3422/2020. (XI. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VI.38.278/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (Dr. Galambos Károly Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. augusztus 29. napján kelt, 18.K.31.666/2019/18. számú ítélete, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2019. december 11. napján kelt, Kfv.VI.38.278/2019/2. számú végzése ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.

[3] 2.1. Az indítványozó 2018. november 14. napján bejelentést tett a kerületi polgármesteri hivatal jegyzőjénél (a továbbiakban: jegyző), hogy kiskereskedelmi tevékenységet kíván folytatni egy - a kerület közigazgatási határain belül található - üzlethelyiségben. Az üzlethelyiség földhivatali nyilvántartásban bejegyzett tulajdonosának, Budapest Főváros Önkormányzatának hozzájáruló nyilatkozatát azonban a bejelentéshez nem csatolta. A 2018. november 15-én tartott helyszíni ellenőrzést követően a 2018. november 22. napján kelt átiratában a jegyző felhívta az indítványozó figyelmét arra, hogy a bejelentése nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, mert az ingatlan tulajdonosának hozzájárulását nem igazolta, és a bejelentés nem tartalmazza a napi, heti nyitvatartási időt. Ennek megfelelően a jegyző nem vette nyilvántartásba az indítványozót. Külön arra is figyelmeztette, hogy a bejelentés nélkül folytatott kereskedelmi tevékenység bírság kiszabását vonhatja maga után.

[4] A 2019. március 21-i újabb helyszíni ellenőrzés során megállapításra került, hogy az üzlet üzemeltetője az indítványozó. A jegyző a 2019. április 8. napján kelt 7/875/7/2019. számú határozatával megtiltotta a felperes által a perbeli üzletben folytatott kereskedelmi tevékenység végzését a tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultság megfelelő igazolásáig. Ezzel egyidejűleg 50 000 Ft bírságot szabott ki a kereskedelmi tevékenység bejelentésének elmulasztása miatt.

[5] 2.2. A jegyző határozatával szemben az indítványozó keresetet nyújtott be a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) kérve elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását a jogsértés megállapítása mellett, illetve a tényállás kiegészítésével, másodlagosan a határozat megsemmisítését és az eljáró hatóság új eljárásra kötelezését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét 2019. augusztus 29. napján kelt, 18.K.31.666/2019/18. számú ítéletével elutasította.

[6] 2.3. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira hivatkozással felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

[7] Az indítványozó a befogadás szükségességét azzal indokolta, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a jogszabálysértések megítélése folytán a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítását szolgálná, ha a Kúria az általa relevánsnak tartott, öt csoportba rendezett 13 kérdésre választ adna. Álláspontja szerint a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása a kereskedelmi tevékenység kapcsán azért indokolt, mert a kereskedelmi tevékenység tekintetében a jogi szabályozás széles terjedelmű (több törvényben található) és többrétegű (nem csak törvényi rendelkezések tartalmaznak jogszabályi rendelkezéseket).

[8] Az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a felvetett jogkérdéseket különleges súlyúnak és társadalmi jelentőséggel bírónak tekinti, mivel a kereskedelmi tevékenység az áruforgalom jogi biztosítása tekintetében nemzetgazdasági szempontból (adóbevétel, foglalkoztatás, termelési kapacitások lekötése) is fontos érdek.

[9] A Kúria a 2019. december 11. napján kelt, Kfv.VI.38.278/2019/2. számú végzésében megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. A Kúria szerint a felülvizsgálati kérelem a befogadás feltételeinek fennállását érdemben igazoló indokolást nem tartalmazott, az indítványozó lényegében az eljáró bíróság általa sérelmesnek tartott jogértelmezését vitatva fogalmazta meg kérdéseit. A felvetett jogkérdések különleges súlyát, társadalmi jelentőségét nem támasztotta alá, egyéni érdekét társadalmi érdekként jelenítette meg.

[10] 2.4. Az indítványozó az elsőfokú ítélettel és a kúriai végzéssel szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be azok alaptörvény-ellenességét állítva.

[11] Az indítvány szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának elutasításával megsértette az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésében foglalt jogvédelmi kötelezettségét, s emiatt egyúttal az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is hivatkozott.

[12] Az indítványozó előadta, hogy a Kúria az ügy elintézését elhanyagolta azzal, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem állapította meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogkérdés társadalmi jelentőségét. Értelmezése szerint ezzel az Alaptörvény II. cikkében foglalt az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartását elmulasztotta a Kúria.

[13] Az indítványozó szerint a Kúria azzal, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása körében nem tisztességes, pártatlan és időszerű bírósági eljárást folytatott le, megsértette az Alaptörvény V. cikkében foglalt személyes biztonsághoz való jogát is, azon keresztül pedig az Alaptörvény B) cikkében deklarált jogbiztonság elvét.

