31995L0008[1]

A Bizottság (95/8/EK) irányelve (1995. április 10.) a műtrágya mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/535/EGK irányelv módosításáról (A 10 %-nál nagyobb koncentrációjú nyomelemek analitikai módszerei)

A Bizottság 95/8/EK irányelve

(1995. április 10.)

a műtrágya mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/535/EGK irányelv módosításáról

(A 10 %-nál nagyobb koncentrációjú nyomelemek analitikai módszerei)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 89/530/EGK tanácsi irányelvvel [1] módosított, a műtrágyára vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. december 18-i 76/116/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

mivel a Szerződés 8a. cikke olyan, belső határok nélküli területet hoz létre, ahol biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása;

mivel a 89/530/EGK irányelv kiegészíti és módosítja a 76/116/EGK irányelvet a műtrágyákban lévő nyomelemek, nevezetesen a bór, a kobalt, a réz, a vas, a mangán, a molibdén és a cink vonatkozásában;

mivel a legutóbb a 93/1/EGK irányelvvel [3] módosított 77/535/EGK bizottsági irányelv [4] rendelkezik a közösségi műtrágyák hatósági vizsgálatáról annak érdekében, hogy ellenőrizze a műtrágyák minőségére és összetételére vonatkozó közösségi rendelkezések által támasztott követelmények teljesülését; mivel a 77/535/EGK irányelvet úgy kell kiegészíteni, hogy ellenőrizni lehessen azokat a műtrágyákat is, amelyek a 89/530/EGK irányelv hatálya alá tartoznak;

mivel a javasolt intézkedések hatályát és hatásait tekintve azok a közösségi intézkedések, amelyről ez az irányelv rendelkezik, nem csak szükségesek, de elengedhetetlenek is a kitűzött célok eléréséhez; mivel ezeket a célokat a tagállamok nem képesek egyedül megvalósítani, és mivel megvalósításukról közösségi szinten a 76/116/EGK irányelv már rendelkezik;

mivel az ezen irányelv által előírt intézkedések megfelelnek a műtrágya-kereskedelem technikai akadályainak felszámolására vonatkozó irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság véleményének,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 77/535/EGK irányelv II. melléklete az ezen irányelv mellékletében meghatározott szöveggel egészül ki.

A módszerek a közösségi műtrágyákra alkalmazandók minden olyan nyomelem meghatározásánál, amelyet a műtrágya a megadott összetétel szerint több mint 10 %-ban tartalmaz.

2. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1995. december 31-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 1995. április 10-én.

a Bizottság részéről

Martin Bangemann

a Bizottság tagja

[1] HL L 281., 1989.9.30., 116. o.

[2] HL L 24., 1976.1.30., 21. o.

[3] HL L 113., 1993.5.7., 17. o.

[4] HL L 213., 1977.8.22., 1. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

"10. módszerek: 10 %-NÁL NAGYOBB KONCENTRÁCIÓJÚ NYOMELEMEK

10. 1. módszer AZ ÖSSZES NYOMELEM KIVONÁSA

1. CÉL

A módszer a következő nyomelemek kivonásához határoz meg eljárást: összes bór, összes kobalt, összes réz, összes vas, összes mangán, összes molibdén és összes cink. A célkitűzés az, hogy lehetőleg minimális számú kivonást végezzünk, ahol lehetséges, ugyanazt a kivonatot használva a fent felsorolt nyomelemek összes mennyiségének meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárás a 89/530/EGK irányelv hatálya alá eső, a következő nyomelemek közül egyet vagy többet tartalmazó közösségi műtrágyákra vonatkozik: bór, kobalt, réz, vas, mangán, molibdén és cink. Alkalmazandó minden olyan nyomelemre, amelynek garantált tartalma meghaladja a 10 %-ot.

3. ALAPELV

Oldás forrásban lévő hígított sósavban.

Megjegyzés:

A kivonás tapasztalati jellegű, és ezért a terméktől vagy a műtrágya egyéb összetevőitől függően előfordulhat, hogy nem mindig veszteségmentes. Különösen egyes mangán-oxidok esetében a kivont mangán mennyisége a minta tényleges mangántartalmánál jelentősen kevesebb lehet. A műtrágyagyártók felelőssége annak biztosítása, hogy a megadott érték ténylegesen annak a mennyiségnek feleljen meg, amelyet a vizsgálat körülményei között ki lehet vonni.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (HCl)-oldat, kb. 6 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (ρ = 1,18 g/ml) 1 térfogatrész vízzel

4.2. Tömény ammóniaoldat (NH4OH, ρ = 0,9 g/ml)

5. ESZKÖZÖK

5.1. Állítható hőmérsékletű elektromos főzőlap.

5.2. pH-mérő műszer.

Megjegyzés:

Ha a kivonat bórtartalmát kell meghatározni, ne használjunk boroszilikát üvegeszközt. Mivel a módszer forralást is tartalmaz, teflon vagy kvarcüveg alkalmazása javasolt. Ha a leöblítéshez borátokat tartalmazó mosogatószert használtunk, akkor az üvegárut használat előtt gondosan át kell öblíteni.

6. A MINTA KÉSZÍTÉSE

Lásd: 1. módszer (77/535/EGK irányelv).

7. ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

Mérjünk le a műtrágyából 1 vagy 2 g-ot, attól függően, hogy mennyi a termékben az elem várható koncentrációja. Az alábbi táblázatot kell használni ahhoz, hogy megfelelő hígítás után a végső oldat az egyes módszereknek megfelelő mérési tartományon belül essen. A mintákat 1 mg-os pontossággal kell bemérni.

A műtrágyában található várható nyomelem-koncentráció (%) | > 10 < 25 | ≥ 25 |

A vizsgálati minta tömege (g) | 2 | 1 |

A mintában található elem tömege (mg) | > 200 < 500 | ≥ 250 |

A kivonat térfogata, V (ml) | 500 | 500 |

A kivonatban található elem koncentrációja (mg/l) | > 400 < 1 000 | ≥ 500 |

Tegyük a mintát 250 ml-es főzőpohárba.

7.2. Az oldat elkészítése

Ha szükséges, nedvesítsük meg a mintát egy kis vízzel, majd óvatosan, kis részletekben adjunk hozzá annyiszor 10 ml hígított sósavat (4.1.), ahány g-ot bemértünk a műtrágyából, és ezután adjunk hozzá kb. 50 ml vizet. Fedjük le a főzőpoharat óraüveggel, és keverjük össze a tartalmát. A főzőlapon forraljuk fel, majd tartsuk forrásban 30 percen keresztül. Időnként megkeverve hagyjuk lehűlni Vigyük át veszteség nélkül egy 500 ml-es mérőlombikba (lásd a táblázatot). Töltsük a jelig vízzel, és gondosan keverjük össze. Szűrjük át egy száraz szűrőn száraz edénybe. Öntsük el a szűrlet első részét. A kivonatnak tökéletesen tisztának kell lennie.

Ajánlatos a meghatározásokat késedelem nélkül elvégezni a tiszta szűrlet 7.1 a mérést, akkor a kivonatokat tartalmazó lombikokat dugóval zárjuk le.

Megjegyzés:

Az olyan kivonatoknál, amelyeknél a bórtartalmat kell meghatározni, a következőképpen járjunk el:

állítsuk a pH-t koncentrált ammóniaoldattal (4.2.) 4 és 6 közé.

8. MEGHATÁROZÁS

Az egyes nyomelemek meghatározását a külön minden nyomelemre előírt módszerben megadott aliquot részeken kell elvégezni.

A 10.5., 10.6., 10.7., 10.9. és 10.10. módszert nem lehet olyan elem meghatározására használni, amely kelát- vagy komplex kötésben van. Ilyenkor a meghatározás előtt a 10.3. módszert kell használni.

Atomabszorpciós spektrometriával (10.8. és 10.11. módszer) végzett meghatározás esetén az ilyen kezelés nem feltétlenül szükséges.

10.2. módszer VÍZOLDHATÓ NYOMELEMEK KIVONÁSA

1. CÉL

Ez a módszer eljárást ír le a következő nyomelemek vízben oldható formáinak a kivonására: bór, kobalt, réz, vas, mangán, molibdén és cink. A célkitűzés az, hogy minél kevesebb kivonást kelljen elvégezni, és amikor csak lehet, ugyanazt a kivonatot használjuk fel a fent felsorolt nyomelemtartalom meghatározásához.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az eljárás azokra az EGK-műtrágyákra vonatkozik, amelyek a 89/530/EGK irányelv hatálya alá tartoznak, és a következő nyomelemek egyikét vagy közülük többet tartalmaznak: bór, kobalt, réz, vas, mangán, molibdén és cink. Alkalmazandó minden olyan nyomelemre, amelynek garantált tartalma meghaladja a 10 %-ot.

3. ALAPELV

A nyomelemeket úgy vonjuk ki, hogy a műtrágyát 20 oC ± 2 oC hőmérsékleten vízzel rázatjuk.

Megjegyzés:

A kivonás tapasztalati jellegű, és előfordulhat, hogy nem veszteségmentes.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósavoldat (HCl), kb. 6 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (ρ = 1,18 g/ml) 1 térfogatrész vízzel

5. ESZKÖZÖK

5.1. Rotációs rázógép, kb. 35-40 1/min. fordulatszámra beállítva.

Megjegyzés:

Ha a kivonat bórtartalmát kell meghatározni, ne használjunk boroszilikát üvegeszközt. Teflon vagy kvarcüveg alkalmazása javasolt. Ha a leöblítéskor borátokat tartalmazó mosogatószert használtak, az üvegeszközt használat előtt alaposan át kell öblíteni.

6. A MINTA KÉSZÍTÉSE

Lásd: 1. módszer (77/535/EGK irányelv).

7. ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

Mérjünk le a műtrágyából 1 vagy 2 g-ot, attól függően, hogy mennyi a termékben az elem várható koncentrációja. A következő táblázatot kell használni a végső oldat elkészítéséhez, amely megfelelő hígítás után az egyes módszerek esetében a mérési tartományon belül fog esni. A mintákat 1 mg pontossággal kell bemérni.

A műtrágyában várható nyomelem-koncentráció (%) | > 10 < 25 | ≥ 25 |

A vizsgálati minta tömege (g) | 2 | 1 |

Az elem tömege a mintában (mg) | > 200 < 500 | ≥ 250 |

A kivonat térfogata, V (ml) | 500 | 500 |

Az elem koncentrációja a kivonatban (mg/l) | > 400 < 1 000 | ≥ 500 |

Tegyük a mintát 500 ml-es lombikba.

7.2. Az oldat elkészítése

Adjunk hozzá kb. 400 ml vizet.

Zárjuk le jól a lombikot. Rázzuk meg erősen kézzel, hogy jól eloszlassuk a mintát, azután helyezzük a lombikot a rázógépre, és 30 percig rázassuk.

Töltsük a lombikot a jelig vízzel, és alaposan keverjük össze.

7.3. A mintaoldat elkészítése

Szűrjük le rögtön tiszta, száraz lombikba. A lombikot zárjuk le dugóval. A meghatározást a szűrést követően azonnal végezzük el.

Megjegyzés:

Ha a szűrlet fokozatosan zavarossá válik, készítsünk egy másik kivonatot a 7.1. és 7.2. pont szerint egy Ve térfogatú lombikban. Szűrjük le egy előzetesen kiszárított W térfogatú mérőlombikba, amelybe 5 ml hígított sósavat (4.1.) töltöttünk. Állítsuk le a szűrést pontosan abban a pillanatban, amikor a folyadékszint eléri a kalibrációs jelet. Gondosan keverjük össze.

Ilyen körülmények között a V értéke az eredmények megadásakor a következő lesz:

V = V

× W /

W − 5

Az eredmények megadásakor a hígítás ettől a V-értéktől függ.

8. MEGHATÁROZÁS

Az egyes nyomelemek meghatározását a külön, minden egyes nyomelem esetében leírt módszerben meghatározott aliquot részen kell elvégezni.

A 10.5., 10.6., 10.7., 10.9. és 10.10. módszert nem lehet olyan elemek meghatározására használni, amelyek kelát- vagy komplex kötésben vannak. Ilyenkor a meghatározás előtt a 10.3. módszert kell használni.

Atomabszorpciós spektrometriával (10.8. és 10.11. módszer) végzett meghatározás esetén az ilyen kezelést el lehet hagyni.

10.3. módszer SZERVES VEGYÜLETEK ELTÁVOLÍTÁSA MŰTRÁGYAKIVONATOKBÓL

1. CÉL

Ez a módszer eljárást ír le a szerves vegyületeknek műtrágyakivonatból történő eltávolítására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont, olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható elemek bejelentését előírja.

Megjegyzés:

Kis mennyiségű szerves anyag jelenléte az atomabszorpciós spektrometriával történő meghatározást általában nem zavarja.

3. ALAPELV

A kivonat aliquot részében a szerves anyagokat hidrogén-peroxiddal oxidáljuk.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósavoldat (HCl), körülbelül 0,5 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (ρ = 1,18 g/ml) 20 térfogatrész vízzel.

4.2. Hidrogén-peroxid-oldat (30 % H2O2, ρ = 1,11 g/ml), nyomelemeket nem tartalmaz.

5. ESZKÖZÖK

Szabályozható hőmérsékletű elektromos főzőlap.

6. ELJÁRÁS

Vegyünk a 10. 1. vagy a 10.2. módszerrel nyert kivonatból 25 ml-t, és öntsük 100 ml-es főzőpohárba. A 10.2. módszer alkalmazása esetén öntsünk hozzá 5 ml hígított sósavat (4.1.). Ezután öntsünk hozzá 5 ml hidrogén-peroxid-oldatot (4.2.). Fedjük le óraüveggel. Hagyjuk kb. 1 órán keresztül szobahőmérsékleten oxidálódni, majd fokozatosan melegítsük forrásig, és fél óráig forraljuk. Ha az oldat lehűlt, szükség szerint adjunk hozzá még 5 ml hidrogén-peroxidot. Ezután forraljuk fel, hogy a felesleges hidrogén-peroxid eltávozzék. Hagyjuk lehűlni, és veszteség nélkül öntsük át 50 ml-es mérőlombikba, majd töltsük a jelig vízzel. Szükség esetén szűrjük le.

Amikor aliquot részeket veszünk ki, illetve a termékben a nyomelem százalékos koncentrációját kiszámítjuk, ezt a hígítást figyelembe kell venni.

