BH 2013.10.264 A kábítószer forgalomba hozatala a kábítószer átadásán túlmenő több résztevékenységből - pl. eladók, vevők felkutatása, a kábítószer tárolása stb. - tevődhet össze. Ezért a résztevékenységben részvétel nem bűnsegédi, hanem tettesi (társtettesi) elkövetés, ha a tevékenység célja a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása [1978. évi IV. tv. 282/A. §, 20. § (1), (3) bek.].

A forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés kísérlete valósul meg arra a kábítószerre is, amelyet az elkövető beszerzett, de a lefoglalás folytán értékesíteni nem tudott [1978. évi IV. tv. 282/A. §, 16. §].

A megyei bíróság a 2011. november 18. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki az V. rendű vádlottat társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében [Btk. 282/A. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], és orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - négy év fegyházbüntetésre és a közügyektől négy évi eltiltásra ítélte.

A bejelentett védelmi fellebbezések alapján az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2012. november 6. napján kihirdetett ítéletével az V. rendű vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a vádlottal szemben az orgazdaság bűntette miatti eljárást megszüntette és a vele szemben kiszabott büntetést - mellőzve a halmazatra utalást - három év, négy hónapi fegyházra és három évi közügyektől eltiltásra enyhítette.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben az V. rendű vádlott felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

Az írásban indokolt fellebbezés a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján iratellenesség miatt a tényállás helyesbítésére tett indítványt. Az V. rendű vádlott által megkeresett K. I. ún. kábítószeres múltjából - a védelmi álláspont szerint - nem lehet minden kétséget kizáróan arra következtetni, hogy az V. rendű vádlott tudatában lett volna annak, hogy a morfin tartalmú fájdalomcsillapító tabletták ajánlásával kábítószer kereskedelemben vett volna részt.

Felmerülhet annak a gyanúja is, hogy a vádlottakat gyakorlatilag rávették arra, hogy kíséreljék meg a cselekmény végrehajtását.

Másodlagosan - a bűnösség megállapítására vonatkozó döntés helybenhagyása esetére - a bűncselekmény téves minősítésre hivatkozott. További érvei szerint az V. rendű vádlott cselekvősége nem társtettesi, hanem legfeljebb bűnsegédi elkövetői magatartásban állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában az V. rendű vádlott tekintetében az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A Kúria a (másod)fellebbezéseket a Be. 393. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülésén bírálta el.

A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy helye van-e a harmadfokú eljárás lefolytatásának, és megállapította, hogy az V. rendű vádlott bűnösségét érintő eltérő ítéleti rendelkezés miatt az ítélőtábla alappal biztosított fellebbezési jogot, a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a harmadfokú eljárás lefolytatásának helye volt.

A Kúria a fellebbezéseket nem találta alaposnak.

A Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást teljes egészében, az eljárási szabályok első- és másodfokú eljárásbeli megtartására és a másodfokú ítélet megalapozottságára is kiterjedően felülbírálta.

A Kúria az eljárási szabályok megtartását megvizsgálta és megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezései tükrében az első- és másodfokú bíróság eljárásában olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely a fellebbezéssel támadott másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.

Az ügyet az anyagi jogi kérdések szempontjából is értékelve a másodfokú ítéletben rögzített tényállásból kellett kiindulni [Be. 388. § (1) bekezdés és 399. § (5) bekezdés]. Eközben a másodfokú ítélet megalapozottságának vizsgálatakor a Kúria a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibákat és hiányosságokat nem észlelt, ily módon a tényállás a harmadfokú eljárásban is irányadó volt.

A megalapozott tényállásra figyelemmel a harmadfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget a tényállás védői indítványban foglaltak szerinti megváltoztatására. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság a törvény és a logika szabályainak megfelelően értékelte a bizonyítékokat, amikor a tényállást megállapította, illetve pontosította. Mindezekre figyelemmel a bizonyítékok felülmérlegelésére a harmadfokú eljárásban törvényes lehetőség nem volt.

A védő írásban előterjesztett fellebbezésének indokolása is kitér azon releváns bizonyítékokra, amelyeket értékelve az eljárt bíróságok megállapították, hogy az V. rendű vádlott tisztában volt azzal, hogy kábítószer forgalomba hozatalában működik közre, illetve azt kíséreli meg.

A bíróságok okszerűen fogadták el az I. rendű vádlott előadását arra vonatkozóan, hogy az V. rendű vádlottnak vannak olyan ismerősei, akik korábban kábítószerrel foglalkoztak. Enélkül miért merült volna fel az V. rendű vádlott részéről azon személy megkeresésének ötlete, aki korábban kábítószerrel visszaélés miatt volt elítélve. Mindezek alapján az eljárt bíróságok helytállóan következtettek az V. rendű vádlott bűnösségére, és cselekményét a törvénynek megfelelően minősítették - a másodfokú bíróság ítéletének jogi értékelése alapján - forgalmazással elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette kísérletének.

Az ítélőtábla erre vonatkozó érveivel a Kúria is mindenben egyetértett.

Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a kábítószert forgalmazó elkövető által beszerzett, de ténylegesen a lefoglalás folytán forgalomba hozni már nem sikerült kábítószerre is a forgalomba hozatal elkövetési magatartása valósul meg, értelemszerűen kísérletként [BH 2012.B.19.].

A Kúria megállapította, hogy az V. rendű vádlott cselekvőségét az eljárt bíróságok törvényesen minősítették társtettesként elkövetettnek.

E körben a Kúria nem értett egyet a védő érvelésével abban a tekintetben, hogy az V. rendű vádlott csupán bűnsegédi elkövetői alakzatért vonható felelősségre. A kábítószerrel visszaélés bűncselekményének jellege és az azzal kapcsolatban kialakult jogértelmezési gyakorlat alapján az V. rendű vádlott cselekvősége kizárólag társtetteseinek minősíthető.

A forgalomba hozatal ugyanis az azzal szükségszerűen együtt járó átadáson túlmenően több résztevékenységből tevődhet össze, azaz magában foglalhatja az eladók és a vevők felkutatását, a megállapodások megkötését, az áru tárolását, az átadás helyszínének előzetes felderítését, a szállítóeszközök és kísérők biztosítását; felölhet tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer - akár további közbeékelődő személyek révén is - bekerüljön a kereskedelmi forgalomba. Ennek megfelelően forgalomba hozatalt kell megállapítani abban az esetben is, ha a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása az elkövető célja, még akkor is, ha egyszeri átadásra kerül sor [BH 2002.299.; BH 2002.175.].

Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az V. rendű vádlott cselekvősége alapvetően a vevők felkutatását és a megállapodás megkötését célozta. Ily módon tehát tényállási elem megvalósítása révén cselekvősége társtettesi elkövetésnek minősül.