[14] Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét is állítja, hivatkozva arra, hogy a jegyző hivatalbóli eljárásának megindításáról nem kapott tájékoztatást, így ügyféli jogait nem tudta gyakorolni. Értelmezése szerint ez olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely - a bírósági ítéletben foglaltakkal szemben - az ügy érdemére kihatott, és az elsőfokú bíróságnak a határozatot ezen okból meg kellett volna semmisítenie.

[15] A panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének elemét képező törvényes bíróhoz való jog sérelmére is hivatkozott, azt állítva, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása miatt a felülvizsgálati kérelme elbírálásának időpontjában nem a Kúria, hanem a közigazgatási Felsőbíróság volt a közigazgatási bíráskodás legfőbb szerve, ezért a Kúria hatáskör hiányában járt el.

[16] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét az indokolási kötelezettség elmulasztásával összefüggésben is felvetette. Eszerint a Kúria adós maradt annak megválaszolásával, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabálysértések miért nem merítik ki a felülvizsgálati kérelem befogadásával szemben támasztott követelményeket. Értelmezése szerint alapvető alkotmányossági kérdésként merül fel a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja tekintetében, hogy a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége milyen tények és körülmények és jogszabálysértések alapján állapítható meg.

[17] Az indítványozó szerint azzal, hogy a Kúria nem hívta fel a felülvizsgálati kérelmének kiegészítésére, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz és ugyanezen cikk (7) bekezdésében biztosított hatékony és érdemi jogorvoslathoz való jogát. Az indítvány sérelmezte azt is, hogy a felülvizsgálati kérelme indokolását a Kúria "kérdezz-felelek jogi felkészítő"-nek titulálta, amely álláspontja szerint a jogorvoslathoz való jog megcsúfolása.

[18] Az indítványozó szerint azért is sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga, mert az elsőfokú ítélet ellen a törvény nem biztosított fellebbezést, valamint a közigazgatási szerv is egyfokú eljárásban hozta meg a határozatát.

[19] Az indítvány az Alaptörvény felsorolt rendelkezésein kívül az Európai Unió Alapjogi Chartája 1., 6., 17., 20. és 47. cikkeinek megsértését is állította.

[20] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.

[21] 3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[22] Az indítványozó jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, mert az alapügyben fél volt, ami érintettségét megalapozza. Az indítványozó jogi képviselője szabályszerű meghatalmazást csatolt. Az indítványozó a panasz előterjesztésére az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint rendelkezésére álló határidőt megtartotta, mivel a jogi képviselője a Kúriai végzést 2020. január 10. napján vette át, a panaszt pedig 2020. február 17. napján nyújtotta be.

[23] A panasz a befogadás jogorvoslatok kimerítésével kapcsolatos feltételének is megfelel. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából az alapügy érdemében hozott döntésnek a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete tekinthető (lásd: 3162/2020. (V. 21.) AB végzés, Indokolás [11]). Az ügy érdemében hozott elsőfokú bírósági ítélettel szemben a rendes jogorvoslat tehát kizárt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható (lásd például: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]).

[24] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy nem hordoz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának minősülő tartalmat az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése (3031/2018. (II. 6.) AB végzés, Indokolás [12]) és az Alaptörvény 28. cikke (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29], valamint 3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [17]). Utal továbbá az Alkotmánybíróság arra, hogy következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén nyugvó alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében - vizsgálja érdemben (lásd például: 3033/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [7]), ezen kivételes esetekre utaló körülmények azonban fel sem merültek az alapügyben. A panasznak az Európai Unió Alapjogi Chartájának megsértésére vonatkozó részét nem tekinti önálló, érdemi elbírálásra alkalmas indítványelemnek, mivel "valamely uniós norma megsértésének vizsgálatára az Alkotmánybíróság sem az Alaptörvényben (24. cikk), sem az Abtv.-ben nem kapott hatáskört, alkotmányjogi panasz alapján kizárólag a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálható" (3113/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [13]). Ezen indítványelemek az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában támasztott követelménynek nem felelnek meg.

[25] 3.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése értelmében csak a határozott kérelmet tartalmazó alkotmányjogi panasz fogadható be, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta e feltételek teljesülését is.

[26] Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, kifejezett kérelmet tartalmaz a sérelmezett bírói döntések megsemmisítésére. Ugyanakkor az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt indokolási kötelezettség követelményének nem felelnek meg az alábbi indítványelemek. Az indítványozó csak állította panaszában az Alaptörvény II., V. és XXIV. cikkeinek sérelmét, de nem indokolta meg, hogy ezen alaptörvényi rendelkezések milyen kapcsolatba hozhatók az ügyével. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint elégtelen indokolás miatt akadálya az érdemi elbírálásnak az is, ha a támadott jogi aktus és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés (3015/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [13]; 3119/2020. (V. 8.) AB végzés, Indokolás [7]).

[27] 3.3. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az indítványozó által a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben állított jogalkotói mulasztás megállapítására vonatkozó panaszelem nem bírálható el érdemben, mivel az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerinti mulasztás megállapítására kizárólag hivatalból van lehetőség, mulasztás megállapításának indítványozására az Abtv. nem biztosít jogot az alkotmányjogi panasz indítványozóinak (legutóbb lásd: 3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [26]), így az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontjában foglalt követelmény nem teljesül.

[28] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy "amíg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből egyértelműen következik a közigazgatási döntésekkel szembeni bírói jogorvoslat biztosításának kötelezettsége, addig a közigazgatás rendszerén belül érvényesülő, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti követelményeket kielégítő jogorvoslat biztosításának általános kötelezettsége az Alaptörvényből már nem vezethető le" (12/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [19]).

[29] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével kapcsolatos indítványelemekkel kapcsolatban rámutat az Alkotmánybíróság, hogy a felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog tartalmával a konkrét esetben nem áll alkotmányjogi összefüggésben (lásd: 3242/2015. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [24]; 3357/2017. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogorvoslathoz való alapjog alkotmányos védelmi köre ugyanis a rendes jogorvoslatokra terjed ki (lásd: 3266/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [16]; 3240/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [12]; 3162/2020 (V. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3112/2020. (V. 8.) AB végzés, Indokolás [25]). Mindezek mellett az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott, tisztességes eljáráshoz való jog, "a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni" (3102/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [17]). Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével kapcsolatos érveit tartalma szerint kezelve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének keretei között bírálta el.

[30] A kifejtettek alapján az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében felel meg a panasz a határozott kérelem valamennyi követelményének.

[31] 3.4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[32] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes bírósági eljárás részét képezi a törvényes bíróhoz való jog, amelyből fakadó lényeges követelmény, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság járjon el minden bírósági útra tartozó ügyben (lásd például: 3331/2020. (VIII. 5.) AB határozat, Indokolás [24]). Az indítvány azon érvelése azonban, miszerint a Kúria hatáskör hiányában járt el a Közigazgatási Felsőbíróság helyett, az Alaptörvénynek a jogvita elbírálásának időpontjában (2019. december 11. napján) hatályos szövege alapján - így érdemi vizsgálat nélkül - megcáfolható. Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseinek - az Alaptörvény hetedik módosítása nyomán hatályba lépett - 27. § b) pontja szerint "[a] közigazgatási bírósági szervezet felállításáról szóló sarkalatos törvény hatálybalépéséig a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről". A Kúria mint a felülvizsgálati kérelmek elbírálására hatáskörrel bíró rendes - nem közigazgatási - bíróság tehát hatáskör birtokában, jogszerűen járt el [vö. a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 24. § (1) bekezdés b) pont].

[33] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részelemét képező indokolási kötelezettség vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen. Eszerint "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]); valamint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]).

[34] Az indokolt bírósági döntéshez való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy számos döntésében vizsgálta már a felülvizsgálati kérelmek Kp. 118. § (1) bekezdésen nyugvó visszautasításának alkotmányossági vetületét. Emiatt ez - az indítványban foglaltakkal szemben - alapvető alkotmányjogi kérdést sem vet fel. E tekintetben az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen. Ennek lényege, hogy "[a] Kúria azon döntése, mely - a Kp. 118. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő peres féltől várja el, hogy a kérelem befogadhatóságát az ott taxatíve felsorolt valamely okra hivatkozva maga indokolja, és e jogszabályhelyet úgy értelmezi, miszerint a befogadás feltétele - a formai okokból történő visszautasíthatóságon túl - az ilyen okok kérelmező általi, tartalmi jellegű bizonyítása, nem vet fel alkotmányossági problémát" (3023/2020. (II. 10.) AB végzés, Indokolás [18]; hasonlóan: 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [21]). Továbbá "[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]). Az idézett alkotmánybírósági döntésekre tekintettel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből - az indítványozó álláspontjával ellentétben - nem vezethető le az sem, hogy a kúriának hiánypótlási felhívást kellene kibocsátania olyan felülvizsgálati ügyben, amelyben a kérelem megítélése szerint nem felel meg a Kp. 118. § (1) bekezdésében rögzített feltételeknek.

[35] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.

Budapest, 2020. november 10.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Czine Ágnes

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Horváth Attila

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Juhász Miklós

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Sulyok Tamás

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/544/2020.