10.4. módszer A MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ NYOMELEMEK MEGHATÁROZÁSA ATOMABSZORPCIÓS SPEKTROMETRIÁVAL

(ÁLTALÁNOS ELJÁRÁS)

1. CÉL

Ez a dokumentum általános eljárást ír le a műtrágyakivonatokban található vas és cink szintjének meghatározására atomabszorpciós spektrometriával.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és a 10.2. módszerrel kivont, olyan műtrágyaminták elemzésére lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízoldható vas és cink bejelentését előírja. Ennek az eljárásnak különböző nyomelemekre történő alkalmazása az egyes elemek esetében meghatározott módszerek leírásában van részletezve.

Megjegyzés:

Kis mennyiségű szerves anyag jelenléte legtöbbször nem befolyásolja az atomabszorpciós spektrometriával végzett meghatározást.

3. ALAPELV

Azt követően, hogy szükség esetén kezeltük a kivonatot a zavaró kémiai anyagok csökkentése vagy kiküszöbölése végett, a kivonatot úgy hígítjuk, hogy a koncentrációja a meghatározandó nyomelem mérésére alkalmas hullámhosszon a spektrométer optimális tartományába essék.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (HCl)-oldat, kb. 6 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (ρ = 1,18 g/ml) 1 térfogatrész vízzel.

4.2. Hígított sósav (HCl)-oldat, kb. 0,5 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (ρ = 1,18 g/ml) 20 térfogatrész vízzel.

4.3. Lantánsóoldatok (10 g La/liter)

Ez a reagens vas és cink meghatározására szolgál. Kétféle módon készíthető:

a) sósavban oldott lantán-oxiddal (4.1.). Vigyünk 11,73 g lantán-oxidot (La2O3) 150 ml vízzel 1 literes mérőlombikba, és adjunk hozzá 120 ml 6 M sósavat (4.1.). Hagyjuk feloldódni, majd egészítsük ki vízzel 1 literre, és gondosan keverjük össze. Ez az oldat kb. 0,5 M sósavban; vagy

b) lantán-klorid-, -szulfát- vagy -nitrát-oldattal.

Oldjunk fel 26,7 g lantán-klorid-heptahidrátot (LaCl3.7H2O) vagy 31,2 g lantán-nitrát-hexahidrátot [La(NO3)36H2O] vagy 26,2 g lantán-szulfát-nonahidrátot [La2(SO4)39H2O] 150 ml vízben, majd öntsünk hozzá 85 ml 6 M töménységű sósavat (4.1.). Hagyjuk feloldódni, majd egészítsük ki vízzel 1 literre. Jól keverjük össze. Ez az oldat kb. 0,5 M sósavban.

4.4. Kalibrációs oldatok

Ezek elkészítéséhez lásd az egyes nyomelemekre megadott egyedi vizsgálati módszereket.

5. ESZKÖZÖK

Atomabszorpciós spektrométer, a meghatározandó nyomelemekre jellemző sugárzás kibocsátására alkalmas fényforrásokkal felszerelve.

A vegyésznek követnie kell a műszer gyártójának a használati utasítását, és értenie kell a műszer használatához. A műszer tegye lehetővé háttérkorrekció alkalmazását, hogy szükség esetén használni lehessen (pl. Zn). A vizsgálatokhoz levegőt és acetiléngázt kell használni.

6. A ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. A meghatározandó elemeket tartalmazó kivont oldatok elkészítése.

Lásd 10.1. és/vagy 10.2. módszer, valamint szükség szerint a 10.3. módszer.

6.2. A mintaoldat kezelése

A 10.1., a 10.2. vagy a 10.3. módszerrel nyert kivonat aliquot részét hígítsuk vízzel és/vagy sósavval (4.1.) vagy (4.2.) úgy, hogy a mérendő végső oldatban a meghatározandó elem koncentrációja megfeleljen az alkalmazott kalibrációs tartománynak (7.2.), a sósav-koncentráció pedig legalább 0,5 M, legfeljebb pedig 2,5 M legyen. Ehhez egy vagy több egymást követő hígítás elvégzésére van szükség.

A végső oldatot úgy nyerjük, hogy aliquot résznyi hígított kivonatot 100 ml térfogatú mérőlombikba öntünk. Legyen ennek az aliquot résznek a térfogata (a) ml. Öntsünk hozzá 10 ml lantánsóoldatot (4.3.). Töltsük a jelig 0,5 M töménységű sósavoldattal (4.2.), és jól keverjük össze. A hígítási tényezőt nevezzük D-nek.

7. ELJÁRÁS

7.1. Vakoldat készítése

Készítsünk vakoldatot oly módon, hogy a kivonástól kezdve megismételjük az egész eljárást, de nem adjuk hozzá a bemért műtrágyamintát.

7.2. Kalibrációs oldatok készítése

Az egyes nyomelemekre egyedileg megadott módszerrel készített kalibrációs munkaoldat segítségével készítsünk 100 ml-es mérőlombikokban legalább öt, növekvő koncentrációjú kalibrációs oldatot, melyek koncentrációja a spektrométer optimális mérési tartományába esik. Szükség esetén állítsuk be a sósav-koncentrációt úgy, hogy a hígított mintaoldatok (6.2) a sósav koncentrációjához a lehető legközelebb essenek. A vas vagy a cink meghatározásakor öntsünk hozzá 10 ml-t ugyanabból a lantánsóoldatból (4.3.), amelyet a (6.2.) pontban használtunk. Töltsük a jelig 0,5 M sósavoldattal (4.2.), és jól keverjük össze.

7.3. Meghatározás

Készítsük elő a spektrométert (5.) a mérésekhez, és állítsuk be az egyes nyomelemekhez a módszer által megadott hullámhosszra.

Porlasszuk be háromszor egymás után a kalibrációs oldatokat (7.2.), a vizsgálati oldatot (6.2) és a vakoldatot (7.1.), miközben jegyezzük fel az egyes eredményeket, és öblítsük át a műszert desztillált vízzel az egyes porlasztások között.

Vegyük fel a kalibrációs görbét úgy, hogy az egyes kalibrációs oldatokra (7.2.) a spektrométeren leolvasott értékek átlagát felvesszük az ordinátán, az elem μg/ml-ben kifejezett, megfelelő koncentrációját pedig az abszcisszán.

Ebből a görbéből határozzuk meg az érintett nyomelem koncentrációját a mintaoldatban (Xs), (6.2.) és a vakoldatban (Xb), (7.1.), a koncentrációkat μg/ml-ben kifejezve.

8. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

A műtrágyában lévő nyomelem (E) százalékarányát a következő képlettel adjuk meg:

E

=

X

− X

/

M × 104

Ha a 10.3. módszert használtuk:

E

=

X

− X

/

M × 104

ahol:

E a meghatározott nyomelem mennyisége a műtrágya százalékában kifejezve;

Xs a mintaoldat (6.2.) koncentrációja μg/ml-ben;

Xb a vakoldat (7.1.) koncentrációja μg/ml-ben;

V a 10.1. vagy 10.2. módszerrel nyert kivonat mennyisége ml-ben;

D a 6.2. pontban végzett hígításnak megfelelő tényező;

M a 10.1 vagy 10.2. módszer szerint vett vizsgálati minta tömege g-ban.

