BH 2007.4.123 A bíróság a tájékoztatási kötelezettsége keretében - a jogvitában jelentős tények és a szükséges bizonyítási eszközök megjelölésével - biztosítja azt, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró fél a perbeli eljárási jogait érvényesíteni tudja [Pp. 7. § (2) bek.].

A felperest 1998. március 4-én vette fel az alperes kórház Sebészeti Osztálya a lágyéksérvének műtéti megoldása végett. A műtétet másnap, március 5-én epidurális érzéstelenítés alkalmazásával elvégezték. A műtétet követően a felperesnek vastagbél és székletürítési problémái, valamint szexuális zavarai keletkeztek.

A keresetében 5 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és kamatai, 3 000 000 Ft általános kártérítés és 2003. szeptember 30-ától havi 50 000 Ft járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azt állította, hogy a műtét után bekövetkezett egészségi problémái az epidurális érzéstelenítés hibájára vezethetők vissza, mert azt anesztezioló­giai szakvizsgával nem rendelkező gyakornok végezte előzetes tájékoztatás nélkül, az érzéstelenítéshez való hozzájáruló nyilatkozatot pedig közvetlenül a műtét előtt íratta alá vele, így az azon levő dátum nem valós, azt az orvosgyakornok az előző napra visszadátumozta. Ha tudta volna, hogy az érzéstelenítés milyen körülmények között történik és milyen következményekkel járhat, ahhoz nem járult volna hozzá. Álláspontja szerint az alperes orvosai az érzéstelenítés során nem a tőlük elvárható gondossággal jártak el, és megsértették az egészségügyi törvényben foglaltakat, amikor a beavatkozást orvosgyakornokra bízták, aki hibázott, és ennek következtében az egészsége károsodott.

Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a beavatkozásnál hiba nem történt, a felperes egészségi állapota nem az érzéstelenítésre vezethető vissza, amelyhez egyébként a felperes tájékoztatás alapján hozzájárult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a műtét elvégzésekor hatályban volt, az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. (Eütv.) 44. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakat az alperes orvosai nem sértették meg, mert az epidurális érzéstelenítést dr. H. N. gyakornok végezte, de azt dr. M. Zs. kijelölt aneszteziológus felügyelte. Az alperes jogellenes magatartása nem állapítható meg amiatt, hogy magát a beavatkozást gyakornok végezte. Az érzéstelenítéshez való hozzájárulásról szóló nyilatkozaton pedig március 4-ei dátum szerepel, a felperes ezzel ellentétes tényállítását nem bizonyította, így az ebben foglaltak az irányadók. Abban a körben, hogy az epidurális érzéstelenítés beadása során az alperes orvosai a szakma szabályainak, illetőleg a legnagyobb gondosság elvének megfelelően jártak-e el, illetőleg, hogy a felperes kára és a beavatkozás között fennállott-e az okozati összefüggés, szakértői bizonyításra lett volna szükség [Pp. 170. § (1) bek.]. A felperes azonban többszöri felhívás és a Pp. 3. §­ának (3) bekezdése, valamint a 7. §-ának (2) bekezdése szerinti tájékoztatás ellenére sem kérte szakértő kirendelését, ezért a bizonyítatlanság az ő terhére esett és a kereset elutasításával járt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A határozat indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a tájékoztatási kötelezettségének, a felperes ennek ellenére nem kérte a szakértői bizonyítást. A fellebbezési eljárásban csatolt, és a felperes által beszerzett magánszakértői vélemény csak az ő nyilatkozataként értékelendő, így nem alkalmas a keresetben foglaltak alátámasztására, a fellebbezési eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványa pedig a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján nem teljesíthető.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú eljárásban megfelelő tájékoztatást kapott, és a másodfokú eljárás során előterjesztett szakértői bizonyítás iránti kérelmét jogszabálysértéssel utasította el a másodfokú bíróság. Megítélése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt, ezért a megállapított tényállás téves és ez vezetett a keresetének elutasításához.

Álláspontja szerint nem volt teljes körű az elsőfokú bíróság tájékoztatása, mert jogi képviselő nélkül járt el, és arról nem kapott tájékoztatást, hogy a bizonyítás sikertelenségének milyen következményei vannak. Az orvos szakértő kirendelésének szükségességét és okát - kellő tájékoztatás hiányában - rosszul értelmezte. Megítélése szerint a másodfokú eljárásban a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyításnak helye volt, mert a szakértő kirendelése iránti indítványát az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltának alátámasztására terjesztette elő. A bizonyítékainak előterjesztésével indokolatlanul nem késlekedett.

A bizonyítékok mérlegelésének körében arra hivatkozott, hogy az egészségügyi problémáit a folyamatosan elvégzett neurológiai és egyéb vizsgálatok a gerincérzéstelenítés után kialakultnak véleményezték, s mert korábban ilyen problémái nem voltak, az alperes magatartása és a betegsége között az okozati összefüggés megállapítható. A bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat, amikor a becsatolt orvosi iratokat és szakvéleményt kirekesztették a bizonyítékok köréből. Okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat akkor is, amikor azt állapították meg, hogy az orvosgyakornok aneszteziológus szakorvos felügyelete alatt végezte az érzéstelenítést. Erre vonatkozó tanúbizonyítás a perben nem volt eredményes, de ha igaz lenne, akkor sem felelt volna meg az Orvos-szakmai Kollégium 1993-ban kibocsátott irányelveinek. Az érintett orvosok tanúvallomása pedig bizonyítékként nem értékelhető, a konkrét esetre egyébként sem emlékeztek, de érdektelennek sem tekinthetők. Mindezek alapján már az elsőfokú eljárásban megállapítható lett volna az Eütv. 44. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak megsértése. Életszerűtlennek és logikailag ellentmondónak tartotta azt a ténymegállapítást, hogy előbb járult volna hozzá a műtéthez szükséges érzéstelenítéshez, mint magához az általános kivizsgáláshoz és gyógykezeléshez, de a március 4-ére dátumozott beleegyezési nyilatkozaton az sincs megjelölve, hogy melyik érzéstelenítési módba egyezett bele. Ez bizonyítja, hogy előzetesen nem világosították fel és nem kérték a hozzájárulását. Ezzel sérült az Eütv. 45. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 47. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglalt szabály amellett, hogy az aneszteziológiai jegyzőkönyv is valótlan adatokat tartalmaz.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A bíróság a jogerős határozatát 2006. évi január hó 1. napja után hozta meg, ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálására a Polgári perrendtartásnak a 2005. évi CXXX. törvénnyel módosított rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.