A Fővárosi Törvényszék Pf.638140/2016/7. számú határozata biztosítási szerződés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 207. §, 210. §, 536. §, 540. §, 553. §, 2003. évi LX. törvény (Bit.) 46. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Fodor Judit, Kondásné dr. Kovács Erika, Szabó Gábor

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

41.Pf.638.140/2016/7.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Ébert Olga ügyvéd (fél címe1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek

a Dr. Horváth - Dr. Jakab Ügyvédi Iroda (fél címe2, ügyintéző: dr. Jakab Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve. (alperes címe) alperes ellen biztosítási szerződés teljesítése iránt indított perében, mely perbe a felperes pernyertessége érdekében beavatkozott a

a beavatkozó képviselője (képviselő címe) által képviselt I. rendű beavatkozó neve. (I. rendű beavatkozó címe) I. rendű felperesi beavatkozó,

a Dr. Bebesi István Ügyvédi Iroda (fél címe3, ügyintéző: dr. Bebesi István ügyvéd) által képviselt II. rendű beavatkozó neve. (II. rendű beavatkozó címe) II. rendű felperesi beavatkozó

a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 2016. évi június hó 08. napján 19.P.../2014/52. szám alatt hozott ítélete ellen az alperes által 53., 55. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 242.000 (kétszáznegyvenkétezer) forint, a beavatkozóknak 125.000 - 125.000 (százhuszonötezer - százhuszonötezer) forint fellebbezési költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Felperes a tulajdonát képező ... forgalmi rendszámú Audi A4 típusú személygépkocsi 2013. július 21. 18 óra és július 22. reggel 8 óra között időben történő eltulajdonításából eredő igényét érvényesítette az alperessel szemben a felek között létrejött casco biztosítási szerződésből eredően. Keresetében 10.769.600 forint tőke és annak 2013. október 25. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9.697.500 forint tőkét és annak 2013. október 25. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 1.078.717 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesi beavatkozóknak egyenként 250.000 forint perköltséget.

A tényállást a felek előadása, a becsatolt iratok, a tanúk vallomása, valamint a beszerzett igazságügyi gépjárműszakértői vélemény alapján állapította meg.

Felhívta a Ptk. 536. § (1) bekezdésében, az alperesi Biztosítási feltételek és ügyfél-tájékoztató 4.2 pontjában foglaltakat.

Utalt arra, hogy az alperes a lopáskár biztosítási esemény bekövetkeztét nem vitatta, ugyanakkor megtámadási kifogása útján a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte.

Felhívta a Ptk. 210. § (1) bekezdésében foglaltakat, és azt vizsgálta, hogy a felperes az alperest a szerződéskötéskor lényeges körülmény tekintetében megtévesztette-e.

Rámutatott, hogy a felperes elismerte, hogy az általa megbízott biztosításközvetítő az ajánlaton a kilométeróra állását tévesen jelölte meg. Ugyanakkor az ajánlaton a "jármű szemleköteles" szövegrészben feltüntetésre került, hogy "igen", ez azonban utóbb áthúzásra került és kézzel a "nem" szövegrész került feltüntetésre. A bizonyítási eljárás eredményeképpen azt állapította meg, hogy ezen javításra az alperes részéről eljáró ügyintéző által került sor.

Osztotta azt a felperesi álláspontot, mely szerint a Ptk. 205. § (3) és (4) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettség körében alperestől elvárható volt, hogy az ellentmondás észlelését követően nyilatkozattételre hívja fel a felperes megbízottját, amely során fény derült volna arra, hogy a jármű nem 0 km-es, ezen okból került rögzítésre az ajánlaton " a szemleköteles: igen" szövegrész. Ezt követően pedig az alperes intézkedhetett volna a szemle megtartásáról.

Úgy foglalt állást, hogy a kockázatvállalási szemlét, amelynek jelentőségét kiemelte az alperes érdemi ellenkérelmében, az alperes magatartása hiúsította meg azzal, hogy a felperes megbízottja által szemlekötelesként feltüntetett jármű tekintetében utóbb az ajánlaton olyan javítást eszközölt, amelynek eredményeként a szemlekötelezettségre vonatkozóan a bejegyzés "nem" szövegrészre változott, így a biztosító vagy a biztosító által megbízott külső szakértő részéről végzett szemle elmaradt.

A felek egyező előadása és a csatolt okirat, valamint a tanúvallomás által tényként állapította meg, hogy az ajánlat megtételét követően az alperesnek nem volt tudomása a jármű valós futás- teljesítményéről. Ugyanakkor arra a megállapításra jutott, hogy az alperes tévedését nem kizárólag a felperes okozat, a szerződés megkötésekor mindkét felet terheli ugyanis az együttműködési kötelezettség. Ebben a körben az alperes sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható lett volna.

Rámutatott, hogy a tévedés jogcímén történő megtámadás elsődleges feltétele, hogy a hivatkozott tévedés lényeges, a szerződés elvállalása szempontjából döntő körülményre vonatkozzék. Az alperes azért kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert állítása szerint a jármű valós futásteljesítése alapján, annak ismeretében a szerződést eltérő feltételekkel kötötte volna meg.

Kiemelte, hogy az alperes az alperesi Biztosítási feltételek és ügyfél-tájékoztató elnevezésű általános szerződési feltételek 1.) pontjában rögzítette, hogy a biztosítás tárgya a szerződésben feltüntetett azonosítóval Magyarországon forgalomba helyezett jármű, a szerződésben, illetve annak mellékleteiben rögzített állapotban és felszereltséggel. A szerződés alapján a biztosító nem vállal kockázatot a taxiként üzemeltetett járművekre és az egy évnél rövidebb időre bérbe adott járművekre, valamint motorkerékpárokra és totálkárt követően helyreállított járművekre. Erre tekintettel megállapította, hogy az általános és különös szerződési feltételek alapján nem kizárt és nem is terhesebb a szerződéskötés nem 0 km állású gépjárművek esetében.

Meglátása szerint helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Kúria több határozatában is kifejtette, és ebben a bírói gyakorlat kialakult és következetes, miszerint a felek között létrejött szerződés tekintetében a biztosító által alkalmazott biztosítási szabályzat rendelkezései az irányadóak, a tarifakönyv, mint belső szabályzat tartalma irreleváns, az a szerződés részét nem képezi, a szerződő fél azt nem ismerhette meg. Nem volt megállapítható azt sem, hogy a kilométeróra állása befolyásolná a biztosítási díjat, az ugyanis a jármű típusa, évjárata, felszereltsége alapján került meghatározásra.

A megtámadás körében azt vizsgálta, hogy az elhallgatott körülmény ismeretében a biztosító a szerződést megkötötte volna-e, vagy pedig lényegesen eltérő feltételekkel kötötte volna-e meg.