A D hígítási tényező számítása:

Ha (a1), (a2), (a3), ..., (ai) és (a) az aliquot részek, és (v1), (v2), (v3), ..., (vi) és (100) a hígításaiknak rendre megfelelő térfogatok, ml-ben kifejezve, akkor a D hígítási tényező a következővel egyenlő:

D =

×

×

×... ×

×

100 / a

10.5. módszer MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ BÓR MEGHATÁROZÁSA ACIDIMETRIÁS TITRÁLÁSSAL

1. CÉL

Ez a dokumentum eljárást ír le a műtrágyakivonatok bórtartalmának a meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható bórtartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

A borát és a mannit alábbi reakciója során mannit-bór komplex képződik:

+++++ TIFF +++++

A komplexet nátrium-hidroxid-oldattal 6,3 pH-értékre titráljuk.

4. REAGENSEK

4.1. Metilvörös indikátoroldat

Oldjunk fel 0,1 g metilvöröst (C15H15N3O2) 50 ml etanolban (95 %-os) 100 ml-es mérőlombikban. Töltsük a jelig vízzel. Gondosan keverjük össze.

4.2. Hígított sósavoldat, kb. 0,5 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (HCl) (ρ = 1,18 g/ml) 20 térfogatrésznyi vízzel.

4.3. Nátrium-hidroxid-oldat, kb. 0,5 M

Szén-dioxid-mentesnek kell lennie. Oldjunk fel 20 g nátrium-hidroxidot (NaOH) pellet kiszerelésben 1 literes, kb. 800 ml forralt vizet tartalmazó mérőlombikban. Amikor az oldat lehűlt, egészítsük ki 1000 ml-re forralt vízzel, és jól keverjük össze.

4.4. Nátrium-hidroxid-mérőoldat, kb. 0,025 M

Szén-dioxid-mentesnek kell lennie. A 0,5 M nátrium-hidroxid-oldatot (4.3.) forralt vízzel hígítsuk húszszorosára, és jól keverjük össze. Az oldat bórban (B) kifejezett értékét meg kell határozni (lásd 9. pont).

4.5 Bór-kalibrációsoldat (100 μg/ml B)

1000 ml-es mérőlombikban oldjunk fel vízzel 0,5719 g, 0,1 mg pontossággal bemért bórsavat (H3BO3). Öntsük fel vízzel, és jól keverjük össze. Öntsük át műanyag palackba, és tároljuk hűtőszekrényben.

4.6. D-mannit (C6H14O6) - por

4.7. Nátrium-klorid (NaCl)

5. ESZKÖZÖK

5.1. Üvegelektródos pH-mérő műszer.

5.2. Mágneses keverő.

5.3. 400 ml-es főzőpohár teflon keverőpálcával.

6. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. A bóroldat elkészítése

Lásd a 10.1., a 10.2. és, ahol szükséges, a 10.3. pontot.

7. ELJÁRÁS

7.1. Vizsgálat

Tegyünk egy 400 ml-es főzőpohárba (5.3.) aliquot résznyit az (a) kivonatból (6.1.), amely 2-4 mg B-t tartalmaz. Öntsünk hozzá 150 ml vizet.

Adjunk hozzá néhány csepp metilvörös indikátoroldatot (4.1.).

A 10.2. módszerrel történő kivonás esetében 0,5 M sósav (4.2.) hozzáadásával az indikátoroldat színátcsapási pontjáig savasítsuk meg a kivonatot, azután adjunk hozzá további 0,5 ml 0,5 M sósavat (4.2.).

3 g nátrium-klorid (4.7.) hozzáadása után forraljuk fel az oldatot a szén-dioxid kiűzése végett. Hagyjuk lehűlni. Helyezzük a főzőpoharat a mágneses keverőre (5.2.), és helyezzük bele az előzetesen kalibrált pH-mérő elektródokat (5.1.).

Állítsuk be a pH-értéket pontosan 6,3-ra, először a 0,5 M nátrium-hidroxid-oldattal (4.3.), utána a 0,025 M oldattal (4.4.).

Adjunk hozzá 20 g D-mannitot (4.6.), oldjuk fel teljesen, és jól keverjük össze. Titráljuk a 0,025 M nátrium-hidroxid-oldattal (4.4.) 6,3 pH-értékre (legalább 1 percig stabil legyen). A szükséges térfogat legyen x1.

8. VAKOLDAT

Készítsünk vakoldatot úgy, hogy megismételjük az egész eljárást az oldatkészítési szakasztól kezdve, de nem mérünk be. A szükséges térfogat legyen x0.

9. A NÁTRIUM-HIDROXID-OLDAT (4.4.) BÓR (B)-ÉRTÉKE

Pipettázzunk 20 ml (2,0 mg B) kalibrációs oldatot (4.5.) 400 ml-es főzőpohárba, és adjunk hozzá néhány csepp metilvörös indikátoroldatot (4.1.). Adjunk hozzá 3 g nátrium-kloridot (4.7.) és sósavoldatot (4.2.) az indikátoroldat (4.1.) színátcsapási pontjáig.

Egészítsük ki a térfogatot kb. 150 ml-re, és fokozatosan forraljuk fel a szén-dioxid kiűzése végett. Hagyjuk lehűlni. Helyezzük a főzőpoharat a mágneses keverőre (5.2.), és tegyük bele az előzetesen kalibrált pH-mérő elektródokat (5.1.). Állítsuk be a pH-értéket pontosan 6,3-ra, először a 0,5 M nátrium-hidroxid-oldattal (4.3.), majd a 0,025 M oldattal (4.4.).

Adjunk hozzá 20 g D-mannitolt (4.6.), oldjuk fel teljesen, és jól keverjük össze. Titráljuk a 0,025 M nátrium-hidroxid-oldattal (4.4.) 6,3 pH-értékre (legalább 1 percig stabil maradjon). A szükséges térfogat legyen V1.

Ugyanilyen módon készítsünk vakoldatot, a kalibrációs oldatot 20 ml vízzel helyettesítve. A szükséges térfogat legyen V0.

A NaOH-mérőoldat (4.4.) bór-értéke (F) mg/ml mértékegységben megadva a következő:

F

= 2/

V1 − V0

1 ml pontosan 0,025 M értékre beállított nátrium-hidroxid-oldat 0,27025 mg B-nak felel meg.

10. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

A műtrágyában található bór százalékaránya a következő képlettel számítható ki:

B

=

X

− X

0 × F × V10 × a × M

ahol:

B (%) a műtrágya százalékos bórtartalma;

X1 a 0,025 M nátrium-hidroxid-oldat (4.4) térfogata ml-ben;

X0 a 0,025 M nátrium-hidroxid-oldat M (4.4) térfogata ml-ben;

F a 0,025 M nátrium-hidroxid-oldat M (4.4.) bór (B)-értéke mg/ml-ben;

V a 10.1. vagy a 10.2. módszerrel nyert kivont oldat térfogata ml-ben;

a a kivont oldatból (6.1.) vett aliquot rész (7.1.) térfogata ml-ben;

M A 10.1. vagy a 10.2. módszerrel vett vizsgálati minta tömege grammban.

