A Kúria Bhar.117/2013/7. számú precedensképes határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 326. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 387. §, 388. §, 397. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Szabó Péter

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.276/2010/114., Debreceni Ítélőtábla Bf.233/2012/20., *Kúria Bhar.117/2013/7.* (BH 2013.10.264)

***********

KÚRIA

Bhar.I.117/2013/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év március hó 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a terhelt és társai ellen indított büntetőügyben az V. rendű vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést elbírálva a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.233/2012/20. számú ítéletét az V. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy az orgazdaság bűntettét (Btk.326.§ (1) és (3) bekezdés a) pontja) érintően a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést egyben hatályon kívül helyezettnek tekinti.

A harmadfokú eljárásban felmerült 1500,-(ezerötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2011. november 18. napján kihirdetett 6.B.276/2010/114. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az V. rendű vádlottat társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében [Btk. 282/A. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], és orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - négy év fegyházbüntetésre és a közügyektől négy évi eltiltásra ítélte. A bíróság rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az V. rendű vádlott felmentés érdekében, míg védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva, indítványozta az első fokú ítélet megváltoztatását: a kábítószerrel visszaélés bűntettét illetően a kísérletre utalás mellőzését, egyebekben az ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú eljárásban a fellebbviteli főügyészség képviselője indítványt tett vagyonelkobzás alkalmazására.

A bejelentett fellebbezések alapján a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2012. november 6. napján kihirdetett Bf.III.233/2012/20. számú ítéletével az V. rendű vádlott tekintetében az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottal szemben az orgazdaság bűntette miatti eljárást megszüntette és a vele szemben kiszabott büntetést - mellőzve a halmazatra utalást - három év, négy hónapi fegyházra és három évi közügyektől eltiltásra enyhítette. Pontosította az elsőfokú eljárásban az V. rendű vádlottat terhelő költség összegét, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta és megállapította az V. rendű vádlott megváltozott személyazonosító igazolványának számát.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben az V. rendű vádlott felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést, melyhez a védője is csatlakozott.

A védő az írásban indokolt fellebbezésében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállás helyesbítésére tett indítványt. Álláspontja lényege szerint az eljárt bíróságok részben iratellenesen állapították meg a történeti tényállást, az V. rendű vádlott által megkeresett K. I. ún. kábítószeres múltjából nem lehet minden kétséget kizáróan arra következtetni, hogy az V. rendű vádlott tudatában lett volna annak, hogy a morfin tartalmú fájdalomcsillapító tabletták ajánlásával kábítószer kereskedelemben vett volna részt.

A védő nem tartotta kizártnak, hogy K. I. egyfajta agent provocateurként azaz együttműködő személyként vett részt a tényállásban rögzített cselekményekben. Így felmerülhet annak a gyanúja, hogy a vádlottakat gyakorlatilag rávették arra, hogy kíséreljék meg a cselekmény végrehajtását.

Mindezek alapján a védő indítványozta az V. rendű vádlott felmentését.

A fellebbezés indokolásában a büntetés enyhítésére tett indítványában arra hivatkozott, hogy az V. rendű vádlott büntetlen előélete, az időmúlás, valamint - szemben az ítéleti megállapítással nem részbeni ténybeli beismerésben volt, hanem teljes körű, őszinte tényfeltáró vallomása, a pozitív irányba megváltozott személyi, és családi körülményei miatt a büntetés lényeges enyhítését kérte.

A Legfőbb Ügyészség Bf.3146/2012/1-I. számú írásbeli nyilatkozatában az V. rendű vádlott tekintetében az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A Kúria a (másod)fellebbezéseket a Be. 393. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülésén bírálta el.

Az V. rendű vádlott védője írásban részletesen megindokolt fellebbezését továbbra is fenntartotta. Másodlagosan - a bűnösség megállapítására vonatkozó döntés helybenhagyása esetére - a bűncselekmény téves minősítésre hivatkozott. Álláspontja szerint az V. rendű vádlott cselekvősége nem társtettesi, hanem legfeljebb bűnsegédi elkövetői magatartásban állapítható meg. Álláspontjának alátámasztására az írásban becsatolt BH. 2012.167. számú eseti döntésre hivatkozott.

A büntetés kiszabása kapcsán fenntartotta az enyhítésére vonatkozó indítványát is. Az abban foglalt érvek fenntartása mellett felfüggesztett szabadságvesztés, illetve részben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásban előterjesztettel egyezően tette meg indítványát a nyilvános ülésen.

Az V. rendű vádlott a büntetés enyhítésére vonatkozó és az utolsó szó jogán tett felszólalását írásban is becsatolta.

A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy helye van-e a harmadfokú eljárás lefolytatásának, és megállapította, hogy az V. rendű vádlott bűnösségét érintő eltérő ítéleti rendelkezés miatt az ítélőtábla alappal biztosított fellebbezési jogot, a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a harmadfokú eljárás lefolytatásának helye volt.

A Kúria a fellebbezéseket nem találta alaposnak.

A Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást teljes egészében, az eljárási szabályok első- és másodfokú eljárásbeli megtartására és a másodfokú ítélet megalapozottságára is kiterjedően felülbírálta.

A Kúria elöljáróban az eljárási szabályok megtartását vizsgálta és megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezései tükrében az első- és másodfokú bíróság eljárásában olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely a fellebbezéssel támadott másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.

Az ügyet az anyagi jogi kérdések szempontjából is vizsgálva a másodfokú ítéletben rögzített tényállásból kellett kiindulni [Be. 388. § (1) bekezdés és 399. § (5) bekezdés].