A Munka Törvénykönyve kommentárja (2012. évi I. törvény), lezárva: 2012. június 26.

Kommentár a gyakorlat számára

Kiadással kapcsolatos információk

4. kiadás

Szerzők:

A / A Munka Törvénykönyve (Mt.)

DR. MÉSZÁROSNÉ DR. SZABÓ ZSUZSANNA

(az 1-41. és 228-229. §-okhoz tartozó rész)

DR. HAJDU EDIT

(a 42-85. §-okhoz tartozó rész)

DR. TÁLNÉ DR. MOLNÁR ERIKA

(a 86-165. §-okhoz tartozó rész)

DR. TALLIÁN BLANKA)

(a 166-227. és a 230-299. §-okhoz tartozó rész)

B / A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény (Kttv.)

C / A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.)

DR. ÁDÁM LÓRÁNT

DR. FEKETE ZSUZSANNA

D / Egyéb jogszabályok

E / A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi állásfoglalásai

E/1 A Legfelsőbb Bíróság munkajogi jogegységi határozatai és elvi határozatai

E/2 Kollégiumi vélemények

Szerkesztő:

DR. RADNAY JÓZSEF

A 4. kiadás A és B része kéziratának lezárása:

2012. június 26.

Copyright

© Dr. Ádám Lóránt , 2002

© Dr. Fekete Zsuzsanna, 2011

© Dr. Hajdu Edit, 2012

© Dr. Kertész István , 2006

© Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, 2012

© Dr. Radnay József, 2011

© Dr. Tallián Blanka, 2012

© Dr. Tálné dr. Molnár Erika, 2012

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2012

ISBN 963 8213 31 0

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

Budapest, 2012

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Műszaki szerkesztő: Bors Kriszta

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

RÖVIDÍTÉSEK

2012. évi I. törvény

A munka törvénykönyvéről

ELSŐ RÉSZ - ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. fejezet - Bevezető rendelkezések

1. A törvény célja

2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 1. §

Az új Mt. bevezető §-a elsődlegesen a munkajogi szabályozás alapjait rögzíti, amely egyrészt annak jellegére, tartalmára utal, másrészt azonban a bírói jogalkalmazás körében is iránymutatásul szolgál. A törvény ezen §-ában kiemelten foglalkozik a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvével, amelyeknek összhangban kell lenniük a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeivel, azoknak egymást kölcsönösen erősítve kell érvényesülniük.

A vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve az Alaptörvény M. 1. Cikk 1. bekezdésével került meghatározásra, amely rögzíti, hogy "Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik". Az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezete pedig a munka jelentőségéről szól. A 12. Cikk 1. bekezdése kimondja, hogy "mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz". Az utóbbi vonatkozásában "képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához".

A munka és a foglalkozás szabad megválasztása, valamint a vállalkozás szabadsága alapjog, amelyeket az állam nem sérthet, sőt az a cél, hogy azok érvényre jutását a jog eszközeivel előmozdítsa. Ezt a kívánalmat rögzíti az Alaptörvény XII. Cikk 2. bekezdése, amely szerint "Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson".

A korábbi szabályozástól eltérően jelenik meg az Mt.-ben a vállalkozás joga is, amely gazdasági és szociális funkciója miatt részesül védelemben. A vállalkozáshoz való jog gazdasági alapjog, annak korlátozása szigorúan jogi keretek között történhet.

A jelen törvény célja a tisztességes foglalkoztatás szabályainak megállapítása olyan módon, hogy mindkét alapjog - nevezetesen a munka és a foglalkozás szabad megválasztása és a vállalkozás szabadsága - érvényre juthasson, azok egymást erősítsék. E körben fogalmazta meg a miniszteri indokolás az elvárások pontosításával, hogy "a törvény a "tisztességes foglalkoztatás" kifejezés által a munkáltató oldaláról fogalmaz meg követelményt. A tisztesség ebben a kontextusban nem más, mint a másik fél érdekeinek figyelembevétele, amelynek a munkaviszony minden létszakában jelen kell lennie".

2. A törvény hatálya

Mt. 2-4. §

A 2. § a törvény személyi hatályáról rendelkezik. Az első bekezdése értelmében a törvény hatálya kiterjed a munkáltatóra, a munkavállalóra, a munkáltatói érdekképviseleti szervezetre, az üzemi tanácsra, valamint a szakszervezetre. A törvény szerint munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat (Mt. 33. §), míg munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez (Mt. 34. §).

A korábbi szabályozásnak megfelelően munkáltató az, aki e minőségben a szerződés alanya, és nem az a természetes vagy jogi személy, aki a munkáltatót képviseli, annak nevében eljár (MD.II/109.).