10.6. módszer A MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN TALÁLHATÓ KOBALT MEGHATÁROZÁSA GRAVIMETRIÁS MÓDSZERREL, 1-NITROZO-2-NAFTOLLAL

1. CÉL

A dokumentum eljárást ír le a műtrágyakivonatokban található kobalt meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható kobalttartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

A kobalt(III)-ion 1-nitrozo-2-naftollal vörös csapadékot, Co (C10H6ONO)32H2O-t ad. Miután a kivonatban lévő kobaltot kobalt(III)-ion formájára hoztuk, ecetsavas közegben 1-nitrozo-2-naftol-oldattal lecsapatjuk. Szűrés után a csapadékot kimossuk, tömegállandóságig szárítjuk, és mint Co (C10H6ONO)32H2O-t mérjük.

4. REAGENSEK

4.1. Hidrogén-peroxid-oldat (H2O2, ρ = 1,11 g/ml), 30 %

4.2. Nátrium-hidroxid-oldat kb. 2 M

Oldjunk fel 8 g pellet kiszerelésű nátrium-hidroxidot 100 ml vízben.

4.3. Hígított sósavoldat, kb. 6 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész sósavat (ρ = 1,18 g/ml) 1 térfogatrész vízzel.

4.4. Ecetsav (99,7 % CH3CO2H) (ρ = 1,05 g/ml)

4.5. 1:2 ecetsavoldat, kb. 6 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész ecetsavat (4.4.) 2 térfogatrész vízzel.

4.6. 1-nitrozo-2-naftol-oldat 100 ml ecetsavban (4.4.). Öntsünk hozzá 100 ml langyos vizet. Jól keverjük össze. Rögtön szűrjük le. Az így nyert oldatot azonnal fel kell használni.

5. ESZKÖZÖK

5.1. P 16/ISO 4793-as szűrőtégely, 4-es porozitású, 30 vagy 50 ml űrtartalmú.

5.2. Szárítószekrény, 130 ± 2 oC hőmérsékletű.

6. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. A kobaltoldat elkészítése

Lásd 10.1. vagy 10.2. módszer

6.2. A vizsgálati oldat elkészítése

Tegyünk a kivonatból legfeljebb 20 mg Co-t tartalmazó aliquot résznyit egy 400 ml-es főzőpohárba. Ha a kivonatot a 10.2. módszerrel készítettük, savanyítsuk meg 5 csepp sósavval (4.3.). Adjunk hozzá kb. 10 ml hidrogén-peroxid-oldatot (4.1.). Hagyjuk az oxidálószert 15 percig hidegen hatni, majd az oldat térfogatát egészítsük ki vízzel kb. 100 ml-re. Fedjük le a főzőpoharat óraüveggel. Forraljuk fel, és hagyjuk forrni kb. 10 percig. Hűtsük le. Cseppenként lúgosítsuk meg a nátrium-hidroxid-oldattal (4.21.), amíg fekete kobalt-hidroxid kezd kicsapódni.

7. ELJÁRÁS

Adjunk az oldathoz 10 ml ecetsavat (4.4.), és vízzel egészítsük ki kb. 200 ml-re az oldat térfogatát. Melegítsük forrásig. Folyamatos keverés közben bürettával cseppenként adjunk hozzá 20 ml 1-nitrozo-2-naftol-oldatot (4.6.). Erőteljes keveréssel fejezzük be, hogy koaguláljon a csapadék.

Szűrjük át előre lemért szűrőtégelyen (5.1.), vigyázva, hogy a szűrő el ne tömődjön. Ezt szem előtt tartva ügyeljünk arra, hogy a szűrés alatt a csapadék felületét mindig folyadékréteg borítsa.

Mossuk a főzőpoharat hígított ecetsavval (4.5.), hogy az összes csapadékot eltávolítsuk, mossuk a csapadékot a szűrőre hígított ecetsavval (4.5.), majd mossuk át háromszor forró vízzel.

130 ± 2 oC hőmérsékletű szárítószekrényben szárítsuk súlyállandóságig.

8. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

1 mg Co (C10H6ONO)32H2O-csapadék 0,096381 mg Co-nak felel meg.

A műtrágyában található kobalt (Co) százalékarányát a következő képlettel lehet kiszámítani:

Co

= X × 0,0096381 ×

V × Da × M

ahol:

X a csapadék tömege mg-ban;

V a 10.1. vagy 10.2. módszerrel nyert kivont oldat térfogata ml-ben;

a az utolsó hígításból vett aliquot rész térfogata ml-ben;

D ennek az aliquot résznek a hígítási tényezője;

M a vizsgálati minta tömege g-ban.

10.7. módszer MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ RÉZ MEGHATÁROZÁSA TITRIMETRIÁS MÓDSZERREL

1. CÉL

Ez a dokumentum eljárást ír le a műtrágyakivonatokban lévő réz meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható réztartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

A réz(II)-ionokat savas közegben kálium-jodiddal redukáljuk:

+++++ TIFF +++++

Az így felszabadult jódot nátrium-tioszulfát-normáloldattal, keményítő indikátor jelenlétében titráljuk a következő képlet szerint:

+++++ TIFF +++++

4. REAGENSEK

4.1. Salétromsav (HNO3, ρ = 1,40 g/ml)

4.2. Karbamid [(NH2)2 C = 0]

4.3. Ammónium-hidrogén-difluorid (NH4HF2)-oldat, 10 vegyesszázalékos oldata.

Az oldatot műanyag edényben tartsuk!

4.4. Ammónium-hidroxid-oldat (1 + 1)

Keverjünk össze 1 térfogatrész ammóniát (NH4OH, ρ = 0,9 g/ml) 1 térfogatrész vízzel.

4.5. Nátrium-tioszulfát-normáloldat

Oldjunk fel 7,812 g nátrium-tioszulfát-pentahidrátot (Na2S2O35H2O) vízzel 1 literes mérőlombikban. Ezt az oldatot úgy kell készíteni, hogy 1 ml = 2 mg Cu-val legyen egyenlő. Stabilizáljuk az oldatot néhány csepp kloroformmal. Az oldatot közvetlen fénytől védve, üvegedényben kell tartani.

4.6. Kálium-jodid (KI)

4.7. Kálium-tiocianát (KSCN)-oldat (25 vegyesszázalék)

Tartsuk az oldatot műanyag palackban.

4.8. Keményítőoldat (kb. 0,5 %)

Tegyünk 2,5 g keményítőt egy 600 ml-es főzőpohárba. Öntsünk hozzá kb. 500 ml vizet. Keverés közben forraljuk fel. Hűtsük le szobahőmérsékletre. Az oldatot csak rövid ideig lehet eltartani. Az eltarthatóságot javíthatjuk, ha kb. 10 mg higany-jodidot adunk az oldathoz.

5. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

A rézoldat elkészítése

Lásd 10.1. és 10. 2. módszer.

6. ELJÁRÁS

6.1. Oldatkészítés titráláshoz

Tegyünk egy legalább 20-40 mg Cu-t tartalmazó aliquot részt az oldatból 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba.

Rövid forralással űzzük ki a jelen lévő oxigénfelesleget. A térfogatot egészítsük ki kb. 100 ml-re vízzel. Adjunk hozzá 5 ml salétromsavat (4.1.), forraljuk fel, és hagyjuk forrni kb. fél percig.

Vegyük le az Erlenmeyer-lombikot a fűtőkészülékről, adjunk hozzá kb. 3 g karbamidot (4.2.), és ismét forraljuk kb. fél percig.

Vegyük le a fűtőkészülékről, és adjunk hozzá 200 ml hideg vizet. Ha szükséges, hűtsük az Erlenmeyer-lombik tartalmát szobahőmérsékletre.

