3065/2021. (II. 19.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.20.513/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Vajk Kálmán ügyvéd) útján a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.20.513/2019/7. számú ítélete ellen - a Budaörsi Járásbíróság 10.P.21.199/2018/19. számú ítéletére is kiterjedően - terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt 2020. május 27-én, a Budaörsi Járásbíróság útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra 2020. június 22-én érkezett be. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével - helyesen: a XXVIII. cikk (1) bekezdésével -, és a 25. cikk (3) bekezdésével tartotta ellentétesnek.
[2] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az alapügy - kezesi felelősség megállapítása iránt indított per (megismételt eljárás) - tárgyát egy 2006-ban, gépjármű finanszírozására kötött kölcsönszerződéshez kapcsolódó készfizető kezességvállalás képezte. A kölcsönszerződést adósként az indítványozó kötötte, a kölcsönszerződés biztosítékaként pedig az indítványozó édesapja (a továbbiakban: felperes) készfizető kezességet vállalt. Az indítványozó a felvett hitelt csak részben fizette vissza, ezért a hitelező 2010-ben a fennálló tartozás rendezése érdekében felkereste a felperest, aki az összeget (kamatokkal együtt 574 800 Ft) nem vitatta, és annak megfizetésére a hitelezővel részletfizetési megállapodást írt alá, amelyet közjegyzői okiratba is foglaltak. A felperes az összeget 2010. július 15-től 2012. május 16-ig részletekben megfizette a hitelezőnek, aki a szerződés megszűnésére vonatkozó okiratot is kiállította. A felperes 2012. június 26. napján levélben felszólította az indítványozó jogi képviselőjét, hogy az indítványozó neki az 574 800 Ft-ot fizesse meg. (Ezt a felszólító levelet az indítványozó egy a felek között folyt másik perben, a Tatai Járásbíróság előtt be is csatolta keresete mellékleteként.) 2016. május 12-én a felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be. A fizetési meghagyással szemben az indítványozó ellentmondással élt, így az eljárás perré alakult. A perben első fokon a felperes nagyobbrészt pernyertes lett, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet - súlyos eljárási szabálysértés miatt - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A jelen alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntések e megismételt eljárásban születtek.
[3] 2.1. A megismételt eljárásban a Budaörsi Járásbíróság 10.P.21.199/2018/19. számú, 2019. március 12-én kelt ítélete a felperes keresetét alaposnak találta, és kötelezte az indítványozót, hogy az 574 800 Ft tőkét és kamatát fizesse meg a felperesnek. Az indítványozó érdemi ellenkérelmében szereplő hivatkozásokra reagálva a bíróság kifejtette, hogy a készfizető kezességvállalás egyoldalú jognyilatkozat, nem szükséges vizsgálni, hogy a hitelező részéről ki írta alá, mert az a jogosult aláírása nélkül is érvényes. Jelen ügyben a kezesség beváltása a hitelező részéről jogszerű volt. A felperes keresete jogalapját igazolta a 2006-ban kelt készfizető kezességvállalással, valamint a hitelezővel 2010-ben kötött megállapodással, banki kimutatással, és az összeg részletekben történt megfizetésének feladóvevény-másolatai csatolásával. A bíróság ezek alapján bizonyítottnak tekintette a felperesi követelés összegszerűségét, valamint azt, hogy a felperes az összeget a hitelezőnek megfizette. A bíróság nem tartotta relevánsnak azt, hogy az indítványozó vitatta a hitelezővel szemben fennálló követelést, és a tartozáselismerő nyilatkozattal kapcsolatos érveit sem. Az indítványozónak a követelés elévülésével kapcsolatos hivatkozását pedig nem találta alaposnak, figyelemmel a felperes által 2012-ben küldött felszólító levélre, amelyet az indítványozó is ismert, és amely az elévülést megszakította.
[4] 2.2. Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezett, azonban a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 4.Pf.20.513/2019/7. számú, 2019. október 8-án kelt ítéletében az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a felperes az általában elvárható magatartást tanúsította, amikor a hitelező felhívására a tartozást rendezte, hogy a végrehajtást elkerülje. A beszerzett okirati bizonyítékokból megállapítható volt a részletfizetési megállapodás megkötésekor fennálló tartozás összege, és az is, hogy azt a felperes a hitelezőnek megfizette. Utóbbi kapcsán a másodfokú bíróság - összhangban az elsőfokú bírósággal - rámutatott arra is, hogy az indítványozó a részletfizetési megállapodásban szereplő összeg hitelezőnek történő maradéktalan megfizetését soha nem is vitatta. A felperes az akkor hatályos, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 276. § (1) bekezdése alapján jogszerűen élt regressz igénnyel az indítványozóval szemben. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak az indítványozó fellebbezésében foglalt érveket a követelés, illetve a késedelmi kamat elévülése vonatkozásában sem.
