BH 1995.12.738 A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkaügyi jogvitájában mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a vezető tisztségviselői és az egyéb, munkaviszony keretében ellátandó feladatokra nézve egységes vagy külön-külön jogviszonyt létesítettek-e a felek, és melyek az egyes jogviszonyt létesítő megállapodások feltételei [1988. évi VI. tv., 1992. évi XXII. tv. (Mt.)].

A felperes a módosított keresete szerint 4 925 000 forintot és annak járulékait igényelte az alperestől arra hivatkozva, hogy az alperessel határozott idejű munkaviszonyban állt, ezt az alperes a lejárat előtt, 1992. november 16. napjával megszüntette, eddig a díjazását rendezte, ezért tartozik neki az 1992. november 17-től 1996. december 27-ig járó munkabérrel.

Az alperes arra utalással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes munkaviszonya határozatlan időre szólt. azt rendes felmondással 1992. augusztus 17-én jogszerűen szüntették meg miután aznap az igazgatósági tagságából is visszahívták.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 925 000 forintot és ennek 1992. november 18-tól járó évi 20%-os kamatát, valamint a magyar államnak 273 000 forint le nem rótt eljárási illetéket.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperesi részvénytársaságot a R. É. K. és néhány további vállalat 1991. december 20-án zárt körű alapítással hozta létre. Az alapító okirat 10. pontja (az alapszabály 46. pontja) szerint az első igazgatóság 3-5 tagból áll, akiket öt év időtartamra az alapítók jelölnek ki; ennek az igazgatóságnak a tagja volt a felperes is. A 40. pont értelmében a társaság munkaszervezetének operatív irányítását az ügyvezető igazgató látja el, akit a közgyűlés választ öt évre. A felperes 1992. február 27-én áthelyezéssel került az alpereshez, és őt választották meg ügyvezető igazgatónak.

Az alperes alapszabálya 1992. június 9-én akként módosult, hogy a 40. pontból mellőzték az öt év időtartamra vonatkozó szövegrészt. Ezt követően - 1992. június 12-én - a peres felek munkaszerződést írtak alá, amelynek 1. pontja szerint "A munkaadó a munkavállalót 1992. február 27. napjától romhányi munkahelyen ügyvezető igazgató munkakörben határozatlan időtartamra, havi 184 óra munkaidő mellett alkalmazza". Annak elbírálásánál, hogy a felperes határozott vagy határozatlan időre szóló munkaviszonyban állt-e az alperessel, az alapító okirat és az alapításkori alapszabály rendelkezései az irányadók. Ezek szerint az ügyvezető igazgatót a közgyűlés öt év időtartamra választja, ami határozott időre szóló munkaviszonyt jelent, ezért a felperesre az alapszabály későbbi módosítása nem hathat ki. Ennélfogva érvénytelen a vele 1992. június 12-én kötött, határozatlan időre szóló munkaszerződés. Ebből következően a felperes határozott idejű munkaviszonyát nem lehetett rendes felmondással megszüntetni, ehhez képest a felperes követelésére az Mt. 88. §-ában foglaltak az irányadók, vagyis az alperes az 1992. november 17-től 1997. február 27-ig terjedő időszakra járó átlagkeresettel tartozik a felperesnek.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és kérte a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy 1992 februárjában a felperes munkaszerződését nem foglalták írásba, ezért vele nem jött létre érvényes, határozott időre szóló munkaszerződés. Egyébként is az 1992. júniusi munkaszerződés-módosítás érvényes és az határozatlan időt írt elő. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest további 273 500 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét indokainál fogva hagyta helyben azzal, hogy a felperesre nem hathat ki az alapszabály későbbi módosítása, és ettől függetlenül a felperest 1992. február 27-től nem határozatlan, hanem határozott időtartamra választották, nem köthettek volna vele határozatlan idejű munkaszerződést.