BH 2022.2.40 I. A bíróság a nyilvános ülést olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény alapján kötelező lett volna, hiszen a terhelt büntetés-végrehajtási intézetben fogva volt, a bíróság őt idézte és előállításáról intézkedett, miután a terhelt úgy nyilatkozott, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni. Ilyen körülmények között a terhelt "távolmaradása" nyilvánvalóan nem saját elhatározásán alapuló.

II. A nyilvános ülés megtartása ez esetben - rendes jogorvoslati eljárásban vagy felülvizsgálat során - akkor is a határozat feltétlen hatályon kívül helyezéséhez vezet, ha az előállítás meg nem történte a bíróságnak nem felróható [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. d) pont].

[1] A törvényszék a 2018. április 23-án meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] és 5 rendbeli zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételesen szabadságra. Megállapította, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2018. november 13-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a terheltet a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A jogerős határozat ellen a terhelt - a 2020. október 9-i keltezésű beadványában - nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben az elítélésének alaptalansága és jogellenessége részletes kifejtése mellett kifogásolta, hogy a tárgyalásokon nem volt jelen, azokon nem tett vallomást, így emiatt is törvénysértően ítélték el.

[4] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[5] Kifejtette, hogy a Be. 608. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti - a tárgyaláson való jelenléttel összefüggő ok - a rendelkezésre álló iratok szerint nem valósult meg, így a felülvizsgálati indítvány erre vonatkozó része alaptalan. Az elsőfokú eljárás során a terhelt és védője jelen volt a tárgyalásokon. A másodfokú eljárás során az ügyész által indítványozott nyilvános ülésen az ügyész és a védő jelen volt. A nyilvános ülés időpontjáról a terhelt értesítést kapott, az értesítésre adott terhelti nyilatkozat a másodfokú bíróság számára kétséges volt, a kételyt a másodfokú bíróság a büntetés-végrehajtási intézet megkeresésével tisztázta, ennek eredménye szerint a terhelt nem kérte az előállítását, így eljárási szabálysértés nem állapítható meg.

[6] Kitért az ügyész arra, hogy az eljárás korábbi szakaszára vonatkozóan felvetett kifogások kizártak, ugyanis a felülvizsgálati indítvánnyal szemben továbbra is irányadó, hogy a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértések a relatív eljárási szabálysértések körében értékelhetők, amelyek viszont nem tartoznak a felülvizsgálat Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt okai közé.

[7] Az ügyészi álláspont szerint a rendelkezésre álló iratok alapján a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt szabálysértés nem volt megállapítható, és az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét, törvényes a kiszabott büntetés is, ezért indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn.

[8] A védő az észrevételében azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint is indokolt lett volna T. B. tanúkénti kihallgatása, aki az események közelében volt, azonban a vallomásai között eltérések mutatkoznak, és ezek tisztázása nem történt meg. Megjegyezte, hogy a bíróságok nem vették figyelembe enyhítő körülményként a terhelt elmeállapotát annak ellenére, hogy a beszámíthatósága korlátozó tényezőként nem értékelhető. Mindezekre figyelemmel a védő csatlakozott a terhelt indítványához.

[9] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.

[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (2) bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Az utóbb említett törvényhely d) pontja szerint pedig eljárási szabálysértés - és ekként felülvizsgálati ok -, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[12] A felülvizsgálati indítványnak a terhelt jelenléthez fűződő jogát érintő tartalma szerint a terhelt az elsőfokú tárgyalásokon és a másodfokú nyilvános ülésen nem vett részt.

[13] A rendelkezésre álló iratok alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú tárgyalásokon a terhelt és védője egyaránt végig jelen volt, így az elsőfokú eljárás során eljárási szabálysértés nem valósult meg.

[14] Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bekezdésének deklarációja szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el (tisztességes eljáráshoz való jog).

[15] A Be. 599. § (2) bekezdése kimondja, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülésen

a) az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága esetén megállapíthatja a hiánytalan, illetve a helyes tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján lehetséges,

b) az ügyben a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében meghallgathatja.

A (4) bekezdés rögzíti, hogy a nyilvános ülésen az ügyész és - a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott eseten kívül - a vádlott jelenléte nem kötelező.

Az (5) bekezdés szerint a fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges.

[16] A Be. az Alaptörvényben deklarált, a tisztességes eljáráshoz való jog keretében érvényesülő tárgyaláshoz való jogból kiindulva rendezi a terhelt jelenlétének kérdését. Ennek során egyfelől széles körben biztosítja annak a lehetőségét, hogy a terhelt a vádemelést követően a tárgyaláshoz való jogával éljen, másrészt elismeri, hogy e jogról bármely ügyben lemondjon, feltéve, hogy a bizonyításhoz nincs szükség a személyes jelenlétére, és a megfelelő garanciák - elsősorban a védő közreműködése - is érvényesülnek. Ennek megfelelően a bíróságnak a terhelt számára a saját ügyében, a jelenlét tekintetében érvényesülő rendelkezési jogát garantálnia kell.