Fokozatosan adjunk hozzá ammónium-hidroxid-oldatot (4.4.), amíg az oldat színe kékre változik, akkor adjunk még hozzá 1 ml-t feleslegben.

Adjunk hozzá 50 ml ammónium-hidrogén-difluorid-oldatot (4.3.), és keverjük össze.

Adjunk hozzá 10 g kálium-jodidot (4.6.), és oldjuk fel.

6.2. Az oldat titrálása

Helyezzük az Erlenmeyer-lombikot mágneses keverőre. Tegyük a keverőpálcát az Erlenmeyer-lombikba, és állítsuk be a keverőt a kívánt fordulatszámra.

Adjunk hozzá bürettával nátrium-tioszulfát-mérőoldatot (4.5.) addig, amíg az oldatból felszabaduló jód barna színe kevésbé intenzívvé válik.

Adjunk hozzá 10 ml keményítőoldatot (4.8.).

Folytassuk a nátrium-tioszulfát-oldattal (4.5.) végzett titrálást, amíg a bíbor szín csaknem eltűnik.

Adjunk hozzá 20 ml kálium-tiocianát-oldatot (4.7.), és folytassuk a titrálást addig, amíg az ibolyakék szín teljesen el nem tűnik.

Jegyezzük fel a felhasznált tioszulfát-oldat mennyiségét.

7. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

1 ml nátrium-tioszulfát-normáloldat (4.5.) 2 mg Cu-nek felel meg.

A műtrágyában lévő réz százalékarányát a következő képlettel lehet kiszámítani:

Cu

= X

Va × M × 5

ahol:

X a felhasznált nátrium-tioszulfát-oldat térfogata ml-ben;

V a 10.1. és a 10.2. módszer szerinti kivont oldat térfogata ml-ben;

a Az aliquot rész térfogata ml-ben;

M A 10.1. és a 10.2. módszer szerint kezelt vizsgálati minta tömege g-ban.

10.8. módszer A MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ VAS MEGHATÁROZÁSA ATOMABSZORPCIÓS SPEKTROMETRIÁVAL

1. CÉL

Ez a dokumentum eljárást ír le a műtrágyakivonatokban lévő vas meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható vastartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

A kivonat megfelelő kezelését és hígítását követően a vastartalmat atomabszorpciós spektrometriával határozzuk meg.

4. REAGENSEK

4.1. Sósavoldat, kb. 6 M

Lásd 10.4. módszer (4.1.).

4.2. Sósavoldat, kb. 0,5 M

Lásd 10.4. módszer (4.2.).

4.3. Hidrogén-peroxid-oldat (30 % H2O2 d = 1,11 g/ml), nyomelemektől mentes.

4.4. Lantánsóoldatok (10 g La/liter)

Lásd 10.4. módszer (4.3.).

4.5. Vas-kalibrációsoldat

4.5.1. Vas-törzsoldat (1000 μg/ml)

Mérjünk 500 ml-es főzőpohárba 1 g tiszta vashuzalt 0,1 mg pontossággal, adjunk hozzá 200 ml 6 M sósavat (4.1.), és 15 ml hidrogén-peroxid-oldatot (4.3.). Melegítsük főzőlapon, amíg a vas teljesen feloldódik. Amikor lehűlt, vigyük veszteség nélkül 1000 ml-es lombikba. Töltsük a jelig vízzel, és jól keverjük össze.

4.5.2. Vas-munkaoldat (100 μg/ml)

Öntsünk 20 ml törzsoldatot (4.5.1.) 200 ml-es mérőlombikba. Töltsük a jelig a 0,5 M sósavoldattal (4.2.), és gondosan keverjük össze.

5. ESZKÖZÖK

Atomabszorpciós spektrométer: lásd 10.4. módszer (5.). A műszer legyen felszerelve vasra jellemző sugarak (248,3 nm) kibocsátására alkalmas fényforrással.

6. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. Kivont vasoldat

Lásd: 10.1. és/vagy 10.2. és szükség szerint a 10.3. módszer.

6.2. A vizsgálati oldat elkészítése

Lásd 10.4. módszer (6.2.). A mintaoldatnak 10 térfogatszázalék lantánsóoldatot kell tartalmaznia.

7. ELJÁRÁS

7.1. Vakoldat készítése

Lásd 10.4. módszer (7.1.). A vakoldatnak 10 térfogatszázalék, a 6.2. pontban használt lantánsóoldatot kell tartalmaznia.

7.2. Kalibrációs oldatok készítése

Lásd 10.4. módszer (7.2.).

A vas 0-10 μg/ml közötti optimális meghatározási tartományához öntsünk rendre 0, 2, 4, 6, 8 és 10 ml munkaoldatot (4.5.2.) 100 ml-es mérőlombikokba. Ha szükséges, állítsuk be a sósav-koncentrációt úgy, hogy a lehető legjobban megközelítse a mintaoldat koncentrációját. Adjunk mindegyik mérőlombikba 10 ml, a 6.2. pontban használt lantánsóoldatot. Töltsük a jelig a lombikot 0,5 M sósavoldattal (4.2.), és jól keverjük össze. Az oldatok rendre 0, 2, 4, 6, 8 és 10 μg/ml vasat tartalmaznak.

7.3. Meghatározás

Lásd 10.4. módszer (7.3.). Készítsük elő a spektrométert (5.) a 248,3 nm-es hullámhosszon történő méréshez.

8. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

Lásd 10.4. módszer (8.).

A műtrágya százalékos vastartalmát a következő képlettel lehet kiszámítani:

Fe

=

X

− X

/

M × 104

Ha a 10.3. módszert használjuk:

Fe

=

X

− X

/

M × 104

ahol:

Fe a vastartalom a műtrágya százalékában kifejezve;

Xs a mintaoldat (6.2.) koncentrációja μg/ml-ben;

Xb a vakoldat (7.1.) koncentrációja μg-ml-ben;

V a 10.1 vagy 10.2. módszerrel nyert kivonat térfogata ml-ben;

D a 6.2. pont szerint végzett hígítás tényezője;

M a 10.1. vagy 10.2. módszer szerint bemért vizsgálati minta tömege grammban.

A D hígítási tényező kiszámítása: ha (a1), (a2), (a3),..., (ai) és (a) aliquot részek, és (v1), (v2), (v3),..., (vi) és (100) a hígításuknak rendre megfelelő térfogatok, akkor a D hígítási tényező:

D =

×

×

·×·... ×

×

100 / a

10.9. módszer A MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ MANGÁN MEGHATÁROZÁSA TITRÁLÁSSAL

1. CÉL

Ez a módszer eljárást ír le a műtrágyakivonatokban lévő mangán meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható magántartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

Ha a kivonatban kloridionok vannak jelen, akkor azokat a kivonat kénsavas forralásával el kell távolítani. A mangánt salétromsavas közegben nátrium-bizmutáttal oxidáljuk. A képződött permanganátot vas(II)-szulfát feleslegével redukáljuk. Ezt a felesleget kálium-permanganát-oldattal titráljuk.

4. REAGENSEK

4.1. Koncentrált kénsav (H2SO4, ρ = 1,84 g/ml)

4.2. Kénsav, kb. 9 M

Keverjünk össze gondosan 1 térfogatrész koncentrált kénsavat (4.1.) 1 térfogatrész vízzel.

