1397/B/1990. AB határozat
az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítvány az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 12. §-ában rejlő joghézagra hívja fel a figyelmet.
Az indítványozó álláspontja szerint a képviselő vagyonnyilatkozattételi kötelezettségének nem teljesítése esetére a törvény által előírt jogkövetkezmény - nevezetesen az, hogy a vagyonnyilatkozat elmulasztása esetén a képviselő nem részesülhet tiszteletdíjban - nem nyújt megfelelő biztosítékot a kötelezettség teljesítésére akkor, ha a képviselő megbízatásának lejárta után nem tesz nyilatkozatot. Véleménye szerint, miután a képviselő megbízatásának megszűnte után tiszteletdíjban nem részesül, a törvény által előírt, a képviselői megbízás megszűnését követően teljesítendő vagyonnyilatkozattételi kötelezettség elmulasztásának nincs szankciója. Igya képviselők számára előírt vagyonnyilatkozat intézménye nem tudja betölteni azt a garanciális funkciót, amelyet a közélet tisztaságának védelme érdekében teljesítenie kellene.
Álláspontja szerint az Alkotmány 20. § (6) bekezdése alapján a képviselők jogállásáról szóló törvény, amelynek elfogadásához 2/3-os többség kell, olyan speciális jogszabály, amelynek minden olyan lényeges körülményt szabályoznia kell, amely a képviselők jogállásával összefügg. A jogalkotó, amikor az 1990. évi LV. törvényben nem szabályozta a képviselői mandátum lejártakor esedékes vagyonnyilatkozattételi kötelezettség jogkövetkezményét, a képviselők jogállásával összefüggő lényeges kérdést nem szabályozott, s ezzel alkotmánysértést követett el. A jogalkotó tehát alkotmánysértő módon elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét. Erre hivatkozással kéri, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, és határidő tűzésével hívja fel a jogalkotót a kellő joghátrányt tartalmazó törvényjavaslat előterjesztésére.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány alaptalan.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-a alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor van mód, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az országgyűlési képviselők jogállásáról rendelkező törvény megalkotására szóló felhatalmazást az Alkotmány 20. § (6) bekezdése tartalmazza. Az Országgyűlés e felhatalmazásból származó jogalkotási kötelezettségének eleget tett akkor, amikor az 1990.évi LV. törvényt megalkotta.
Az Országgyűlés a törvény megalkotása során, az alkotmányos felhatalmazás keretei között, szabadon dönt arról, hogy mely, a képviselők jogállasával kapcsolatos kérdést tekint olyannak, amely törvényi szabályozást igényel. Döntési szabadságának egyetlen korlátja van, hogy a törvény rendelkezései nem lehetnek ellentétesek az Alkotmánnyal. Az Alkotmány a képviselői vagyonnyilatkozat intézményét nem tekintette a képviselők jogállásával összefüggő, alkotmányos rendezést igénylő kérdésnek. Így az Országgyűlés döntési szabadságának körébe tartozik annak eldöntése, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozza-e a vagyonnyilatkozat intézményét, s hogy milyen feltételek fennállása esetén fűz jogkövetkezményeket e kötelezettség elmulasztásához.
Az a tény, hogy valamely jogszabály joghézagot tartalmaz, illetőleg a jogalkotó a szabályozás tárgyával összefüggő valamely kérdésről nem rendelkezett önmagában, nem jelenti a jogszabályi felhatalmazáson alapuló jogalkotói feladat elmulasztását. Az indítványozó által vitatott esetben tehát a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának törvényi feltételei nem állnak fenn.
2. Az indítványozó jogi álláspontja emellett tévedésen alapul. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 12. § nem rejti magában az általa feltételezett joghézagot. Indítványa benyújtásakor nem volt figyelemmel az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. tv. 9. § azon rendelkezésére, mely szerint " ha a képviselő megbízatása az Országgyűlés működésének befejezésével szűnik meg, a volt képviselő - újraválasztásának esetét kivéve - további hat hónapon keresztül az alapdíjának és pótdíjának a megbízatása megszűnését megelőző hat havi átlagának megfelelő összegű ellátásra jogosult." Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy az 1990. évi LV. tv. 12. § (2) bekezdése mind a mandátum keletkezése, mind a képviselői megbízatásnak az Országgyűlés működésének befejezésével történő megszűnése esetében egyaránt alkalmazható jogkövetkezményt állapít meg a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztására. Ennek megfelelően az a szabályozási hiányosság, amelyet az indítvány alkotmányellenesnek ítél, nem áll fenn. A mulasztás jogkövetkezményének szabályozatlansága legfeljebb a képviselői megbízatás megszűnésének azon eseteiben állapítható meg, amikor a képviselő megbízatása nem az Országgyűlés működésének befejezésével szűnik meg.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1991. július 1.
Dr. Herczegh Géza s. k.
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.
alkotmánybíró