A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28297/2013/43. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 108. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 80. §, 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (Bt. Vhr.) 23/A. § (2) bek., 230/2011. (XI. 8.) Korm. rendelet 1/A. § (2) bek.] Bíró: Króneisz Gábor

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.28.297/2013/43.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Németh Judit ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Klausz Hajnalka jogtanácsos által képviselt I Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház u. 7.) I. rendű, dr. Imre András ügyvéd által képviselt Magyar Gáz Tranzit Zrt. (1031 Budapest, Záhony u. 7/B. II. em.) II. rendű alperesek ellen bányaszolgalmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő:

Í T É L E T E T

A bíróság az I. rendű alperes ............ számú határozatát megváltoztatja akként, hogy a kártalanítás teljes összegét 1.080.000,- Ft-ban állapítja meg.

A bíróság kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 135.500,- (azaz: százharmincötezer-ötszáz) Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felek költségeiket maguk viselik.

Az eljárási illetéket a felperes viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A II. rendű felperes 2013. június 12. napján kérelemmel fordult az I. rendű alpereshez, amelyben az "Magyar-szlovák összekötő (Vecsés-Balassagyarmat) DN800, PN 75 földgázszállító vezeték" építésére vonatkozó elhelyezési bányaszolgalmi jog alapítását kérte a felperes kizárólagos tulajdonát képező...........hrsz-ú, szántó művelési ágú, 2 ha 1435 m2 nagyságú ingatlanból 6401 m2 -re. Az I. rendű alperes a kártalanítás összegének meghatározására ........igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelte ki. A szakértő 2013. június 20. napján kelt szakértői véleményében az ingatlan tehermentes forgalmi értékét 11.660.640,- Ft-ban, a kártalanítás összegét pedig - a elhelyezési bányaszolgalmi joggal érintett ingatlanrész 15 %-os értékcsökkenésével számolva - 522.322,- Ft-ban állapította meg. Álláspontja szerint az építendő vezeték az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben nem akadályozza. A 2013. június 26. napján megtartott tárgyaláson a felperes meghatalmazottja jelezte, hogy a vezeték elhelyezése és üzembe helyezése gátolja az ingatlan további fejlesztési lehetőségeit, ezért az elveszíti jelenlegi értékét. Emiatt a felperes számára csak az ingatlan teljes megvétele vagy kisajátítása lenne elfogadható.

Az I. rendű alperes 2013. június 27. napján kelt,........... számú határozatával a felperesi ingatlan 6401 m2-es területére a tárgyi bányaüzemi létesítmény elhelyezése céljára a telepítés időtartamára 2017. december 31. napjáig bányaszolgalmi jogot alapított, amellyel összefüggésben a II. rendű alperest 522.322,- Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte a felperes részére. Döntése jogalapjaként a bányászatról szóló 1993. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 38. § (3) bekezdésére és (6a) bekezdésére hivatkozott. A hatóság határozatát hirdetményi úton kézbesítette, a határozat jogerőre emelkedésének napját - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 80. § (5) bekezdésének alkalmazásával - 2013. július 9. napjában határozata meg.

Az I. rendű alperes határozatával szemben a felperes törvényes határidőben keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését, másodsorban pedig a határozat megváltoztatását kérte a kártalanítási összeg vonatkozásában. A felperes perköltséget igényelt. Jelezte, hogy a határozat hirdetményi kézbesítése nem volt szabályszerű, miután a hirdetmény az I. rendű alperes honlapján nem volt fellelhető, továbbá a felperes lakcíme szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján sem került kifüggesztésre. A felperes a határozat meghozataláról az ........ Nagyközség Polgármesteri Hivatalának hirdetőtábláján kifüggesztett hirdetményből értesült. Miután itt a hirdetmény 2013. július 24. napján került kifüggesztésre, a kézbesítés időpontja 2013. július 29. napja, amelyhez képest a törvényes határidőben terjesztette elő keresetét.

A felperes keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy az elhelyezési bányaszolgalmi joggal érintett terület nagysága és elhelyezkedése miatt a teljes ingatlan rendeltetésszerű használata ellehetetlenül 2017. december 31. napjáig. E körben arra hivatkozott, hogy az ingatlan az M0-s autópálya mellett az M4 autópálya levezető szakaszánál helyezkedik el, és mint ilyen többcélú hasznosításra alkalmas, még akkor is, ha jelenleg mezőgazdasági rendeltetésű. A bányaszolgalmi jog alapítása - mivel a tervek szerint a vezeték és a biztonsági övezet az ingatlant teljesen keresztbe szeli - a teljes ingatlan beépíthetőségét ellehetetleníti. Álláspontja szerint erre figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 108. § (2) bekezdése szerint a teljes ingatlan kisajátításának lett volna helye. Annak ellenére, hogy az erre irányuló kérelmét a közigazgatási eljárásban előterjesztette, kérelméről a hatóság egyáltalán nem döntött.

A felperes másodsorban vitatta a közigazgatási eljárás során megállapított kártalanítás összegét is. Hangsúlyozta, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított korrigált fajlagos forgalmi érték csupán egyötöde annak értéknek, amelyet 2009. évben ugyanerre az ingatlanra egy másik ingatlanforgalmi szakértő megállapított egy kisajátítási eljárás során. Az I. rendű alperesnek meg kellett volna kísérelnie a szakértői vélemények között fennálló ellentmondás tisztázását, erre azonban a közigazgatási eljárás során szintén nem került sor. Eljárási jogszabálysértésként a felperes a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmére hivatkozott azzal, hogy a hatóság indokolási kötelezettségének sem az általa előterjesztett kisajátítási kérelem, sem pedig az eltérő tartalmú szakértői vélemények ütköztetése tekintetében nem tett eleget. A felperes a per során jelezte - és e vonatkozásban fényképfelvételeket is csatolt -, hogy a beruházás nem csupán az elhelyezési szolgalommal érintett sávon történt, hanem a bányavállalkozó szinte egész ingatlant igénybe vette. A felperes bizonyítás körében igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelését, valamint fiának tanúkénti meghallgatását indítványozta.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Hangsúlyozta, hogy a magyar-szlovák összekötő földgázszállító-vezeték kiépítéséhez és a vezeték üzemszerű működtetéséhez kapcsolódó beruházások megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról szóló 230/2011.(XI.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1/A. § (2) bekezdése, továbbá a Ket. 80. § (5) bekezdése alapján helyesen állapította meg határozata jogerőre emelkedésének napját, hiszen a hirdetményi közléshez kapcsolódó határidők számításánál a hirdetménynek a hatóság hirdetőtábláján való kifüggesztését kellett alapul venni. Állította, hogy a határozatában foglalt kártalanítási összeg az ingatlan valós forgalmi értéke alapján, helyesen került megállapításra, miután a kirendelt igazságügyi szakértő azt összehasonlításra alkalmas ingatlanforgalmi adatok alapján véleményezte. Álláspontja az volt, hogy mivel a közigazgatási szerv szabadon választja meg a bizonyítási eszközöket, nem volt olyan kötelezettsége, hogy a felperes által csatolt, korábbi kisajátítási eljárásban készített szakértői véleményt az eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel ütköztesse.