ausztria) gázmérő állomásokon kerül sor. A beregszászi értékesítés tekintetében a tulajdonjog az ukrán-magyar határon száll át az EFT-re. Az eladó a másik értékesítésnél a felperes részére a b.-i átadási-átvételi helyen adja át a mennyiséget, erről export számlát állít ki. A felperes ezt a mennyiséget továbbszámlázza az O. G. GmbH.-nak, amely ugyanezen a napon, ugyanezt a mennyiséget visszaszámlázta a felperesnek, aki ezt az EFT részére értékesíti. 2010. évben felperesnek a beregszászi értékesítésekből 342.867.600.000 Ft, a baumgarteniből 139.1888.170.000 Ft, az OMV felé történőből pedig 143.594.229.111 Ft árbevétele származott.

A felperes 2010 évben alanya volt az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvénynek (Áktv.). Rendelkezett a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (GET) szerinti, a Magyar Energia Hivatal (MEH) által kiadott földgáz-kereskedelmi engedéllyel, ami önmagában megalapozza a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (Távhő tv.) szerinti energiaellátói minőségét, függetlenül attól, hogy az egyes szerződések teljesítési helye (átadása - átvétele) nem belföldi volt. Tekintettel arra, hogy a felperes összes nettó jövedelmének több mint 5%-a fölgáz-kereskedelmi tevékenységéből származott, esetében teljesül az Áktv. szerinti másik törvényi feltétel, az árbevételi arány is, mert az árbevételt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 74. §-a szerint kell elszámolni.

Az alperes érdemi döntését az Áktv. 1. § 4. pontjára, 2. § c) pontjára, 3. § (1) bekezdésére, 5. § c) pontjára, 8. § (1) és (2) bekezdéseire, 9. §-ára, a Távhő tv. 10. § 1.3. pontjára, a GET 3. § 15. és 25. pontjaira, 28. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényre (Áfa tv.), az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1.§ (7) bekezdésére, 95. § (1) bekezdésére, 97. §-ára, 138. § (1) bekezdésére, 165. §-ára, 171. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy terhére különadó adónemben adókülönbözet nem állapítható meg, másodlagosan a késedelmi pótlék törlését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

Az alperes feltárta az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns tényeket, és érdemben is jogszerű határozatát helyálló ténybeli és jogkövetkeztetések alapján hozta meg. Az Áktv. a különadó alkalmazhatóságát két konjunktív (együttes) feltételhez köti: az adózónak energia ellátónak kell minősülnie, és az energia ellátói minőségében végzett tevékenységből származó Számtv. szerinti nettó árbevételének az adóévet megelőző évben el kell érnie az összes Számtv. szerinti nettó árbevétel legalább 5%-át. Ez a két együttes feltétel teljesült a felperes esetében, mert az Áktv. nem a Magyarország területén végzett tevékenységhez, hanem önmagában az engedélyhez köti a törvényi tényállás megvalósulását, és a felperes nem vitatta az alperes határozatában megállapított bevételi adatokat.

Az alperes érdemi döntése a jogkövetkezmény tekintetében is jogszerű, mert határozatából megállapíthatók a mérlegelés szempontjai, a felszámított késedelmi pótlék nem tekinthető eltúlzottnak, vagy aránytalannak, megfelel a generális és speciális prevenció céljainak.

A felperes által jelzett kérdésekben nem kezdeményezhető előzetes döntéshozatali eljárás, és tanúmeghallgatásra sem volt szükség, mivel az ügyben jogkérdésben kellett dönteni. A felperes által hivatkozott állásfoglalások és jogi aktusok nem relevánsak, nem minősülnek jogszabálynak, és az ítélet meghozatalánál nem vehető figyelembe az sem, hogy az adóteher mekkora nehézséget okozott a felperes gazdálkodásában, mivel a különadó célja és elvei alapján ezt a szempontot "a jogalkotó annak idején megfelelő módon mérlegelte".

A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, az Áktv. 1. § 4. pontjában, a GET 3. § 25. pontjában, a 2002/55/EK irányelv (Földgázpiaci irányelv) 2. cikk 1. pontjában, 3. cikk (2) bekezdésében, 2004/67/EK irányelv (Földgázbiztonsági irányelv) 1. cikkében foglaltaknak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott érdemben az általa becsatolt igazságügyi szakvéleménnyel, nem hallgatta meg az ezt készítő személyt, figyelmen kívül hagyta az Áktv. háttérjogszabályát, a GET-et. Álláspontja szerint az Áktv.-t a GET-tel összhangban állóan kell értelmezni, ezért a MEH által kiadott földgáz-kereskedelmi engedélye csak a Magyarország területén folytatott tevékenységre terjedt ki. A külföldön, Beregszászon és Baumgartenben végzett tevékenységére nem kellett volna engedélyt kiváltania, ezért az alperes és az első fokú bíróság jogsértően mellőzte annak vizsgálatát, hogy területileg hol végezte a földgáz-kereskedelmi tevékenységét. Hivatkozott a jogbiztonság elvének megsértésére, a határozatok szerinti jogértelmezés diszkriminatív voltára, és arra, hogy az első fokú bíróságnak az általa előterjesztett kérdésekben előzetes döntéshozatali eljárást kellett volna kezdeményeznie. Jogi álláspontja szerint kizárólag a teljesítés helyét vizsgáló jogalkalmazás, illetve jogértelmezés áll összhangban az irányelvek rendelkezéseivel és a GET-tel. A Magyarország területén kívül kereskedő társaság ugyanis "a tevékenységét nem a GET szerinti engedélyesi, egyúttal nem a Távhő tv. szerinti energiaellátói minőségben végzi, így az ebből származó árbevétele nem számít bele az 5%-os árbevételi arányba, ezáltal pedig - az adóalanyiság második feltételének teljesülés hiányában - az Áktv. szerint nem minősül energiaellátónak".