BH 2014.3.68 A hivatali visszaélés bűncselekménye akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy a törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartások valamelyikét úgy fejti ki, hogy az közvetlen összefüggésben van a hivatali működésével, ezáltal sérti vagy veszélyezteti a hivatali működés törvényességébe vetett bizalmat.

Ekként az a szolgálatban nem levő, civil ruhát viselő rendőr, aki menetjegy vásárlása nélkül jogosulatlanul veszi igénybe a MÁV személyszállítási szolgáltatását, nem követ el hivatali visszaélést, ha a jegyvizsgálónak a rendőrségi szolgálati igazolványát felmutatva hivatali feladat ellátásra hivatkozás nélkül pusztán rendőri mivoltával próbálja megokolni az általa díjmentesnek vélt utazási jogosultságát [1978. évi IV. tv. 225. §].

A terheltet a törvényszék a 2012. január 17-én kihirdetett ítéletével hivatali visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 225. §] miatt kétszázhúsz napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 550 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2012. június 19-én jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a pénzbüntetés napi tételeinek számát enyhítette, és az így kiszabott százhúsz napi tétel, összesen 300 000 forint pénzbüntetés megfizetésére a terhelt számára tizenkét havi részletfizetést engedélyezett.

Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt 2008. június 16. napjától a D. Rendőrkapitányság állományában hivatásos rendőrként teljesített szolgálatot, a cselekmény elkövetésének időpontjában rendőr főtörzsőrmesteri rendfokozatban, a rendőrkapitányság K. Rendőrőrsén járőr beosztásban.

A terhelt 2010. december 20-án a kora reggeli órákban - szabadságának ideje alatt - magánszemélyként D.-ben felszállt a Budapestig közlekedő gyorsvonatra, amellyel Sz.-ig szándékozott utazni. Menetjegyet azonban nem vásárolt, és amikor a jegyvizsgáló a D. és E. között haladó szerelvényen a menetjegyét kérte, a terhelt a díjmentes utazásának igazolása céljából rendőrségi szolgálati igazolványát mutatta fel. A jegyvizsgáló a szolgálati igazolvány kódszámának ellenőrzését követően megállapította, hogy az nem jogosítja fel őt a vasúti szolgáltatás díjmentes igénybevételére.

A terhelt elismerte a jegyvizsgálónak, hogy nem rendelkezik menetjeggyel, közölte azonban vele, hogy korábban az általa konkrétan meg nem jelölt időpontban és szerelvényen történt utazásai során a jegyvizsgálók ugyanezt az igazolványt díjmentes utazásra alkalmasnak találták.

Miután a jegyvizsgáló a terheltet eredménytelenül hívta fel a menetjegy árának és a pótdíj összegének megfizetésére, valamint személyi igazolványának és lakcímkártyájának átadására, telefonon kért segítséget a H. Rendőrkapitányságtól. A terhelt és a jegyvizsgáló a h.-i állomásra érkező szerelvényről leszállt, ahol a terhelt a vele szemben intézkedő rendőrök előtt is elismerte, hogy menetjeggyel nem rendelkezik, nekik szolgálati igazolványával igazolva magát.

A tényállás tartalmazza azt is, hogy a rendőrség hivatásos állományú tagjait a gyorsvonat másodosztályú kocsijára szóló - ötven százalékos - utazási kedvezményt figyelembe véve a D.-Sz. közötti vasúti menetjegy fejében a terheltnek 2010. december 20-án 1240 forintot kellett volna fizetnie, és a pótdíj összege ezen felül abban az esetben, ha az utas a jegyvizsgálónál vásárolja meg a menetjegyet, 2600 forint, amennyiben pedig az utas a jegyvizsgálónál sem vásárolta meg a menetjegyet, 8000 forint volt.

A jogerős határozatok ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból a terhelt javára felülvizsgálati indítványt.

Indokai szerint a jogerős határozatok téves jogértelmezésen és téves jogi következtetésen alapulnak, ugyanis a cselekmény az 1978. évi IV. törvény 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének megállapítására nem alkalmas, ezért a terhelt felmentését bűncselekmény hiányában indítványozta.

Az indítványozó szerint a hivatali visszaélés bűntettének megállapítására abban az esetben kerülhet sor, ha a hivatalos személy a törvényi tényállásban írt magatartást úgy fejti ki, hogy annak gyakorlása közvetlen kihatással van a hivatalos tevékenységére, sérti vagy veszélyezteti az állami szerv működési rendjét, illetve a törvényességébe vetett bizalmat.

Az irányadó tényállásra figyelemmel azonban megítélése szerint a terhelt nem járt el hivatalos személyi minőségében, az nem tartalmaz olyan megállapítást sem, amely szerint abból a célból mutatta volna fel a szolgálati igazolványát, hogy hivatalos eljárás látszatát keltse, nem hivatkozott arra, hogy szolgálatban lenne, és olyan tevékenységet végezne, amely rendőrként a munkakörébe tartozik; a terhelt célja egyértelműen az volt, hogy szolgálati igazolványával igazolja, miszerint a rendőrség a munkáltatója és ezáltal díjmentesen utazhat, és nem kérte azt sem, hogy a MÁV alkalmazottja azért tekintsen el a jegy árának és a pótdíjnak a megfizetésétől, mert rendőrként közhatalmat gyakorol, a rendőri foglalkozáshoz kapcsolódó intézkedési jogosultságra, befolyásra még csak közvetve sem utalt.

A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt változtatás nélkül fenntartotta.

A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat az indítványban megjelölt ok alapján felülvizsgálta, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján eljárva figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés

c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is.

Ilyen - a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - eljárási szabályszegést nem észlelt.

A Be. 416. § (1) bekezdésének - az indítványban hivatkozott - a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

Az ügyész által benyújtott és e pontra alapított felülvizsgálati indítvány alapos:

Az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerint a hivatali visszaélés bűncselekményét az követte el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegte, hivatali hatáskörét túllépte, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaélt.

A bűncselekmény elkövetési magatartásai tehát a hivatali kötelesség megszegése, a hivatali hatáskör túllépése és a hivatali helyzettel való egyéb visszaélés; azaz a bűncselekmény három elkövetési fordulatát tartalmazza a törvényi tényállás.

A hivatalos személy jogait és kötelességeit törvények és más jogszabályok, továbbá jogszabálynak nem minősülő, de az adott szervezetben szolgálatot teljesítőkre kötelező érvényű utasítások, intézkedések, parancsok állapítják meg. A tettes az ilyen szabályok megszegésével és kizárólag hivatalos személyként eljárva követheti el a bűncselekmény első fordulatát.

A jogszabályok és az alacsonyabb szintű szabályok meghatározzák a hatásköri szabályokat is; a hatáskör tudatos túllépése valósítja meg a bűncselekmény második fordulatát.

A hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés során a cselekmény elkövetője a hivatali helyzethez fűződő jogait ugyan alakilag törvényesnek látszó eljárásban, azonban rendeltetésellenesen gyakorolja.