[5] 2.3. Az indítványozó a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, valamint alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[6] Az Alkotmánybíróság - egyesbíróként meghozott - IV/262-2/2020. számú, 2020. február 19-én kelt végzésével az alkotmányjogi panaszt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította, mivel az ügyben a felülvizsgálati eljárás még folyamatban volt. [A végzés indokolásában az Alkotmánybíróság tájékoztatta az indítványozót, hogy a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést követően - az Abtv.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén -az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetősége továbbra is nyitva áll az indítványozók számára az Ügyrend 32. § (4) bekezdése szerint.]
[7] A Kúria a Pfv.VI.20.264/2020/3. számú, 2020. március 3-án kelt végzésével a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (2) bekezdése alapján, mivel a vitatott érték a hárommillió forintot nem haladta meg.
[8] 3. Az indítványozó a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.20.513/2019/7. számú ítélete ellen alkotmányjogi panaszt nyújtott be, kérve annak megsemmisítését, az elsőfokú döntésre is kiterjedő hatállyal. Az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseiként a XXIV. cikk (1) bekezdését - helyesen: a XXVIII. cikk (1) bekezdését - és a 25. cikk (3) bekezdését jelölte meg. Az alkotmányjogi panasz részletesen bemutatta a tényállást és a pertörténetet. Az indítványozó kifejtette, hogy jogorvoslati lehetőségeit kimerítette (a Kúria a felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította), az alkotmányjogi panaszt határidőben nyújtotta be, érintettsége igazolásaként pedig rámutatott, hogy az alapeljárásban felperes volt.
[9] Az alkotmányjogi panasz szerint azért kifogásolhatók a támadott bírói döntések, mert az indítványozó tartozása bizonyítottságának hiányában azok nincsenek megfelelően alátámasztva. Az indítványozó vitatta, hogy neki egyáltalán tartozása állt volna fenn a hitelező felé, álláspontja szerint ennek bizonyítása a felperes (mint kezes) feladata lett volna. A követelés összegszerűsége vonatkozásában hiányolja az ítéletek indokolásaiból a tételes, részletes, átlátható, ellenőrizhető és érthető kimutatást, és ilyet a felsorolt bizonyítékokból - amelyekre az ítéletek szerinte csak "homályosan utalnak" - sem tud kiolvasni. Az indítványozó szerint a bíróságok valójában koncepciós perben, bizonyíték nélkül és indokolás nélkül hoztak a tényekkel ellentétes ítéletet. Ezt követően az alkotmányjogi panasz tételesen is felsorolja a régi Pp. sérülni vélt rendelkezéseit [2. § (1) bekezdés, 3. § (2), (5) és (6) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, 213. § (1) bekezdés, valamint 221. § (1) bekezdés], és ezek "súlyos és nem egyszeri megsértése" miatt tartja az eljárás egészét is tisztességtelennek.
[10] Az indítványozó említette azt is, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe a Kúria 1/2018. számú gazdasági elvi határozatát, ezzel pedig megsértették az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését.
[11] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[12] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.
[13] 5. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésére és az Ügyrend 32. § (4) bekezdésére figyelemmel határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt. A jogi képviselő a meghatalmazást csatolta. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott ítélettel lezárt eljárásban alperes volt - fennáll. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére hivatkozott, megjelölve (tartalmilag) az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, továbbá a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[14] 6. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja, és ezzel összhangban az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz kezdeményezésére olyan bírói döntéssel szemben van lehetőség, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért, vagyis alkotmányjogi panaszt Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az indítványozó az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként a 25. cikk (3) bekezdését is megjelölte, amely szerint: "A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz." Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében e rendelkezés nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, így a vélt sérelmére alkotmányjogi panasz nem alapítható (3065/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [20]; 3044/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [7]). Ebből következően az alkotmányjogi panasz ezen részében nem felel meg a befogadhatóság Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi követelményének.
[15] 7. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[16] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán az indítványozó azt sérelmezte, hogy a támadott bírói döntések a vele szemben támasztott követelés bizonyítottsága tekintetében nincsenek megfelelően megindokolva, és ezért a régi Pp. több szabályát is sértik.
[17] E kifogás kapcsán az Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy "[n]em vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogyan azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat." (3331/2020. (VIII. 5.) AB határozat, Indokolás [34]) Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az indítványozó által hivatkozott tisztességes bírósági eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.
[18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részelemét képező indokolási kötelezettség vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen. Eszerint "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]); valamint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]) (hasonlóan: 3422/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [33]). Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú és a másodfokú ítélet indokolása is kitér rá, hogy a felperes kezesnek mit kellett bizonyítania regressz igénye érvényesítéséhez, és hogy e bizonyítási kötelezettségének mivel tett eleget mind a követelés összegszerűsége, mind annak a hitelező felé történt megfizetése tekintetében. Ezen kívül az elsőfokú bíróság ítélete külön is megemlíti, hogy a konkrét perben nem releváns az, hogy az indítványozó vitatta a hitelezővel szemben fennálló követelést, valamint a tartozáselismerő nyilatkozattal kapcsolatos érvei sem.
[19] 8. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint 29. §-ában foglaltakra, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2021. február 2.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1095/2020.