A Szegedi Ítélőtábla Pf.20986/2014/4. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 25. §, 51. §, 82. §, 218. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.986/2014/4.szám

A Szegedi Ítélőtábla dr. Ammann Zsuzsa ügyvéd által képviselt I. r. és dr. Muhi Erika ügyvéd által képviselt II. r. felpereseknek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály (képviselő: .................beosztott bíró) által képviselt (bíróság neve) alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2014. szeptember 26. napján kelt 17.P.20.691/2014/13. számú ítélete ellen a felperesek 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül elbírálva - meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint megváltoztatja:

Kötelezi az I. és a II. r. felpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg a Magyar Államnak az állami adóhatóság külön felhívására 36000 (harminchatezer) - 36000 (harminchatezer) Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az I. és a II. r. felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg a Magyar Államnak az állami adóhatóság külön felhívására 48000 (negyvennyolcezer) - 48000 (negyvennyolcezer) Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az alperesi bíróságon az Ügyész felperesnek a Szebb Jövőért Egyesület alperes ellen társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított keresete alapján folyt peres eljárás 12.P.20.045/2013. ügyszám alatt. Az ügyben eljáró bíró a 2014. március 24. napjának 14 órakor tartott, határozathirdetésre halasztott tárgyaláson hirdette ki a bíróság ítéletét. A tárgyaláson az alperes képviselője, hallgatóságként három magánszemély, valamint a sajtó képviselői voltak jelen.

Az ítélet indokolása - egyebek mellett - a következőket tartalmazza:

"Egyértelmű ugyanakkor, hogy a verbális támadások középpontjában nem bizonyos faj, vagy nemzetiség áll, hanem egy bűnözői réteg, mellyel szemben a társadalom normakövető tagjait megilleti a jogos önvédelem. A cigányság, mint kategória nem elsődlegesen faji alapon

- 2 -

értelmezhető és értelmezendő, hanem az ekként jelzett életformát követő faji hovatartozástól függetlenül, a lakosságnak egy elkülönült, a többi társadalom hagyományos értékeit semmibe vevő csoportjaként, akik egy bizonyos munkakerülő életforma, a magántulajdont, egyesülési normákat nem tisztelő erkölcsi felfogás követői." .... "Nem elhallgatható tény viszont a cigány származásúaknak az elkövetői körben való viszonylag magas aránya. Ebből adódóan bár a cigányok és a bűnelkövetők köre nem azonos, és a vagyon elleni cselekményeknek a cigánylakosság egy részét a megélhetési szükséglet motiválja, az átfedések alapot adnak az anomáliák cigánybűnözésként való megfogalmazására."

Az (internetes honlap 1. neve) internetes hírportálon a (....) Sajtóközpont 2014. április 24. napján jelentette meg az I. r. felperes "Mindenki cigány, aki bűnöző?" című cikkét, amelyben az említett ítéletet elemzi. Másnap, 2014. április 25. napján a Társaság a (Társaság neve) szakértőjének nyilatkozata, a (..........) Bizottság és számos más szervezet közleménye is megjelent, amelyben az ítélet indokolása idézett részét érintő vélemények kerültek kifejtésre, az (internetes honlap 2. neve) honlapon pedig az ítélet teljes terjedelmében közzé lett téve.

Az alperes 2014. április 2. napján kézbesítette az ítéletet a "Másság" Jogvédő Egyesület részére, amelynek beavatkozás iránti kérelme az ítélet kihirdetésének időpontján még nem került jogerősen elbírálásra.

A felperesek a 2014. május 16. napján előterjesztett keresetükben a 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:54 § (5) bekezdésére alapított keresetet terjesztettek elő. Kérték a jogsértés megállapítását, az alperes további jogsértéstől való eltiltását, elégtétel adására kötelezését, valamint hogy a bíróság kötelezze az alperest, fizessen meg a részükre, mint egyetemleges jogosultak részére 200 000 Ft sérelemdíjat.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődleges védekezése szerint a felperesek keresetüket a jogszabályban írt 30 napos jogvesztő határidő elteltét követően terjesztették elő, ezért az elkésett. Érdemben is vitatták a kereset megalapozottságát.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 36 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket, valamint az alperesnek 16 000 Ft perköltséget. Annak eldöntése körében, hogy a felperesek keresetüket a jogszabályban írt 30 napos jogvesztő határidő alatt terjesztették-e elő, annak tulajdonított jelentőséget, hogy az ítélet indokolásában szereplő jogsértőnek minősített megállapításokról a nagy nyilvánosság mikor szerzett tudomást. Álláspontja szerint az ítélet sérelmezett kitételei már az ítélet kihirdetésekor 2014. március 24-én nagy nyilvánosságra kerültek, figyelemmel arra, hogy a határozat teljes terjedelemben kihirdetésre került, és a tárgyaláson hallgatóság is jelen volt. Okfejtése szerint a nagy nyilvánosság jogszabályi követelménye megvalósult azzal, hogy az ítélet kihirdetésekor fennállt annak a lehetősége, hogy a jogsértőnek ítélt közlés nagy nyilvánosság előtt ismertté váljon, de akkor mindenképpen, amikor a felpereseket képviselő "Másság" Jogvédő Szervezet részére az ítélet annak indokolásával együtt kézbesítésre került. Rámutatott, annak nincs jelentősége a határidő számítása szempontjából, hogy a felperesek az ítéletben foglaltakról ténylegesen mikor szereztek tudomást. Utalt arra, tekintve hogy a keresetlevél elkésett, az igényérvényesítés jogszabályban írt további feltételeinek vizsgálata szükségtelen.

- 3 -

Pf.II.20.986/2014/4.szám

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben a felperesek elsődlegesen annak keresetük szerint megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelésével állapította meg az igényérvényesítési határidő elmulasztását. Utaltak arra, hogy a 2014. március 24. napján tartott ítélethirdetésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a tárgyalás 14 órakor kezdődött és 14 óra 30 perckor fejeződött be. Ezen időtartam alatt - az egyéb eljárási cselekményekre is figyelemmel - kizárt a 20 oldalas ítélet teljes terjedelmében történő felolvasása. Hivatkoztak továbbá Pp. határozatok kihirdetésére vonatkozó 218. §-ának (3) bekezdésében írtakra, amely szerint a határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll. Véleményük szerint a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített személyek jelenléte nem alkalmas a nagy nyilvánosság feltételeinek a megállapítására, másrészt a tárgyalási jegyzőkönyv a sajtószervekre vonatkozó konkrét adatokat nem tartalmaz, így a tárgyaláson való jelenlétük puszta feltételezés. Érvelésük szerint téves az az ítéleti megállapítás is, miszerint a nagy nyilvánosság megvalósult a jogsértést tartalmazó határozat "Másság" Alapítvány részére történő kézbesítésével, amelynek időpontja 2014. április 2-a. E tekintetben ugyanis figyelembe kell venni, hogy a társadalmi szervezet beavatkozás iránti kérelme az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában még jogerősen elutasításra nem került, így a kérelem jogerős elintézéséig a perben a Pp. 56. § (4) bekezdése alapján részt vehetett. A nagy nyilvánosság kritériumának pedig nem felel meg az, hogy a bíróság a feleknek illetve a beavatkozónak megküldi a határozatot.