BH 1997.8.412 A felszámoló tájékoztatási kötelezettségének terjedelme és tartalma [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 5. § (1) bek. a) pont, 48. § (1) és (2) bek., 50. § (2) bek., 51. § (1) és (3) bek., 59. § (1) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. október 6-án indult s a Cégközlöny 1993. november 15-én megjelent számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelezői választmány több tárgyban kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása miatt. Az elsőfokú bíróság a kifogásokat egyesítette, egy eljárás keretében bírálta el végzésében. Az 1994. június 29-én kelt kifogás tárgyában az eljárást megszüntette, míg az 1994. november 30-án kelt kifogással kapcsolatban megállapította, hogy a felszámoló az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről a tájékoztatást késedelmesen adta meg a hitelezői választmány részére. Egyúttal felhívta a felszámolót, hogy a jövőben az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről a tájékoztatást 15 napon belül adja meg. Kötelezte továbbá a felszámolót arra, hogy 15 napon belül készítse el és ezen időn belül adja át a hitelezői választmány részére azt a részletes, tételes kimutatást, amely a költségelőlegként kiutalt összegekre vonatkozik, míg ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Az elsőfokú bíróságnak e két rendelkezése (II. és V. pont) ellen a hitelezői választmány fellebbezéssel nem élt, ezért e tárgyban az elsőfokú bíróság végzése az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 228. §-ának (3) bekezdése szerint jogerőre emelkedett.

I. A hitelezői választmány az 1994. július 26-án kelt és 1994. november 8-án pontosított kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót:

- adja át részére az 1 000 000 Ft-ot meghaladó szerződési értéket képviselő és már megkötött adásvételi és engedményezési szerződéseket;

- a jövőben kötendő 1 000 000 Ft értékhatárt meghaladó adásvételi és engedményezési szerződéseket mutassa be a hitelezői választmánynak;

- a bírósághoz történő benyújtást követően valamennyi keresetlevelet és fizetési meghagyást mutassa be a hitelezői választmánynak. Kifogásának jogalapjaként a Cstv. 3. §-ának e) pontjára, 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, valamint 51. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott.

A felszámoló e kifogás elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Döntésének indokolása szerint a Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről kell tájékoztatni a hitelezői választmányt. Életszerűtlen ennek olyan értelmezése, hogy a felszámoló minden intézkedéséről, így a keresetlevelekről, fizetési meghagyásokról, 1 000 000 Ft értékhatárt meghaladó adásvételi és engedményezési szerződésekről köteles lenne tájékoztatást adni. Ez ugyanis már nem tájékoztatási kötelezettséget, hanem "beszámolási kötelezettséget" jelentene. A felszámolási eljárás lefolytatása a felszámoló feladata, melyet a Cstv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával kell teljesítenie. A felszámoló kártérítési anyagi felelősséggel tartozik a tevékenységével okozott károkért.

II. Az elsőfokú bíróság végzésének rendelkezése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a felszámoló kötelezését arra, hogy a jövőben az 1 000 000 Ft szerződési értéket meghaladó adásvételi és engedményezési szerződéseket, valamint a bíróságon benyújtott keresetleveleket és fizetési meghagyásokat részére adja át. Fellebbezésének indokai szerint a Cstv. 3. §-ának e) pontja értelmében vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. Miután befektetett eszközöknek különösen az ingatlanok, tárgyi eszközök és pénzügyi befektetések, továbbá forgóeszközöknek a pénzkészlet, a leltárkészlet és a követelések minősülnek, ebből következik, hogy a keresetlevelek, fizetési meghagyások, adásvételi és engedményezési szerződések is az adós vagyonáról, az abban bekövetkezett, illetve várhatóan bekövetkező változásról nyújtanak tájékoztatást. Ennek értelmében pedig a választmánynak joga van a fentiekről tájékoztatást kérnie. Csak az ilyen tartalmú tájékoztatás esetén kerülnek a hitelezők abba a helyzetbe, hogy élhessenek a jogszabályban biztosított ellenőrzési és esetleges kifogásolási jogukkal.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadása szerint a hitelezői választmány a több alkalommal előterjesztett kérelmére minden alkalommal tájékoztatást kapott arról, hogy 1 000 000 Ft szerződési értéket meghaladó adásvételi és engedményezési szerződések megkötésére ez ideig nem került sor. Amennyiben ilyen szerződéskötésre sor kerül, e szerződések tárgyáról és ellenértékéről fogja megadni az időszerű tájékoztatást, tekintettel arra, hogy csak ezek az adatok érintik az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét. Az adós gazdálkodó szervezet vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség körét meghaladná a bíróságokhoz benyújtott keresetlevelek és fizetési meghagyások hitelezői választmány részére történő bemutatása. Ezek ugyanis olyan adatokat is tartalmaznak, melyek részben banktitkot, részben személyiségi jogot is érintenek. E körben is csupán az igény érvényesítésének ténye és a vagyoni követelés nagysága lehet olyan információ, amelyre a hitelező a felszámolótól tájékoztatást kérhet.

III. A hitelezői választmány az 1994. október 5-én kelt és az 1994. november 8-án tartott meghallgatásán módosított kifogásában azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a felszámoló díjának alapjára, összegére vonatkozó adatok közlésére. A kért adatokba beleértette a felszámolási eljárás során elért és az adós számláján jóváírt bevételeket, a jóváírás időpontját, a felszámolási költségek kifizetését, valamint a felszámoló által a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott kulcsokat.

Jogalapként a Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozott. Álláspontja szerint e körben a felszámoló tulajdonképpen arról adna tájékoztatást, hogy mennyi az adósnak az adott időpontban a vagyona.

A felszámoló e kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felszámolói díjat a bíróság állapítja meg, s az ez idáig nem nyert megállapítást.

Az elsőfokú bíróság a végzés III. pontja alatt e kifogást is elutasította. Határozata e részének indokolása szerint a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a bíróság állapítja meg a felszámoló díját. A bíróság ez idáig felszámolói díjat nem állapított meg, s ilyen igény sem érkezett a felszámolótól a bírósághoz.

A végzés ellen a hitelezői választmány fellebbezéssel élt. Kérte a végzés megváltoztatását és a felszámoló kötelezését arra, hogy a felszámoló díjának alapjára, összegére ennek keretében az 59. § (1) bekezdése szerinti kulcsok alkalmazására-, kifizetésére nézve adjon tájékoztatást, beleértve a díj alapját képező behajtásokat, értékesítéseket, az ennek alapján a takarékszövetkezet számláján jóváírt összegeket, a jóváírás időpontját is.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felszámoló díjának alapjára, összegére, az ezzel kapcsolatos eljárásra a Cstv. egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz.