3065/2023. (II. 16.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 408. § (1) bekezdés, továbbá a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés, 27. § (1) bekezdés és 28. § alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (4) bekezdés, valamint 408. § (1) bekezdés, továbbá a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 47.Pf.630.926/2021/6. számú ítélete és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó az alperesi társasház tulajdonostársa, aki négy közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a keresetet alaposnak találta, és 8.P.51.460/2019/35-I. számú ítéletében megállapította, hogy az alperesi társasház 2019. március 19. napján tartott közgyűlésén született 3. és 6. számú határozata érvénytelen. Az elsőfokú bíróság a pervesztes alperest a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a felperes javára 10 820 Ft perköltség, továbbá az állam javára (a le nem rótt) illeték megfizetésére kötelezte.

[3] Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetést vont le. Nem értett egyet azonban az elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéssel, ezért 47.Pf.630.926/2021/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését mellőzte, és a felperest arra kötelezte, hogy 74 5 90 Ft elsőfokú perköltséget az alperesnek fizessen meg. A másodfokú bíróság a le nem rótt kereseti illeték összegét felemelte, döntése szerint azt az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az alperest a felperes javára 1 480 Ft másodfokú perköltség, illetve további fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság szerint a perköltség körében helytálló volt az alperesnek az a fellebbezési hivatkozása, hogy a felperes eredeti keresetlevelében a 4. és 5. számú közgyűlési határozatot is érvénytelennek állította, és a keresetét módosította akkor, amikor a 2020. szeptember 18. napján megtartott tárgyaláson már nem kérte ezen határozatok érvénytelenségének megállapítását.

[4] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes részéről ez kereset-leszállításnak minősül, így a leszállított rész tekintetében a felperest pervesztesnek kell tekinteni. A felek pernyertességi aránya az elsőfokú eljárásban megítélése szerint 50-50 %, a perköltség viseléséről ilyen esetben pedig nem a Pp. 83. § (1) bekezdés, hanem a Pp. 83. § (2) bekezdés alapján kell rendelkezni. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróságnak nem csupán a felperes oldalán felmerült perköltséget kellett volna figyelembe vennie, hanem az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült perköltséget is, és ezek - pernyertességi arányoknak megfelelő - összegét kellett volna egymásba számítania a Pp. 83. § (2) bekezdés második fordulata alapján. A feljegyzett kereseti illeték összegére vonatkozó döntését indokolva a másodfokú bíróság a Pp. 21. § (2) bekezdésére utalással rögzítette, hogy a per tárgyának értéke nem határozható meg, ezért a kereseti illeték számításának alapja az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján volt megállapítható. Kifejtette, hogy a felperes eredetileg benyújtott keresetében ugyanazon közgyűlés négy határozata érvénytelenségének megállapítását különböző érvénytelenségi okra hivatkozással kérte, az így előterjesztett tárgyi keresethalmazat okán a megfizetendő illeték számítása szempontjából a kereseti kérelmeit külön-külön kellett számításba venni.

[5] A pártfogó ügyvéd által képviselt indítványozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős másodfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó részének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú, valamint a másodfokú eljárás költsége tekintetében az első- illetve a másodfokú ítéletek fenntartását, ilyen módon az alperes 12 300 Ft perköltség fizetésére kötelezését kérte. Másodlagos kérelmében a saját perköltség fizetési kötelezettségét 60 000 forintban kérte megállapítani. A Kúria Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzésében az indítványozó felülvizsgálati kérelmét visszautasította, döntését azzal indokolta, hogy a Pp. 408. § (1) bekezdés alapján a perben nincs helye felülvizsgálatnak, mert a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (86 890 Ft) nem haladja meg a vagyonjogi perekben a felülvizsgálat feltételeként előírt ötmillió forintot, és az ügy azon perek körébe sem vonható, amelyekben az értékhatártól független elbírálás lehetőségét biztosítja a jogszabály, továbbá az indítványozó a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet nem terjesztett elő.

