A Fővárosi Törvényszék Mf.634070/2012/5. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 7. §, 54. §, 57. §, 59. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 213. §, 221. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 2009. évi VI. törvény (Európai Szociális Karta) 1. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

49.Mf..../2012/5.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Gobert és Társai Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Soós Andrea Klára ügyvéd) által képviselt felperes neve (.....) felperesnek - a dr. Tunyogi András Márton jogtanácsos által képviselt alperes neve (....) alperes ellen, kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és alperes jogkövetkezményekben marasztalása iránt indult perében, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 35.M....../2011/13. számú ítélete ellen, a felperes 15. sorszámú fellebbezése és Mf/3. sorszámú fellebbezés kiegészítése, valamint az alperes Mf/2. sorszámú észrevétele folytán meghozta az alábbi

közbenső ítéletet :

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja. Megállapítja, hogy az alperes a 2011. március 11-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.

A másodfokú bíróság a felperes alperessel fennállt kormánytisztviselői jogviszonyát helyreállítja és kötelezi az alperest, hogy a felperest 2012. december 07-től, a felmentéskor betöltött ....... szakreferens munkakörben továbbfoglalkoztassa. A felperest megillető munkabér összegszerűségének elbírálására a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldi.

A felperes a keresetlevélben tévesen lerótt 7.000 (Hétezer) Ft eljárási illetéket a NAV-tól visszaigényelheti.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a keresetet elutasította, az eljárás illetékét az állam terhén hagyta. Megállapította, hogy az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát indokolás nélkül a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b.) pontja szerint a 2010. március 11-én kelt felmentésével. Utalt arra, hogy a munkáltatói intézkedés alapját jelentő jogszabályt az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) számú határozatával 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette, ezért az azt megelőzően hozott munkáltatói intézkedések esetében a megsemmisített jogszabályt kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróságnak jogában áll a döntését jövőbeni időponthoz kötni, ezért a jogszabály megsemmisítése nem érinti a határozat közzététele napján vagy azt megelőzően létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.

A felperes további hivatkozását, - a Ktjv. megsemmisített rendelkezése az Európai Unió Alapjogi Chartájában, a módosított Európai Szociális Chartában, az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt szabályokkal ellentéteben áll, illetve, hogy a jelen munkaügyi perben a felperes közvetlenül jogot alapíthat az előbbiekre- nem fogadta el. Kifejtette, hogy a Charta elsősorban az EU Intézményeire nézve bír kötelező erővel, a tagállamok jogalkotói, végrehajtói és jogalkalmazói hatóságaira nézve csak akkor kötelező az alkalmazás, amikor uniós jogot alkalmaznak, vagy irányelveket ültetnek át a nemzeti jogba. A jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre, így jelen esetben a Charta rendelkezései nem bírnak kötelező erővel. Utalt az Alkotmánybíróság 1068/B/2010. számú határozatára, amely szerint az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot, így ez az álláspont az elsőfokú bíróság szerint a jelen perben nem releváns. Ezt a döntést támasztja alá a módosított Európai Szociális Charta kihirdetéséről szóló 2009. évi VI. törvény 1. § (2) bekezdése is.

Az elsőfokú bíróság nem állapította meg az Alkotmány 54. § (1) bekezdése és 57. § (1) bekezdése megsértését. Nem állapította meg az alperes eljárásának az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütközését, és az alperes eljárásának az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütközését sem, tekintettel arra, hogy az alperes a törvényen alapuló jogviszony megszüntetéssel nem okozott indokolatlan hátrányt vagy jogsérelmet a felperesnek, hiszen a felmentés indokolás nélküli, így nem fogalmazódott meg olyan konkrét ok, hogy mi is vezette a munkáltatót a jogviszony megszüntetésére.

A perköltségről a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján a döntéshozatalt mellőzte, mivel az alperes arra nem tartott igényt. Az illetékről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdés szerint döntött, de mivel a felperesnek munkavállalói költségkedvezmény igénybevételét engedélyezte, az eljárási illetéket az állam terhén hagyta.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben meglehetősen terjedelmesen kifejtette, hogy az alperes eljárása az uniós jogba ütközik, valamint sérti az alkotmányos alapelveket. Állította, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta a jogait, megsértette a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, a felmentés nem felel meg az MK 95. számú állásfoglalásnak azért sem, mert a munkáltató ilyen módon történő joggyakorlása ártási szándékkal, bosszúból történt. A felperessel kapcsolatos intézkedést úgy minősítette, hogy az "úgynevezett örökös próbaidőt jelent a kormánytisztviselő számára". Az intézkedéssel az alperes megsértette az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, 59. § (1) bekezdésében foglaltakat, a felperes hátrányos negatív megítélését idézte elő.

Sérelmezte azt is, hogy a felperes munkakörére az alperes új munkavállalót alkalmazott.

A felperes a munkáltató intézkedésével szemben utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) számú határozatával alkotmányellenesnek minősítette a felperes felmentését megalapozó Ktjv. 8. § (1) bekezdés b.) pontját, megállapította, hogy mely alkotmányos jogokat sértett meg a jogszabály, ezért indítványozta, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b.) pontja alkalmazhatósága kizárása érdekében az eljáró bíróság kezdeményezzen eljárást az Alkotmánybíróságnál. Álláspontja szerint függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság a határozatát 2011. február 18-án kihirdette, de a jogszabály megsemmisítése iránt csak 2011. május 31-i időponttal rendelkezett, nem teszi alkotmánynak megfelelővé a sérelmezett jogszabályt, így az erre alapított korábbi intézkedések is alkotmánysértőek.

A felperes hosszas értekezéssel utalt arra, hogy az alperes eljárása sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az ott megfogalmazott alapelveket. Az Európai Unió Alapjogi Charta 30. cikke kimondja, hogy az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, minden munkavállalónak joga van a védelemhez az indokolatlan elbocsátással szemben. A Charta közvetlen hatályú és kötelező érvényű rendelkezésnek tekintendő, ezért az abban foglaltakra a jogalanyok közvetlenül hivatkozhatnak a tagállami bíróságok előtt és e rendelkezések érvényesülését a tagállami bíróságok biztosítani kötelesek. Az indokolás nélküli felmentés jogszerűnek nem minősülhet, ugyanis nem biztosítja a munkavállaló számára a védelmet a jogellenes elbocsátással szemben. Az indokolás nélküli felmentés gyakorlatilag kiüresíti a munkáltatói intézkedés megtámadásának lehetőségét, ezért nem nyújt hatékony jogvédelmet. Sérti az emberi méltósághoz, törvény előtti egyenlőséghez, megkülönböztetés tilalmához, a diszkrimináció minden formájával szembeni védelemhez, munkához, igazságszolgáltatáshoz, ezen belül a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való alapjogokat.