A munkáltatói érdekképviseleti szervezet fogalmára vonatkozóan a törvény külön nem ad eligazítást. A bírói gyakorlat értelmében azonban e körben adott esetben az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, továbbá a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény rendelkezései lehetnek irányadóak. A szakszervezet (Mt. 270. §) nevében és képviseletében az Alapszabályban meghatározott tisztségviselő jogosult eljárni, aki - az új szabályozásnak megfelelően - nem feltétlenül áll a munkáltatóval munkaviszonyban (Mt. 275. §).

A törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint a törvény személyi hatálya kiterjed a kölcsönvevőre (XVI. Fejezet), valamint az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára is (XVII. Fejezet).

A 3. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni. A 2009. évi IX. törvény hatályon kívül helyezte a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.-nek a munkaszerződést érintő rendelkezéseit (51-53. §-ok). A 2009. december 17-étől kötött szerződésekre az 593/2008/EK I. rendeletet (Róma-I. rendelet) - annak 28. cikke szerint - kell alkalmazni. Az egyéni munkaszerződésről ezen rendelet 3. és 8. cikke a következőket rendeli. A 3. cikk 1. bekezdése értelmében a szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A 3. cikk 3. bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy amennyiben a jogválasztás időpontjában valamennyi, a jogviszonyra vonatkozó egyéb lényeges tényállási elem más országhoz kapcsolódik mint amelynek jogát választották, a felek választása nem sértheti a másik állam azon jogszabályi rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni.

1. A 8. cikk (1) bekezdése szerint az egyéni munkaszerződésre a felek által a 3. cikknek megfelelően választott jog az irányadó. Ez a jogválasztás azonban nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják a jogválasztás hiányában e cikk 2., 3. és 4. bekezdése értelmében alkalmazandó jog olyan rendelkezései által biztosított védelemtől, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni.

2. Ha az egyéni munkaszerződésre alkalmazandó jogot a felek nem választották meg, a szerződésre azon ország joga az irányadó - ahol vagy ennek hiányában -, ahonnan a munkavállaló a szerződés teljesítéseként a munkáját végzi. A rendszerinti munkavégzés helye szerinti országon nem változtat, ha a munkavállalót ideiglenesen egy másik országban foglalkoztatják [8. cikk (2) bekezdés].

3. Ha az alkalmazandó jogot a (2) bekezdés alapján nem lehet meghatározni, a szerződésre azon telephely szerinti ország joga az irányadó, ahol a munkavállalót alkalmazták [8. cikk (3) bekezdés].

4. Ha a körülmények összessége arra utal, hogy a munkaszerződés egy, a (2) vagy (3) bekezdés szerinti országtól eltérő országgal szorosabb kapcsolatban áll, e másik ország joga alkalmazandó [8. cikk (4) bekezdés].

Fenti szabályozás alapján az a következtetés vonható le, hogy a feleket alapvetően megilleti a szabad jogválasztás. Ennek hiányában a magyar munkajogot kell alkalmazni akkor, ha a munkavállaló munkáját alapvetően Magyarország területén végzi, illetve csak ideiglenes a külföldön történő foglalkoztatása. Az ideiglenes foglalkoztatásról - konkrét időtartam megjelölése nélkül - a Római I. rendelet indokolásának (36) bekezdése ad eligazítást, amikor azt rögzíti, hogy ideiglenesnek kell tekinteni a munkavégzést, ha a munkavállaló feladatának külföldön történő teljesítését követően a származási országban ismét köteles munkába állni.

A törvény 4. §-a a személyi és a tárgyi hatályt is kiterjeszti, amikor a 18. életévét be nem töltött személy foglalkoztatásánál polgári jogi jogviszony estében is jelen törvény fiatal munkavállalókra vonatkozó előírásait rendeli alkalmazni az Mt. 114. §-ára alapítottan. A munkaviszonyon kívüli, ún. munkavégzésre irányuló jogviszonyokat az Mt. 294. (1) bekezdés f) pontja tételesen felsorolja. A tárgyi hatályra vonatkozóan a törvény kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az azonban alapvetően a munkaviszonyokkal kapcsolatos jogügyletekre terjed ki. Az Mt. 42. § (2) bekezdése meghatározza a munkaszerződés, és ezen keresztül a munkaviszony lényeges tartalmi elemeit. A törvény mellőzi a közszolgálati jogviszonyok elkülönült szabályozására való utalást. A törvényhez fűzött indokolás kiemeli, hogy a törvény nem kívánja érinteni az ún. függő munka hazai szabályozásának rendszerét, ezért abból indult ki, hogy a közszolgálat jogviszonyait külön törvények rendezik.