BH 1994.7.382 Az azonnali beszedési megbízás teljesítését a banknak akkor is meg kell tagadnia, ha arra a következtetésre jut, hogy az említett fizetési módra vonatkozó megállapodást is tartalmazó szerződést aláíró és a bankszámla felett rendelkezésre jogosultként hozzá bejelentett személy azonos, de eltérő az említett személy aláírásának módja [Ptk. 529. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 12. § (1) és (2) bek., 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény*].

A felperes és az I. r. alperes között 1991. január hó 16. napján szerződés jött létre, amely szerint a felperes - évi 33%-os kamat fizetése ellenében - 11 650 000 Ft kölcsönt nyújt az I. r. alperesnek. A szerződés értelmében a kölcsön vissza fizetésének határideje 1991. július 16. napján de legkésőbb a folyósítástól számított 181. naptári napon jár le (32 pont); a szerződésben az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes esedékességkor a kölcsön összegét az I. r. alperes számlájáról inkasszóval leemelje (4.1 pont). A felperes az I. r. alperes bankszámláját vezető II. r. alpereshez 1991. november 5-én két azonnali beszedési megbízást nyújtott be. A 124. számú azonnali beszedési megbízás az 1991. január 16-i szerződésre hivatkozással 10 000 000 Ft, a 125. számú azonnali beszedési megbízás pedig a szerződés szerinti késedelmi kamat címén 1 374 246 Ft átutalására irányult. A II. r. alperes az azonnali beszedési megbízásokat 1991. november 11-én kelt levelével azzal küldte vissza, hogy a megbízások nem teljesíthetők, mert "A fizető aláírása nem cégszerű". A felperes 1991. november hó 23. napján levelet intézett a II. r. alpereshez, amelyben kifogásolta az azonnali beszedési megbízások teljesítésének megtagadását, kérte a II. r. alperest, hogy álláspontját megfelelő indokokkal és bizonyítékokkal támassza alá, egyben kártérítési igényt jelentett be a II. r. alperessel szemben. A II. r. alperes 1991. december 5-én kelt válaszában - a 412/1987. (PK. 17) MNB közleményre utalva - közölte, hogy az azonnali beszedési megbízást a pénzintézet csak abban az esetben teljesíti, ha "egy esetre szóló megállapodás esetén a jogosult csatolja az azonnali beszedési megbízáshoz a megállapodás eredeti példányát", és a megállapodást a kötelezett a pénzintézetnél bejelentett módon írta alá. Az ügyben viszont a felperes nem mellékelte az azonnali beszedési megbízással való fizetésre kötött megállapodás eredeti példányát, és a felperes által csatolt megállapodás aláírása nem a II. r. alperesnél bejelentett módon történt. Ha az azonnali beszedési megbízások és mellékletük (a szerződés) az említett követelményeknek meg fognak felelni, a II. r. alperes a megbízásokat teljesíteni fogja.

A felperes 1991. december 30-án újabb levelet intézett a II. r. alpereshez, amely szerint az azonnali beszedési megbízásokhoz a fizetési módra vonatkozó megállapodás eredeti példányát csatolta, amelyen az aláírás cégszerű. A felperes levele utalt arra, hogy nem ismeri a II. r. alperesnél bejelentett aláírást, és így az ezzel kapcsolatos kifogás alaposságáról nem tud meggyőződni, de véleménye szerint az MNB közlemény nem lehet ellentétes a Polgári Törvénykönyvvel és más jogszabályokkal - így a 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezéssel -, amelyek a szerződések érvényességét, továbbá az azonnali beszedési megbízás feltételeit szabályozzák. Ha az I. r. alperes a szerződést nem a II. r. alperesnél bejelentett módon írta alá, erre a II. r. alperesnek kellett volna az I. r. alperes figyelmét - a hiba orvoslása érdekében - nyomban felhívnia. A levéllel a felperes ismételten megküldte a II. r. alperesnek az azonnali beszedési megbízásokat és a megállapodást, kérve a megbízásokban szereplő összegek átutalását, s hivatkozott arra, hogy az azonnali beszedési megbízások nem teljesítése esetén a II. r. alperessel szemben igényét bírósági úton fogja érvényesíteni. A II. r. alperes 1992. február 7-án kelt válaszában elfogadta, hogy az inkasszók mellékletét képező szerződés megfelelően tartalmazza az azonnali beszedési megbízással való fizetésre vonatkozó megállapodást, álláspontja szerint azonban a megbízások nem teljesíthetők, mert a megállapodáson az alperes részéről K. M. nem a II. r. alperesnél bejelentett módon írta alá a nevét. Utalt a felperessel folytatott telefonbeszélgetésre, amelynek értelmében az alaki hiba bármilyen megfelelő kijavítása esetén az azonnali beszedési megbízásokat teljesíti.

A felperes megkísérelte követelését az I. r. alperessel kötött szerződés módosítása útján érvényesíteni, ez elől azonban az I. r. alperes elzárkózott. Ezt követően a felperes 1992. április hó 8. napján keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben - az I. r. alperes részbeni teljesítésére figyelemmel - az I. r. és a II. r. alpereseket 9 146 246 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében - amelyet a II. r. alperessel szemben a Ptk. 198. §-ának (3) bekezdésére, jogszabály alapján fennálló kötelezettség nem teljesítésére alapozott - hivatkozott többek között arra is, hogy a II. r. alperestől kérte: adjon lehetőséget a nála bejelentett aláírások formájának megvizsgálására, kérését azonban a II. r. alperes - utalva a banktitok védelmére - nem teljesítette. Az I. r. alperes a per során tartozását elismerte azzal, hogy azt az ellene 1992. március hónapban indított felszámolási eljárás miatt kiegyenlíteni nem tudja; a II. r. alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 10 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, míg a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. A keresetnek a II. r. alperessel szemben történt elutasítása tekintetében az ítélet indokolása arra utalt, hogy a felperes követelése II. r. alperesre való áthárításának - az eddigi tényállás alapján nincsenek meg a feltételei; a felperes követelését a II. r. alperes ellen külön perben kísérelheti meg érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és - a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva - a II. r. alperes kártérítési felelőssége fennállásának megállapítását kéne. Keresetváltoztatásával kapcsolatban utalt arra, hogy a megállapítás iránti keresetnek a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei fennállnak. A bíróság ítéletének első fokon való jogerőre emelkedése ugyanis kizárná követelésének a II. r. alperes ellen való érvényesítését abban az esetben, ha a követelt összeghez az I. r. alperessel szemben annak felszámolása miatt - nem tud hozzájutni.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes által 1991. november 5-én benyújtott 124. és 125. számú beszedési megbízások teljesítésének elmulasztása miatt a II. r. alperes kártérítési felelőssége a felperessel szemben fennáll. Az ítélet indokolása az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - többek között - azzal egészítette ki, hogy az I. r. alperes a II. r. alperesnél vezetett bankszámlája felett rendelkezési jogosultsággal rendelkező, aláírásra jogosult személyek között K. M. nevét a vezeték- és utónév rovatban gépelve K. M.-ként tüntette fel, a nyomtatványon szereplő saját kezű aláírás módja pedig a K. szó és az M. szóból az M.-betű első szára. A felperes és az I. r. alperes által kötött - az azonnali beszedési megbízáshoz csatolt - szerződésen viszont K. M., a teljes kézzel írt név olvasható.