[6] 2. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatása alapján és felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. § (1) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítélete, a Kúria felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése, továbbá az Abtv. 28. § alapján a Pp. 408. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve szintén az Abtv. 28. § alapján annak megállapítását kérte, hogy a Pp. 83. § (4) bekezdése hiányos, mert nem tartalmaz rendelkezést a perfelvételi szakra.

[7] Az indítványozó állítása szerint a másodfokú ítélet azért sérti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének a pernyertesség arányának megállapításával, a perköltség viseléséről történő rendelkezés jogszabályi alapjával kapcsolatban. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy a másodfokú bíróság a kereset leszállításával kapcsolatban csak az alperesi előadást vette figyelembe, és nem volt tekintettel arra a tárgyalási jegyzőkönyv által is rögzített, fellebbezési ellenkérelmében is hivatkozott tényre, hogy keresetét bírói tájékoztatásra az első perfelvételi tárgyaláson szállította le.

[8] A Kúria támadott végzése az indítványozó megítélése szerint azért ellentétes a XXVIII. cikk (1) bekezdés által biztosított jogával, mert a kúria nem a 28. cikk szerint értelmezte a vagyonjogi per fogalmát, ennek következtében tévesen minősítette vagyonjogi pernek a közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti pert. Állítása szerint a korábbi szabályozással ellentétben a hatályos Pp. biztosítja a perköltséggel kapcsolatos bírói döntések felülvizsgálatának lehetőségét, a kizárólag a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést sérelmező felülvizsgálati kérelmének a Pp. 408. § (1) bekezdés alapján történő visszautasítása ezért jogszabálysértő döntés, amely megfosztotta felülvizsgálati eljáráshoz való jogától, ezáltal jogorvoslathoz való joga is sérelmet szenvedett.

[9] Az indítványozó szerint a Pp. 83. § (4) bekezdéséből indirekt módon, de egyértelműen következik, hogy csak a per érdemi tárgyalási szakaszában leszállított kereseti kérelem esetén tekinthető a felperes a leszállított rész tekintetében pervesztesnek, és keletkezhet ebből perköltség-fizetési kötelezettsége. Álláspontja szerint a Pp. 83. § (4) bekezdése hiányos, mert nem tartalmaz rendelkezést a kereset perfelvételi szakaszban történő leszállításának a perköltség viselésére vonatkozó összefüggésére. Megítélése szerint a szabályozási hiányosság következménye, hogy keresetének a perfelvételi szakban történő leszállítását az első- és másodfokú bíróság eltérően vette figyelembe a pernyertességről, illetve perköltség viseléséről való döntése során. Az indítványozó az Abtv. 28. § alapján kérte, az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a perfelvételi szak vonatkozásában rendelkezést nem tartalmazó Pp. 83. § (4) bekezdés hiányos, ezért ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével.

[10] Az indítványozó értelmezése szerint azzal, hogy 2021. január 1-jétől a Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontja már nem jelöli meg a felülvizsgálatból kizárt határozatok között a jogerős ítéletnek csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezését, a perköltség kikerült a felülvizsgálati tilalom alól. Álláspontja szerint, ha bármilyen pénzfizetési kötelezettségre, különösen a perköltség megfizetésére a vagyonjogi per szabályait kellene alkalmazni, a Pp. 408. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatár alkalmazása az ügyek jelentős részét kizárná a felülvizsgálat lehetőségéből, jellemzően az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező ügyfeleket érintően. Megítélése szerint a magas értékhatár alkalmazása vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetést eredményez azok között, akik a jogerős határozat felülvizsgálatát szükségesnek tartják, a diszkriminatív szabály azokat sújtja hátrányosan, akik jogvitája kisebb értékű. Az Abtv. 28. § alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Pp. 408. § (1) bekezdés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével, és azt semmisítse meg.

