BH 2012.10.246 Közösségi, külső árutovábbítási eljárásban okozott, vámügynök által érvényesített kártérítési igény elbírálásának jogi szempontjai. [Ptk. 305. §, 318. §, 339. §, 2913/92/EGK rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (1), (2) bek., az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR Egyezmény) 9. cikk].

2008. november 7-én egy kínai cég ruházati cikkeket adott el egy olaszországi cégnek 40 176,2 USA dollárért. Az eladó az árut Kínában hajóra rakta és az konténerben, a vevő költségén a koperi kikötőbe érkezett. A felperes a vevő érdekében eljárva, vámügynökként, közösségi külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett 2008.december 11-én a szlovén vámhatóság koperi vámhivatalánál. A nem közösségi árut a vámeljárás lefolytatása végett Ausztriában, a meghatározott 1000200 azonosítószámú Freilager Wien megjelölésű vámhivatalnál kellett bemutatni nyilvántartásba vétel céljából, 2008. december 18-áig.

2008. december 8-án a k.-i székhelyű I. Kft. megbízta az alperest a közöttük 2005. szeptember 15-én létrejött fuvarozási keretszerződés alapján az említett árunak Koperből Bécsbe, illetve a vámeljárás lefolytatása után Rómába szállításával. A 2008. december 11-i felrakást követően az alperes konténerben az árut Bécsbe szállította. Ott, egy az I. Kft. képviseletében eljáró személy átvette tőle a vámeljáráshoz szükséges dokumentumokat. Az alperes néhány napi parkolóban történt várakozás, illetve rövid ideig tartó, Magyarországra áru nélkül történt visszautazás, majd Bécsbe való visszatérés után, a fuvarozáshoz szükséges iratokat visszakapta. A vámeljárás lefolytatására vonatkozóan igazolással nem rendelkezett, a szállítmányt ennek ellenére a címzetthez eljuttatta.

A szlovén vámhatóság a nyomozása során megállapította, hogy a perbeli nem közösségi áru bemutatására nem került sor a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőben. A felperest ezért 3 816,01 euró vám, 7123,22 euró áfa és 257,26 euró késedelmi kamat (összesen: 11 196,49 euró) megfizetésére kötelezte.

A felperes a keresetében 11 196,49 euró és annak 2009. október 16-tól a kifizetésig járó nemzetközi pénzpiaci kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a vele kötött fuvarozási szerződést hibásan teljesítette. A nem közösségi árut - bár arra mind a felek közötti megállapodás, mind az Európai Unió Tanácsának a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelete (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 96. Cikkének (2) bekezdése értelmében köteles lett volna - a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatta be. Az alperes köteles ezért a szlovén vámhatóság által kiszabott és a felperes által megfizetett pénzösszegnek megfelelő kártérítést, a Ptk. 305. § (1) bekezdése illetve 318. §-a alapján megtéríteni.

Az alperes - a követelés időelőttiségére hivatkozással - elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Állította, hogy a felperes sem a kárának összegszerűségét, sem annak bekövetkeztét nem igazolta. Érdemben a kereset elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Előadta, hogy az I. Kft. alfuvarozójaként járt el, az árut a fuvarlevélen megjelölt bécsi székhelyű, rendeltetési vámhivatalhoz elszállította. Az áru bemutatása az I. Kft. Bécsben tartózkodó képviselőjének intézkedésére megtörtént, a szállítmányt 2008. december 19-én az olaszországi címzett részére kiszolgáltatta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. 11 196,49 euró és annak 2009. október 16-tól a kifizetésig járó késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.

Jogi álláspontja az volt: a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá eső áru fuvarozására a speciális szállítmányozási tevékenységet folytató vámügynök felperes és az alperes között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre. Ezt az alperes megszegte, mert a nem közösségi árut a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatta be a Közösségi Vámkódex 96. Cikk (2) bekezdése alapján. Az alperes ezért a felperes ebből származó, a keresetlevélben megjelölt, igazolt kárát, a Ptk. 318. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a per megszüntetésére okot adó körülményt nem észlelt. A felperes kártérítés címén előterjesztett követelése nem volt időelőtti, kára ugyanis, a vámhatóság határozatában megjelölt pénzösszeg kifizetésével bekövetkezett.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Bizonyítottnak találta azt a felperesi állítást, hogy az alperes a nem közösségi árut nem mutatta be a bécsi székhelyű rendeltetési vámhivatalnál, és azt anélkül szolgáltatta ki a címzettnek. Egyetértett a felperessel abban is, hogy emiatt kellett vámot fizetnie áfával és késedelmi kamatokkal együtt, a Közösségi Vámkódex 96. Cikke (1) bekezdése alapján. Ez a kiadás számára vagyoncsökkenést idézett elő, a Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében. A másodfokú bíróság szerint a felperes helyesen hivatkozott arra is, hogy az áru fuvarozója és a címzettje is felel a közösségi árutovábbítási eljárásban szállított árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért, a Közösségi Vámkódex 96. Cikke (2) bekezdése értelmében.

Mindezek ellenére a másodfokú bíróság az alperes marasztalására nem látott jogi lehetőséget. Rámutatott: a nem közösségi árunak a hajóról történt kirakását követő továbbítására nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés keretében került sor, az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 1. Cikk 1. pontja értelmében. A másodfokú bíróság a felperes által becsatolt CMR fuvarlevelek alapján megállapította: a 2008. december 11-i keltezésű fuvarlevélen a feladó a felperes, címzett az ausztriai W. S., míg a 2008. december 18-i fuvarlevélen a feladó a W.S., címzett az áru olaszországi vevője. Fuvarozóként mindkettőn az alperes szerepel. A CMR Egyezmény 9. Cikkére hivatkozva a bíróság hangsúlyozta azonban: a fuvarlevél csak az ellenkező bizonyításáig igazolja a fuvarszerződés megkötését, a feltüntetett adatok által meghatározott körben a szerződési feltételeket, az áru és a csomagolás állapotát, illetve az árunak a fuvarozó általi, fuvarozásra történő átvételét.

Az alperes az elsőfokú eljárás során becsatolt, az I. Kft.-től származó, 2008. december 8-i megrendeléssel igazolta, hogy a felperestől nem fuvarozóként, hanem alfuvarozóként vette át az MAGU 5131570 megjelölésű konténert a közösségi árutovábbításra, a Koper-Wien-Róma-Koper nemzetközi útvonalon.

A CMR Egyezmény 3. Cikke értelmében ezért a felperes, a nemzetközi fuvarozás során keletkezett kárból eredő igényét kizárólag a vele szerződéses jogviszonyban álló, azzal a fuvarozóval szemben érvényesítheti, akitől a nem közösségi árunak a nemzetközi fuvarozását megrendelte. Az említett előírás szerint ugyanis, a fuvarozó az alfuvarozó magatartásáért, illetve mulasztásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.