4.3. Salétromsav, 6 M

Keverjünk össze 3 térfogatrész salétromsavat (HNO3, ρ = 1,40 g/ml) 4 térfogatrész vízzel.

4.4. Salétromsav, 0,3 M

Keverjünk össze 1 térfogatrész 6 M salétromsavat 19 térfogatrész vízzel.

4.5. Nátrium-bizmutát (NaBiO3) (85 %)

4.6. Kovaföld

4.7. Ortofoszforsav, 15 M (H3PO4, ρ = 1,71 g/ml)

4.8. Vas-szulfát-oldat, 0,15 M

Oldjunk fel 41,6 g vas-szulfát-heptahidrátot (FeSO4.7 H2O) 1 literes mérőlombikban. Adjunk hozzá 25 ml koncentrált kénsavat (4.1.) és 25 ml foszforsavat (4.7.). Töltsük fel 1000 ml-re. Keverjük össze.

4.9. Kálium-permanganát-oldat, 0,020 M

Mérjünk be 3,160 g kálium-permanganátot (KMnO4) 0,1 mg pontossággal. Oldjuk fel, és töltsük fel 1000 ml-re vízzel.

4.10. Ezüst-nitrát-oldat, 0,1 M

Oldjunk fel 1,7 g ezüst-nitrátot (AgNO3) vízben, és töltsük fel 100 ml-re.

5. ESZKÖZÖK

5.1. P16/ISO 4793 szerinti szűrőtégely, 4-es porozitású, 50 ml térfogatú, 500 ml-es szűrőlombikra szerelve.

5.2. Mágneses keverő.

6. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. Kivont mangánoldat

Lásd a 10.1. és 10.2. módszert. Ha nem ismeretes, hogy vannak-e jelen kloridionok, akkor egy csepp ezüst-nitrát-oldattal (4.10.) végezzünk kísérletet ennek megállapítására.

6.2. Ha kloridionok nincsenek jelen, 10-20 mg mangánt tartalmazó aliquot részt vigyünk egy 400 ml-es, magas főzőpohárba. A térfogatot állítsuk be kb. 25 ml-re bepárlással vagy víz hozzáadásával. Adjunk hozzá 2 ml koncentrált kénsavat (4.1.).

6.3. Ha kloridionok vannak jelen, akkor a következőképpen kell azokat eltávolítani:

Vigyünk a kivonatból 10-20 mg mangánt tartalmazó aliquot részt egy 400 ml-es, magas főzőpohárba. Adjunk hozzá 5 ml 9 M kénsavat (4.2.). Vegyifülke alatt forraljuk főzőlapon mindaddig, amíg bőséges fehér füstfejlődést nem észlelünk. Addig folytassuk a forralást, amíg a térfogat kb. 2 ml-re nem csökken (a főzőpohár alján vékony, szirupszerű folyadékréteg látható). Hagyjuk lehűlni szobahőmérsékletre.

Óvatosan adjunk hozzá 25 ml vizet, és újra vizsgáljuk meg 1 csepp ezüst-nitrát-oldat (4.10.) hozzáadásával, hogy vannak-e jelen kloridionok. Ha még mindig van klorid az oldatban, ismételjük meg a műveletet 5 ml 9 M kénsav (4.2.) hozzáadása után.

7. ELJÁRÁS

Adjunk a mintaoldatot tartalmazó 400 ml-es főzőpohárba 25 ml 6 M salétromsavat (4.3.) és 2,5 g nátrium-bizmutátot (4.5.). Keverjük össze alaposan 3 percig a mágneses keverőn (5.2.).

Adjunk hozzá 50 ml 0,3 M salétromsavat (4.4.), és keverjük újra. Szűrjük vákuumban, olyan szűrőtégelyen (5.1.) keresztül, amelynek alját kovafölddel (4.6.) borítottuk. Mossuk át a szűrőt néhányszor a 0,3 M salétromsavval (4.4.), amíg színtelen szűrletet nem kapunk.

Vigyük a szűrletet és a mosófolyadékot 500 ml-es főzőpohárba. Keverjük össze, és adjunk hozzá 25 ml 0,15 M vas-szulfát-oldatot (4.8.). Ha vas-szulfát hozzáadásakor a szűrlet megsárgul, adjunk hozzá 3 ml 15 M ortofoszforsavat (4.7.).

Bürettából titráljuk a fölös vas-szulfátot 0,02 M kálium-permanganát-oldattal (4.9.), amíg az elegy színe rózsaszínbe megy át, és ez a szín 1 percig állandó marad. Végezzünk vakpróbát azonos feltételek mellett, de a vizsgálati minta kihagyásával.

Megjegyzés:

Az oxidált oldatnak nem szabad gumival érintkeznie.

8. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

1 ml 0,02 kálium-permanganát-oldat 1,099 mg mangánnak (Mn) felel meg.

A műtrágya százalékos mangántartalmát a következő képlettel lehet kiszámítani:

Mn

=

× 0,1099 ×

Va × M

ahol:

Xb a vakpróbához felhasznált permanganát térfogata ml-ben;

Xs a vizsgálati mintához felhasznált permanganát térfogata ml-ben;

V a 10.1. és 10.2. módszer szerint nyert kivont oldat térfogata ml-ben;

a a kivonatból vett aliquot rész térfogata ml-ben;

M a vizsgálati minta tömege grammban.

10.10. módszer A MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ MOLIBDÉN MEGHATÁROZÁSA GRAVIMETRIAI MÓDSZERREL, 8-HIDROXI-KINOLINNAL

1. CÉL

Ez a dokumentum eljárást ír le a műtrágyakivonatokban lévő molibdén meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható molibdéntartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

A molibdént meghatározott körülmények között lecsapatott molibdenil-oxinát formájában határozzuk meg.

4. REAGENSEK

4.1. Kénsavoldat, kb. 1 M

Óvatosan töltsünk 55 ml kénsavat (H2SO4, ρ = 1,84 g/ml) 1 literes, 800 ml vizet tartalmazó mérőlombikba. Keverjük össze. Lehűlés után egészítsük ki a térfogatát 1 literre. Keverjük össze.

4.2. Hígított ammóniaoldat (1:3)

Keverjünk össze 1 térfogatrész koncentrált ammóniaoldatot (NH4OH, ρ = 0,9 g/ml) 3 térfogatrész vízzel.

4.3. Hígított ecetsavoldat (1:3)

Keverjünk össze 1 térfogatrész tömény ecetsavat (99,7 % CH3COOH, ρ = 1,049 g/ml) 3 térfogatrész vízzel.

4.4. Dinátrium-etilén-diamin-tetraacetát (EDTA)

Oldjunk fel 5 g Na2EDTA-t vízben, 100 ml-es mérőlombikban. Töltsük a jelig, és keverjük össze.

4.5. Pufferoldat

100 ml-es mérőlombikban oldjunk fel 15 ml tömény ecetsavat és 30 g ammónium-acetátot vízben. Töltsük fel 100 ml-re.

4.6. Hidroxi-kinolin (oxin)-oldat

100 ml-es mérőlombikban oldjunk fel 3 g 8-hidroxi-kinolint 5 ml koncentrált ecetsavban. Adjunk hozzá 80 ml vizet. Cseppenként adjunk hozzá ammóniaoldatot (4.2.), amíg az oldat zavarossá nem válik, azután addig adjuk hozzá az ecetsavat (4.3.), amíg az oldat újra kitisztul.