[11] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[12] Az indítványnak a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 47. Pf.630.926/2021/6. számú ítéletét sérelmező elemével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az Abtv. 30. § (1) bekezdés értelmében az Abtv. 27. §-ára alapított, bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozónak a másodfokú ítéletet 2021. augusztus 3-án kézbesítették, az e jogerős ítéletet (is) sérelmező alkotmányjogi panaszát az indítványozó a kézbesítéstől számított hatvan napos határidő eltelte után, 2022. április 8-án, elkésetten nyújtotta be. Az indítványozó alkotmányjogi panaszával egyidejűleg a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel [Abtv. 30. § (3) bekezdés] nem élt. Az Abtv. 30. § (4) bekezdése alapján a döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye, a panasz e sérelmét azzal okozta, hogy a Kúria tévesen vagyonjogi perek minősítette az általa indított pert, és a vagyonjogi perekre vonatkozó felülvizsgálatot kizáró szabály [Pp. 408. § (1) bekezdés] alkalmazásával utasította vissza felülvizsgálati kérelmét. Állítása szerint a perben nem vagyoni igényt érvényesített, a pertárgy értéke pénzösszegben nem kifejezhető, ezért a Kúria döntése jogszabálysértő, amely megfosztotta őt a tisztességes felülvizsgálati eljárás lehetőségétől, ezáltal jogorvoslathoz való joga is sérült.

[13] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy következetes gyakorlata szerint "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]) Az Alkotmánybíróság tehát a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt, és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (lásd pl. 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]), a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a hatáskörébe, a bírói döntésben megjelenő jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, és ha szükséges, döntésével a jogértelmezés alkotmányos kereteinek meghatározásával az Alaptörvényben biztosított jogokat védi (3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [23]). Mindebből következik, hogy "a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon" (lásd pl. 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3241/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [37]).

[14] Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányossági felülbírálatára biztosított hatáskörét kérelemre, és - néhány kivételtől eltekintve - a kérelem keretei között gyakorolja. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint ezért az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)-f) pontokban foglaltakat, így - többek között - indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérdésre vonatkozhat [Abtv. 52. § (2) bekezdés], erre is figyelemmel szükséges, hogy az indítványozó bemutassa és alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámassza azt a szerinte fennálló ellentétet, amely az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között fennáll.

[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria végzését támadó indítvány a határozott kérelem feltételeinek nem minden tekintetben felel meg. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjoga sérelmét kizárólag a vagyonjogi per fogalmának szerinte téves, jogszabálysértő értelmezésére alapítja, érvei, indokai azonban alkotmányos tartalmat nem hordoznak, szakjogi jellegűek. Az indítványozó hivatkozik ugyan az Alkotmánybíróság néhány határozatára, azok egyes részleteit be is emeli az indítványba, de a tisztességes bírósági eljáráshoz való (processzuális) alapjog Alkotmánybíróság által kibontott tartalmát nem köti össze a támadott határozattal, nem indokolja meg, nem fejti ki, hogy a kúriai döntésben megjelenő szerinte jogszabálysértő jogértelmezés miért ellentétes a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogával, annak milyen sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]) "A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]) Ezért az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt - a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben - az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja (vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]).

[16] Mindebből következik, hogy a Kúriának a vagyonjogi per fogalmára vonatkozó értelmezése, és a Pp. 408. § (1) bekezdésének ezen értelmezésből következő alkalmazása önmagában nem sértheti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria döntése alapjául egyéb szempontokat is figyelembe vett, és ezeket összességében értékelve hozta meg a felülvizsgálati kérelmet visszautasító végzését. Az indítványozó az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezései között a XXVIII. cikk (7) bekezdést csupán megjelölte, nem tartalmaz ugyanakkor az indítvány arra vonatkozó, és alkotmányjogilag is értékelhető érvelést, hogy az indítványozó jogorvoslathoz való jogát a felülvizsgálati kérelmet visszautasító bírói döntés mennyiben és miért sérti. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott határozat által okozott alapjogi sérelmet (lásd pl. 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]).

