A Veszprémi Törvényszék P.21555/2016/6. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 233. §, 234. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bíró: Balassa Szilvia

Veszprémi Törvényszék

5.P.21.555/2016/6.

A Veszprémi Törvényszék felperes neve (tartózkodási helye: felperes címe.) felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halász Attila ügyvéd, fél címe 1.) által képviselt alperes neve alperes címe.) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt kezdeményezett perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Kötelezi a bíróság alperest, a felperes részére 15 napon belül fizessen meg 100.000,- (százezer) Ft-ot.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Az eljárás során felmerült 18.000,- (tizennyolcezer) Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezést a kézbesítéstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni a Veszprémi Törvényszéken 3 példányban, a Győri Ítélőtáblához címezve.

Tájékoztatja a bíróság a feleket: a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; vagy a felek ezt kérték. A felek fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztetett közös kérelmével a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező az ítélet elleni fellebbezést előterjesztő fél számára. A jogi képviselője közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

I n d o k o l á s

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen, különös tekintettel a felek által előadottakra, a becsatolt okirati bizonyítékok tartalmára, valamint a bíróságnak a zárka alapterületek bruttó és nettó mértékű alapterületével kapcsolatos, más perekből származó hivatalos tudomására alapítottan az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes 2014. november 21. napjától 2015. január 23. napjáig előzetes letartóztatottként, ezt követően szabadságvesztés büntetését 2015. január 23-tól 2015. február 5-ig fogház, 2015. február 5-től 2015. február 27-ig börtön fokozatban töltő elítéltként tartózkodott az alperesi intézetben. Fogvatartásának ideje alatt négy különböző, nyolc, illetve három férőhelyes zárkában került elhelyezésre. 2014. november 21-től december 17-ig a nyolc férőhelyes szám 1.. számú zárka volt a felperes fogvatartásának helye, amelyben 2014. november 21-től december 1-ig 5 fő, december 2-től december 4-ig 4 fő, december 5-től december 14-ig 6 fő, december 15-től december 17-ig 7 fő tartózkodott. 2014. december 17-től 2015. február 27-ig a három fős szám 2.., szám 3.. és szám 4.. számú zárkákban került elhelyezésre, amelyek létszáma mindvégig 3 fő volt.

A nyolc személyes zárka alapterülete 21,65 m2, a berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 12,75 m2, a három személyes zárka alapterülete 10,35 m2, berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 5,9 m2 abban az esetben, ha a zárkákban a bútorzat száma a maximális létszámhoz igazodó darabszámú. Minden zárkában leválasztott wc van.

Az alperes befogadóképessége 198 fő. A peradatok alapján nem állapítható meg, hogy a per tárgyát képező időszak alatt alperesnek hány fő elhelyezéséről kellett gondoskodnia. Az alperes túlzsúfoltsága azonban általános, a perbeli időszakban folyamatosan 133%-os telítettségi mutatók mellett működött.

A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 300.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére arra hivatkozással, hogy az alperes a 2014. november 21-től 2015. február 27-ig terjedő fogvatartási időszak alatt nem biztosította számára a jogszabály által előírt minimális lég-, élet-, illetve mozgásteret. Embertelen és megalázó körülmények között kellett tartózkodnia, amely zsúfoltság miatt az alperes sérelemdíjjal tartozik helytállni. Perköltségigényt az alperessel szemben nem érvényesített.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte megalapozatlanság okán, felperesnek perköltségben történő marasztalása mellett. A bv. intézet perbeli időszakban is fennálló zsúfoltsága tényét nem vitatta, hivatkozása szerint azonban az alperest befogadási kötelezettség terheli, annak során mérlegelési lehetősége nincs, nem hivatkozhat telítettségre, férőhelyek hiányára. Az alperes a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem felel, a büntetés-végrehajtási szervezettől független, elkülönült igazságszolgáltatás különböző szintjein hozott döntések azt jelentik, hogy a zárkaméretek, fogvatartotti létszám, ebből adódó zsúfoltság miatt az alperes nem tehető felelőssé, különös tekintettel arra, hogy az intézetnek nincs jogszabályi felhatalmazása helyszűke okán a befogadás elutasítására, másrészről a feltételeket az állam biztosítja, mely körülmények mellett kell a büntetés-végrehajtási intézeteknek a fogva tartással kapcsolatos feladataikat ellátniuk. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) AB határozatára azzal összefüggésben, hogy az a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdését 2015. március 31-i hatállyal, azaz a jövőre nézve semmisítette meg. A felperes fogvatartására ezen időpontot megelőzően került sor, amely időszak vonatkozásában irányadó az a korábbi, nyolc év alatt kialakult bírói gyakorlat, amely elfogadta azon alperesi kimentést, hogy a fogvatartotti létszám objektív körülményei miatt az alperes nem tehető felelőssé a befogadási kötelezettség okán. Ennek megváltoztatására egy kúriai ítélet nem lehet alkalmas, az Alkotmánybíróság határozata pedig visszamenőleges hatállyal nem értelmezhető, mivel az a jogbiztonságot zárná ki. Ezen túlmenően az Alkotmánybírósági határozat címzettje az állam volt, és nem az egyes bv intézetek. Álláspontja szerint ezt erősíti a Bv.tv. 2017. január 1. napjától hatályba lépett azon módosítása is, amely a fogvatartás körülményeivel összefüggésben az állami kártalanítás intézményét vezette be és amellyel az állam vállalt kötelezettséget a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható túlzsúfoltságért. Alperes hivatkozott arra, hogy a zsúfolt elhelyezési körülmények miatt a felperes a fogvatartás ideje alatt panasszal, jelzéssel az alperes felé nem élt, illetve a kereseti kérelmével összefüggésben sem hivatkozott meg olyan többlet tényállást, amely az alperes kirívóan súlyos jogsértő magatartását támasztaná alá. Önmagában az, hogy egy helyiségben többen tartózkodnak, mint amennyit a jogszabály lehetővé tesz, még nem jelenti azt, hogy az emberi tartózkodásra alkalmatlan, elviselhetetlen vagy embertelen lenne. A zárkák tiszták, rendezettek, minden elítéltnek jut kényelmes fekhely, ott tisztálkodhatnak, tv-t, rádiót használhatnak, vallásukat szabadon gyakorolhatják, tanfolyamokon újabb szakmákat tanulhatnak, sportolhatnak. A felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga amiatt sérült meg, mert név 1. jóval több az elítélt, mint amekkora a börtönökben lévő férőhelyeknek száma, a jogsértés tehát nem az alperes intézkedésének vagy mulasztásának, hanem egy jogellenes állapot fennállásának a következménye.