Töltsük fel vízzel 100 ml-re.

5. ESZKÖZÖK

5.1. P16/ISO4793 szerinti szűrőtégely, 4-es porozitású, 30 ml térfogatú.

5.2. Üvegelektródos pH-mérő.

5.3. Szárítószekrény, 130-135oC közötti hőmérsékleten.

6. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. A molibdénoldat elkészítése. Lásd a 10.1. és 10.2. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. A vizsgálati oldat elkészítése

Vigyünk 20-100 mg molibdént tartalmazó aliquot részt 250 ml-es főzőpohárba. Töltsük fel a térfogatát vízzel 50 ml-re.

Állítsuk be az oldat kémhatását kénsavoldat (4.1.) cseppenkénti adagolásával pH 5-re. Adjunk hozzá 15 ml EDTA-oldatot (4.4.), azután 5 ml pufferoldatot (4.5.). Vízzel töltsük fel kb. 80 ml-re.

7.2. A csapadék kinyerése és tisztítása

A csapadék kinyerése

Enyhén melegítsük az oldatot. Folyamatos keverés mellett adjuk hozzá az oxinoldatot (4.6.). Addig folytassuk a lecsapatást, amíg csapadék kiválása már nem észlelhető. Adjunk még hozzá annyi vegyszert, hogy a felülúszó oldat enyhén sárgára színeződjék. Általában 20 ml elegendő. Enyhén melegítsük a csapadékot még két-három percig.

Szűrés és mosás

Szűrjük szűrőtégelyen (5.1.). Öblítsük néhányszor 20 ml forró vízzel. Az öblítővíznek fokozatosan színtelenné kell válnia, jelezve azt, hogy oxin már nincs jelen.

7.3. A csapadék mérése

Szárítsuk a csapadékot tömegállandóságig (legalább 1 órán keresztül) 130-135oC közötti hőmérsékleten.

Hagyjuk exszikkátorban lehűlni, és mérjük le.

8. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

1 mg molibdenil-oxinát, MoO2(C9H6ON)2 0,2305 mg molibdénnek felel meg.

A műtrágya százalékos molibdén tartalmát a következő képlettel lehet kiszámítani:

Mo

= X × 0,02305 ×

V × Da × M

ahol:

X a molibdenil-oxinát-csapadék tömege mg-ban;

V a 10.1. vagy 10.2. módszer szerinti kivont oldat térfogata ml-ben;

a az utolsó hígításból vett aliquot rész térfogata ml-ben;

D az aliquot rész hígítási tényezője;

M a vizsgálati minta tömege g-ban.

10.11. módszer A MŰTRÁGYAKIVONATOKBAN LÉVŐ CINK MEGHATÁROZÁSA ATOMABSZORPCIÓS SPEKTROMETRIÁVAL

1. CÉL

Ez a módszer eljárást ír le a műtrágyakivonatokban lévő cink meghatározására.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Az eljárást a 10.1. és 10.2. módszerrel kivont olyan műtrágyaminták vizsgálatára lehet alkalmazni, amelyekre a 89/530/EGK irányelv az összes és/vagy a vízben oldható cinktartalom bejelentését előírja.

3. ALAPELV

A kivonat megfelelő kezelését és hígítását követően a cinktartalmat atomabszorpciós spektrometriával határozzuk meg.

4. REAGENSEK

4.1. Sósavoldat, kb. 6 M

Lásd 10.4. módszer (4.1.).

4.2. Sósavoldat, kb. 0,5 M

Lásd 10.4. módszer (4.2.).

4.3. Lantánsóoldatok (10 g La/liter)

Lásd 10.4. módszer, (4.3.).

4.4. Cink-kalibrációsoldatok

4.4.1. Cink-törzsoldat (1000 μg/ml)

1000 ml-es mérőlombikban oldjunk fel 1 g 0,1 mg-os pontossággal bemért cinkport vagy -lemezt 25 ml 6 M töménységű sósavban (4.1.). Amikor teljesen feloldódott, töltsük fel vízzel, és jól keverjük össze.

4.4.2. Cink munkaoldat (100 μg/ml)

200 ml-es mérőlombikban hígítsunk a törzsoldatból (4.4.1.) 20 ml-t 0,5 M sósavoldatban (4.2.). Töltsük a jelig 0,5 M sósavoldattal, és gondosan keverjük össze.

5. ESZKÖZÖK

Atomabszorpciós spektrométer

Lásd a 10.4. módszert (5.). A műszer legyen felszerelve cinknek megfelelő sugarak (213,8 nm) kibocsátására alkalmas fényforrással. A spektrométer legyen alkalmas háttérkorrekció végzésére.

6. AZ ELEMZENDŐ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

6.1. Kivont cinkoldat

Lásd a 10.1. és/vagy 10.2. módszert.

6.2. Mintaoldat készítése

Lásd a 10.4. módszert (6.2.). A vizsgálati oldatnak 10 térfogatszázalék lantánsóoldatot (4.3.) kell tartalmaznia.

7. ELJÁRÁS

7.1. Vakoldat készítése.

Lásd a 10.4. (7.1.) módszert. A vakoldatnak 10 térfogatszázalék, a 6.2. pontban használt lantánsóoldatot kell tartalmaznia.

7.2. Kalibrációs oldat készítése

Lásd a 10.4. módszert (7.2.). A cink 0-5 μg közötti optimális meghatározási tartományához öntsünk rendre 0, 0,5, 1, 2, 3, 4 és 5 ml munkaoldatot (4.4.2.) 100 ml-es mérőlombikokba. Ha szükséges, állítsuk be a sósavoldat koncentrációját úgy, hogy a lehető legközelebb essék a vizsgálati oldatéhoz. Adjunk mindegyik mérőlombikba 10 ml, a 6.2. pontban használt lantánsóoldatot. Töltsük a jelig a lombikokat a 0,5 M sósavoldattal (4.2.), és jól keverjük össze.

Ezek az oldatok rendre 0, 0,5, 1, 2, 3, 4 és 5 μg/ml cinket tartalmaznak.

7.3. Meghatározás

Lásd a 10.4. módszert (7.3.). Készítsük elő a spektrométert (5.) 213,8 nm hullámhosszon történő méréshez.

8. AZ EREDMÉNY MEGADÁSA

Lásd a 10.4. módszert (8.).

A műtrágya százalékos cinktartalmát a következő képlettel lehet kiszámítani:

Zn

=

X

− X

/

M × 104

Ha a 10.3. módszert használtuk:

Zn

=

X

− X

/

M × 104

ahol:

Zn a cink mennyisége a műtrágya százalékában kifejezve;

Xs a műtrágyaoldat koncentrációja μg/ml-ben;

Xb a vakoldat koncentrációja μg/ml-ben

V a 10.1. vagy 10.2. módszerrel nyert kivont oldat térfogata ml-ben;

D a (6.2.) pontban végzett hígítás tényezője;

M a 10.1. vagy 10.2. módszer szerint vett vizsgálati minta tömege g-ban.

A D hígítási tényező számítása: ahol (a1), (a2), (a3),..., (ai) és (a) az egymást követő aliquot részek, és (v1), (v2), (v3),..., (vi) és (100) a hígításuknak megfelelő térfogatok, a D hígítási tényező:

D =

×

×

× .··· ×

×

100 / a"

--------------------------------------------------