[17] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó a Kúria végzésével szemben nem alkotmányossági, hanem törvényességi kifogást emelt, kizárólag a Kúria jogértelmezését vitatta, megjelölt alapjogainak sérelmét csupán állította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[18] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét is felvetette: az Abtv. 28. §-a alapján kérte az Alkotmánybíróságtól a Pp. 83. § (4) bekezdés, és a 408. § (1) bekezdés vizsgálatát, és jogkövetkezmények alkalmazását. Az Alkotmánybíróság e panaszelemekkel kapcsolatban mindenekelőtt kiemeli, hogy hatásköreit fő szabály szerint indítvány alapján gyakorolhatja [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és a szabályozás kivételes jelleggel teszi lehetővé hivatalbóli eljárását [Abtv. 52. § (2) bekezdés]. Az utóbbi körbe tartozó Abtv. 28. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz eljárásban az Abtv. 26. § szerinti jogszabály Alaptörvénnyel való összehangját illető vizsgálatot is lefolytathat. A rendelkezés az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe utalja a az alkalmazott jogszabály vizsgálatára történő áttérést, az Abtv. 28. §-t az Alkotmánybíróság tehát hivatalból alkalmazhatja (lásd pl. 3254/2015. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]). Tekintettel arra, hogy a személyesen eljáró indítványozó indítványában az Abtv. 26. § (1) bekezdését is megjelölte, a továbbiakban azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a jogszabályi rendelkezéseket sérelmező panaszelemek megfelelnek-e az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek.

[19] A Pp. 83. § (4) bekezdése a Pp. perköltségviselésről rendelkező egyik szabálya, amelyet a másodfokú bíróság ítéletével összefüggésben sérelmez az indítványozó, a szabályozás hiányosságát állítva, tartalmilag mulasztás megállapítását kérve. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt lehet alkotmányjogi panaszt előterjeszteni, az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben, azaz a határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 83. § (4) bekezdését sérelmező alkotmányjogi panasz elkésett, így további vizsgálatára nincs lehetőség. Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala során nem alkalmazta a támadott jogszabályi rendelkezést, az elsőfokú perköltség viseléséről a Pp. 83. § (2) bekezdése alapján döntött.

[20] Az indítványozó szerint a felülvizsgálati kérelme visszautasításának okaként megjelölt Pp. 408. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított jogaival. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó csupán megjelölte ezen megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezéseket, az indítvány ezek vonatkozásában a határozott kérelem törvényi feltételeinek nem felel meg. Az indítványozó szerint a Pp. 408. § (1) bekezdése diszkriminatív rendelkezés, sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, az értékhatár alkalmazása következtében hátrányos megkülönböztetést szenvednek vagyoni helyzetük alapján azok, akiknek a jogvitája kisebb értékű. A Pp. 408. § (1) bekezdése szerint "[n]incs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 21. § (1)-(4) bekezdése alapján, továbbá a 21. § (5) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az ötmillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre."

[21] Az Alkotmánybíróság - az Alkotmány, majd az Alaptörvény hatálya alatt, különböző értékhatárok tekintetében - már többször vizsgálta, hogy vagyonjogi perekben a felülvizsgálat értékhatárhoz kötése vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetést jelent-e. Az Alkotmánybíróság határozataiban nem tartotta alkotmányellenesnek, vagy alaptörvény-ellenesnek, így a diszkrimináció tilalmába ütközőnek sem a felülvizsgálat értékhatárhoz kötését (lásd 3230/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [16]-[17]). Az Abtv. 29. § értelmében a jogszabályi rendelkezést támadó alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kellett, hogy a felülvizsgálat értékhatárhoz kötésével kapcsolatban a Pp. 408. § (1) bekezdését támadó panasz tartalmaz-e olyan érvet, indokot, aggályt, amely felveti ezen rendelkezés eltérő alkotmányos megítélését az Alkotmánybíróság által többször vizsgált, a támadott szabállyal lényegileg azonos perrendi szabályhoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdéséhez képest. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a Pp. 408. § (1) bekezdésére vonatkozóan a felülvizsgálat értékhatárhoz kötésével kapcsolatban új alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, ezért az indítványi elem érdemi vizsgálatára nincs lehetőség.

[22] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az Abtv. 26. § (1) bekezdés, 29. §, 30. §, 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltakra - az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a), d) és h) pontja alapján visszautasította. A panasz visszautasítására tekintettel a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztésére irányuló indítványozói kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett döntenie.

Budapest, 2023. január 31.

Dr. Salamon László s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1040/2022.