BH 2010.3.64 A több okból bekövetkezett kár megtérítése iránti igény elbírálása során a különböző károkok közrehatását vizsgálni kell [Ptk. 339. §, Pp. 177. §].

A 2006. június 29-én Sz.-en rövid idő alatt lehullott nagymennyiségű csapadék, - a meteorológiai gyakorlat szerint felhőszakadásnak minősülő esőzés - a felperesek tulajdonát képező Sz., T. u. 12. szám alatti ingatlanban jelentős károkat okozott, mivel az elvezető csatornák nem tudták elvezetni a nagymennyiségű csapadékot. A felperesek mélygarázsát 70 cm magasságban elöntötte a csapadékvíz, aminek következtében az ott tárolt két személygépkocsi totálkárossá vált. A beavatkozó a felek lakásbiztosítása, illetve Casco biztosítása alapján a károk nagy részét megtérí­­­tette.

A felperesek keresetükben fennmaradó káruk, 1 967 008 forint és kamatai megfizetésére, továbbá elveszett Casco bonuszuk elvesztése miatt keletkezett díjkülönbözetük járadék formájában történő megtérítésére kérték az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek fizessen meg 533 756 forint kártérítést és kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége a felpereseket ért károkért az 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése, az alperes 20/2003. (V. 9.) önkormányzati rendeletének 6. § (1) bekezdése, 25/1997. (IX. 25.) önkormányzati rendeletének V. fejezet 28. § (2) bekezdése, továbbá a vízgazdálkodásról szóló jogszabályok alapján fennáll. A vízelvezetést a K.-i úti Vízi-Közmű Társulat által létesített csapadékvíz elvezető rendszernek kellett volna biztosítania. A Vízi-Közmű Társulat azonban a csatornát az alperesnek a jogszabálynak megfelelően nem adta át. E mulasztás nem volt az alperes terhére értékelhető ugyanúgy, ahogy annak a perben kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított műszaki hiányosságai sem. Ezen túlmenően a kár bekövetkeztében a lehullott nagymennyiségű csapadék is közrehatott. Az elsőfokú bíróság kármegosztás alkalmazásával a felperesek által követelt kár egyharmadának a megtérítésére kötelezte az alperest, míg a felperesek által újonnan létesített vízzárószerkezet 391 800 forint költségének megtérítése iránti keresetet elutasította.

A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Az alperest terhelő marasztalás összegét 1 467 270 forintra felemelte, és kötelezte az alperest, hogy 2006. augusztus 1-jétől szeptember 30-áig havi 1700 forint, 2006. október 1-jétől 2011. július 30-áig havi 2200 forint, 2011. augusztus 1-jétől 2011. szeptember 30-áig havi 500 forint járadékot fizessen a felpereseknek. Az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy a csapadékvíz elvezető rendszert a K.-i úti Vízi-Közmű Társulat létesítette, és azt hivatalosan az alperesnek nem adta át. Ennek ténye azonban nem változtatott azon, hogy az Önkormányzati Törvény, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.) alapján a vízgazdálkodási közfeladatok alanya az alperes, aki a 16/1997. önkormányzati rendelet 14. § (4) bekezdése alapján a vízi-közmű társulat által létesített csapadékvíz elvezető rendszer társberuházója volt. Ezért nem hivatkozhatott arra, hogy a vízi létesítmény tulajdonába adása szabályszerűen nem valósult meg. A másodfokú bíróság az alperes terhére rótta, hogy a csapadékelvezető rendszer tervezése sem felelt már meg az akkor érvényes műszaki irányelveknek és a mértékadó terhelésnek. A T.-i utcában kialakított csapadékvíz elvezetés csak korlátozott mértékben alkalmas a felszíni csapadék összegyűjtésére.

A másodfokú bíróság nem találta alkalmazhatónak a többes károkozás Ptk. 344. §-ában meghatározott szabályait és a felperesi közrehatás megállapítására sem talált alapot. Ez utóbbi álláspontját azzal indokolta, hogy a felperesek - bár a mélygarázs kialakítása során kockázatos építészeti megoldást választottak - az építésügyi előírásoknak megfelelő módon építkeztek. A garázsajtó előtt levő víznyelő a lecsurgó átlagcsapadék, és nem a felhőszakadás során lehulló nagymennyiségű csapadék elvezetésére volt alkalmas. A felperesektől nem volt elvárható, hogy egy rendkívüli természeti eseményre is felkészülve méretezzék a ház vízelvezető rendszerét.

Az összegszerűség körében a másodfokú bíróság az egyik gépkocsi bérleti díjának megfelelő kártérítést 100 000 forinttal csökkentette, a Casco bonusz elvesztése miatti kártérítését a Ptk. 355. § (3) bekezdése alapján járadék formájában állapította meg.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes - többek között a Vgtv. 4. § (2) bekezdésére és 34. § (1)-(2) bekezdésére, a Vízi-Közmű Társulat alapszabályának 2. és 3. §-ára hivatkozással vitatta kártérítési felelősségének a jogalapját. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta a vízjogi engedélyes társulat és a felperesek vétkes közrehatását, és a felhőszakadás el nem hárítható károkozásának a jogkövetkezményeit is az alperesre terhelte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság nem tisztázta a kirendelt műszaki és vízügyi szakértő szakvéleményeiben a felperesek közrehatására kiható ellentmondásokat. Vitatta a másodfokú ítéleti döntés összegszerűségét is. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

A beavatkozó a felülvizsgálati kérelem indokaival egyetértett. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A jogerős ítélet helyesen indult ki abból, hogy az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (1) bekezdése, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 4. § (1) bekezdés d) és f) pontja, 16. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzat feladatát képezi a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a vizek által okozott kártételek megelőzése. Az alperes saját 20/2003. (V. 9.) önkormányzati rendeletének 6. § (1) bekezdésében, illetve 25/1997. (IX. 25.) önkormányzati rendeletének V. fejezet 28. § (2) bekezdésében önkormányzati feladatként vállalta a vízrendezést és a csapadékvíz elvezetést, illetve az ezeket ellátó csatornák és műtárgyak szervezett karbantartását is.