A Kúria Mfv.10646/2012/4. számú precedensképes határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 206. §, 221. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

I. A jutalmazás feltételei jogszerűek, ha az adott időszakban ténylegesen munkát végzők között a munkateher és a munkateljesítmény alapján tesznek lehetővé különbségtételt.

II. A hátrányos megkülönböztetést megvalósító magatartásként meghatározott megtorlás nem lehet egyéb tulajdonság.

2003. CXXV. Tv. 7. §, 2003. CXXV. Tv. 8. §, 2003. CXXV. Tv. 10. §

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.97/2011/19., Szegedi Törvényszék Mf.20969/2012/3., Kúria Mfv.10644/2012. (BH 2013.9.254), *Kúria Mfv.10646/2012/4.* (BH 2013.12.348, BH+ 2015.6.271)

***********

Mfv.I.10.646/2012/4.

A Kúria a dr. Papp Róbert ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Ács Gábor és dr. Benkő Péter köztisztviselő által képviselt alperes ellen jutalom megfizetése iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 4.M.97/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.969/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.969/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperesnek a 2005. szeptember 3-án alperes ellen benyújtott keresete késedelmesen kifizetett illetmény-különbözet után járó kamat, továbbképzési költség, jutalom, felmentési időre járó díjazás és végkielégítés, osztályvezetői illetmény-különbözet, nem vagyoni kártérítés, karácsonyi utalvány értéke, felmentési idő alatt kiesett jövedelem miatti kártérítés, önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj megfizetésére irányult, majd a 2006. január 25-én megindított fegyelmi eljárás eredményeként 2006. április 4-én kiadott megrovás fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezését is kérte.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság 2009. április 22-én kelt 4.M.1019/2005/84. számú ítéletével 30.000 forint késedelmi kamatot, 18.500 forint továbbképzési költséget és ennek kamatát, 15.000 forint jutalmat és annak kamatát, a 20.000 forint karácsonyi utalvány értékét és kamatát, 500.000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint 4.000 forint önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjat ítélt meg a felperesnek, ezt meghaladóan (így a további 2005. május 20-án és október 23-án fizetett 420.000 forint jutalom iránti) keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Csongrád Megyei Bíróság 2009. október 1-jén kelt 2.Mf.21.710/2009/4. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy az alperest terhelő elsőfokú ítélet szerinti marasztalási összeget 303.525 forinttal és annak kamatával felemelte, mivel a felperesnek a felmentési időre járó átlagkereset-különbözet iránti igényét megalapozottnak ítélte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság 2010. december 8-án meghozott részítéletével a jogerős ítéletnek a nemvagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és annak összegét 1.000.000 forintra felemelte. A jutalom iránti keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó döntését hatályon kívül helyezte, és ennek tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Kiemelte, hogy a munkáltató a jutalmazás során őt megillető differenciálás jogát csak rendeltetésszerűen és az egyenlő bánásmód követelményét figyelembe véve gyakorolhatja. A munka díjazása tekintetében minden olyan megkülönböztetés tilos, amely nem a munkát végző személy széles értelemben vett munkavégzéséhez, a munkaviszonyából eredő kötelezettségei teljesítéséhez kapcsolódik. Az eljárt bíróságok ebben a körben figyelmen kívül hagyták az alperesre háruló bizonyítási terhet, és nem vizsgálták a megkülönböztetés tényét sem, illetve annak fennállása esetén a megkülönböztetés jogszerű indokoltságát.

A megismételt eljárásban a Szegedi Munkaügyi Bíróság a 4.M.97/2011/19. számú ítéletével a felperes 420.000 forint jutalom és kamata iránti keresetét elutasította, megállapítva, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.

A munkaügyi bíróság által az előzményi perek iratait is figyelembe véve megállapított tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 1-jén került kinevezésre az alpereshez csoportvezető munkakörbe, a közigazgatási iroda létszámába mérlegképes könyvelői szakképesítéssel. Utolsó, 1998. október 6-ai minősítésének eredménye "alkalmas" volt.

2001-ben és 2002. első félévében a felperes sokat túlórázott, melyet az alperes csak két nap csúsztatással kompenzált. 2002. június 28-ától október 17-éig, majd október 22-étől november 4-éig keresőképtelen állományban volt, november 5. és 26. között szabadságát töltötte. Ezt követően az alperes több jogellenes munkáltatói intézkedést tett a felperessel szemben (többek között az illetményét minősítés nélkül mínusz 2 %-kal eltérítette, okiratok nélkül egyoldalú kinevezés-módosítást hajtott végre, rendkívüli munkavégzésért járó jutalmat nem adott neki, a kötelező illetmény-emelését mellőzte).

A felperes 2004. január 5. és október 6. között többször hosszabb időre részben keresőképtelenség, részben szabadság miatt távol volt a munkából. 2005. első félévében (március hónapban) egy hétig volt táppénzen, majd 2005. augusztus 1-jétől 7-éig, szeptember 12-étől 25-éig, október 13-ától 19-éig volt keresőképtelen, illetve szabadságot is igénybe vett.

2005. május 20-án az alperes 596 dolgozójából 518-at részesített jutalomban. Ennek feltételeit a jegyző 2005. május 17-én határozta meg azzal, hogy ennek alapján az irodavezető feladata volt a jutalmazás mértékére való javaslattétel annak figyelembe vételével, hogy a ténylegesen munkát végzők részesüljenek jutalomban munkájuk értékelése alapján differenciáltan 0-150 %-os mértékben.

Az alperes 2005. október 23-án ismételten jutalmat osztott, melyet az irodavezetők javaslata alapján 0-150 %-os mértékben fizetett a ténylegesen munkát végzők részére. Az alperes 592 dolgozójából 494 kapott jutalmat. A felperes 2005. évben egyik alkalommal sem részesült jutalomban.

2005. október végétől a felperes pszichiátriai kezelésre szorult, és 2005. október 26-ától december 30-áig, valamint 2006. január 2-ától február 28-áig táppénzen volt. 2006. január 25-én a táppénzes állománnyal kapcsolatos együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt indított az alperes vele szemben fegyelmi eljárást, majd február 13-án azt kiterjesztette a munkaköri leírásban foglalt feladatok elmulasztására is. A fegyelmi eljárás megrovás fegyelmi büntetéssel végződött.

A munkaügyi bíróság a 2003. évi CXXV. tv. (Esélytörvény) rendelkezéseire hivatkozással megállapította, hogy a felperest terhelte annak valószínűsítése, hogy esetében az Esélytörvény 8. §-ában megjelölt valamely tulajdonság fennáll, és ezért érte őt joghátrány.