A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21338/2018/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24235/2017/10., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21338/2018/4.* (ÍH 2019.88)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.338/2018/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Makay Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Harmincas Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fodor András Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. június 8. napján meghozott 70.P.24.235/2017/10. számú ítélete ellen a felperes részéről 13. és 16. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 1.819.600 (egymillió-nyolcszáztizenkilencezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén 22.745.000 forint és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy kérelmére az alperes mint közjegyző 2012. október 30. napján fizetési meghagyást bocsátott ki az E. Befektetési Zrt.-vel szemben. A kötelezett az ellentmondását papír alapon terjesztette elő, majd az alperes hiánypótlási felhívására tekintettel elektronikusan is benyújtotta. Az alperes ezt követően a fizetési meghagyásos eljárás perré alakulását állapította meg. A felperes álláspontja szerint az alperes a fizetési meghagyásos eljárásban jogellenesen fogadta el a kötelezett által benyújtott ellentmondást, mivel azt a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 36. § (5) bekezdés c) pontja alapján hiánypótlás kibocsátása nélkül, hivatalból el kellett volna utasítania, és a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését kellett volna megállapítania. Amennyiben az ellentmondást formai hiányosság miatt hivatalból el kell utasítani, úgy nincs helye hiánypótlásnak.

Az alperes ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy az Fmhtv. 11. § (3) bekezdéséből és 36. § (5) bekezdés c) pontjából nem következik, hogy az ellentmondás elutasítását megelőzően a közjegyzőnek ne kellene hiánypótlási felhívást kiadnia. A következetes joggyakorlat szerint a hiánypótlási eljárás lefolytatása ilyen esetben nem mellőzhető. A törvényhez tartozó Nagykommentár is úgy foglalt állást, hogy a hiánypótlás kiadása kötelező. A nem elektronikusan benyújtott ellentmondás esetén az Fmhtv. 1. § (1) bekezdésére figyelemmel alkalmazandó Pp. 95. § (2) alapján hiánypótlási felhívást kell kibocsátani, majd a hiánypótlás elmulasztása esetén az Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja alapján van helye az ellentmondás elutasításának. Az alperes álláspontja szerint a felperes által állított kár és az alperesi magatartás között az okozati összefüggés sem áll fenn, a jogerős fizetési meghagyás alapján indult végrehajtási eljárás ugyanis nem feltétlenül vezetett volna eredményre.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperes részére 1.120.585 forint perköltséget. A Fmhtv. 11. § (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a kötelezett az ellentmondását a perbeli esetben nem vitásan kizárólag elektronikus úton terjeszthette volna elő. Ezt követően azt vizsgálta, hogy az alperes részéről a hiánypótlási felhívás kiadása jogellenes és felróható magatartásnak tekinthető-e. Kiemelte, hogy a közhatalom gyakorlásával járó tevékenység esetén az eljáró szerv kárfelelőssége csak abban az esetben állapítható meg, hogy ha valamely egyértelmű, értelmezést nem igénylő jogszabályi rendelkezést nem alkalmazott megfelelően, vagy valamely kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési hibát vétett. Az Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja nem szól kifejezetten arról, hogy a hiányos vagy nem megfelelő módon előterjesztett ellentmondás esetén hiánypótlásnak helye van-e vagy sem. Egyértelmű, hogy a jogszabály a hiánypótlást nem zárja ki. Az Fmhtv. háttérjogszabálya, az 1. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 95. § (2) bekezdése általános jelleggel írja elő, hogy a törvény rendelkezéseinek nem megfelelő beadványt hiánypótlás végett a félnek vissza kell adni. Ahol a jogalkotó a hiánypótlási felhívás mellőzésével történő elutasításról kíván rendelkezni, ott ezt a jogszabály szövege kifejezetten tartalmazza. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján arra következtetett, hogy ha a jogszabály nem tartalmaz kifejezetten olyan kitételt, hogy valamely beadvány elutasítására hiánypótlási felhívás kibocsátása nélkül kell, hogy sor kerüljön, főszabály szerint nem lehet úgy tekinteni, hogy a hiánypótlás ne lenne kibocsátható. E kérdés felveti az adott jogszabály értelmezésének szükségességét is, így ha az alperes helytelenül értelmezte volna az Fmhtv.-t, az sem lenne kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési hibának tekinthető. Ezt támasztja alá az a körülmény, hogy az Fmhtv.-hez írt kommentár is akként foglalt állást, hogy nincs helye a hiánypótlási felhívás mellőzésének.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereseti kérelemmel egyező marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete alapvető tévedést tartalmaz a hiánypótlás és a hivatalbóli elutasítás viszonyának vonatkozásában. Bármilyen eljárásra igaz, hogy a hiánypótlás és a hivatalból vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasítás sorrendisége nem cserélhető fel. Az Fmhtv. mögöttes jogszabályaként alkalmazandó Pp. 124. §-a alapján a kérelem vizsgálatának első lépése, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell-e utasítani. Ha ilyen ok nincs, következik a második lépés, azaz annak vizsgálata, hogy a kérelemnek van-e pótolható hiányossága. Ezt követi a kérelem érdemi vizsgálata. E lépések sorrendje nem cserélhető fel, ezért a közjegyző sem dönthet úgy, hogy a hivatalból történő elutasítás helyett a hiánypótlás lehetőségét választja. Az elsőfokú bíróság azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a hiánypótlás kiadására már az ellentmondásra nyitva álló határidő leteltét követően került sor. A hiánypótlás és az érdemi vizsgálat nélküli vagy hivatalbóli elutasítás megkülönböztetése nem tekinthető olyan bonyolult jogértelmezési kérdésnek, amely lehetővé tenné a kártérítési felelősség kizárását. Az Fmhtv. korábban lehetővé tette a hivatalbóli elutasítás helyett a hiánypótlást, így a vonatkozó kommentárok is eltérő jogértelmezéseket tartalmaznak a jogszabályszöveg különböző időállapotának megfelelően. Az alperes tehát jogellenesen járt el akkor, amikor az ellentmondás hiányait nem észlelte időben, és nem utasította el az ellentmondást hivatalból. Jogellenesen járt el akkor is, amikor az ellentmondásra nyitva álló határidő elteltét követően nem intézkedett a fizetési meghagyás jogerősítéséről. Az alperes jogellenes magatartása következtében a felperes elesett annak lehetőségétől, hogy a fizetési meghagyással érvényesített követelés tárgyában végrehajtható határozat szülessen, így a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennáll.