A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20872/2006/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 77. §, 84. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 302. sz. Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Tomszer Miklós ügyvéd) által képviselt felperes neve (......) felperesnek - a I.rendű alperes neve (.......) I. rendű, ..... II.rendű alperes neve (......) II. rendű és a Magyar Köztársaság III.rendű alperes neve (1055 Budapest, Markó u. 16.) III. rendű alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2005. szeptember 22-én meghozott 5.P.28.638/2003/27. számú és a 2006. március 28-án meghozott 5.P.20.459/2006/2. számú ítélettel kiegészített ítélete ellen a felperes 29., valamint 5.P.20.459/2006/3. és Pf/3. sorszámon, a II. rendű alperes 30. sorszámon és a III. rendű alperes 31. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Illetékhivatala felhívására az ott írt időben és módon fizessen meg 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A felek a felmerült másodfokú költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Módosított keresetében a felperes előadta, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes nevében 2001. július 16-án írt levelében valótlanul állította, hogy a PKKB ügyfélfogadásán megjelent a fogalmazónál a nyomozás során fordítást végző két tolmáccsal, és közölte, hogy azonnali szóbeli keresetet nyújt be ellenük, egyben követelte, hogy azonnal ismerjék be a hamis fordítást valamennyi nyomozás során lefordított iratra nézve, még azok vonatkozásában is, amelyeket még nem tudott leellenőrizni, nem ismert, hogy miként sikerült neki őket megjelenésre bírni, de annak okáról ők előzőleg nem tudtak. A levélnek az az állítása is valótlan, hogy a fogalmazó tájékoztatta a felperest arról, hogy ilyen jellegű eljárásnak a bíróságon nincs helye, az átiratnak "a levél tehát ebben a tekintetben valótlan állítást tartalmaz" kitétele pedig a felperest abban a színben tünteti fel, hogy valótlanságot írt beadványában. A közokirat a személyét sértő, valótlan tényeket állít, és ezek alkalmasak arra, hogy személyéről, személyiségéről teljesen hamis kép alakuljon ki a büntetőeljárást lefolytató PKKB-n. Az alperesek egyetemlegesen megsértették becsületét, emberi méltóságát, magatartásuk alkalmas a felperes jóhírnevének megsértésére, cselekedetük a Ptk. 76. §-ba, 78. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik. A Ptk. 84. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontja alapján kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés megtörténtét, és kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, nyilatkozattal való elégtétel adására, tiltsa el őket a további jogsértéstől, valamint kötelezze az alpereseket egyetemlegesen vagy vagylagosan 390.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés és annak 2001. július 19. napjától járó kamatai megfizetésére.

Érdemi védekezésükben az alperesek a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját, és a kártérítési igény összegszerűségét is vitatták. Hangsúlyozták, hogy a perbeli ügyészi átirat nem tartalmazott valótlan tényállításokat, a felperes személyhez fűződő jogát nem sértették meg. Az I. rendű alperes alapvetően a per megszüntetését kérte a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjára és 157. § a) pontjára hivatkozva.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével a II. és III. rendű alperesekkel szemben megállapította, hogy a I.rendű alperes neve G.11.510/1993/60-II. számú 2001. július 16-án kelt és II.rendű alperes neve által aláírt közokirata azon kitételében, mely szerint "a levél tehát ebben a tekintetben valótlan állítást tartalmaz" a felperes jóhírnevét megsértette. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül ezért az állításért írásban kérjen elnézést a felperestől. Ezt meghaladóan a II. és III. rendű alperessel szembeni keresetet elutasította. Az I. rendű alperessel szemben a pert megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy külön felhívásra térítsen meg a Magyar Államnak, az ott megjelölt időben és módon 879.000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Kiegészítő rendelkezése szerint a felek a felmerült költségeiket maguk viselik.

Ítéletének indokolásában a Ptk. 75. § (1) bekezdését, valamint a 78. § (1) és (2) bekezdését idézve megállapította: a perben azt kellett vizsgálni, hogy a törvényi tényállásban rögzített felperesi sérelmek megvalósultak-e. A "rossz hírnév" keltésének ártalmas volta kétségtelen, sértheti a becsületet, a tisztességet, az emberi méltóságot, és így közvetlenül vagy közvetve károkat okozhat. A hírnévrontás megállapítására az olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. Megítélése szerint ilyen a perbeli ügyészi átirat azon mondata, amely szerint a felperes levele "ebben a tekintetben valótlan állítást tartalmaz". Megállapítható ugyanis, hogy az állítás nem valótlan, mert valóban volt bírósági eljárás, volt jegyzőkönyv, amely tartalmazza a felperes által idézett szöveget. Az ügyész azonban nem volt abban a helyzetben, hogy erről meggyőződjön, mert az ítéletet egy nappal az átirat után hozta meg a bíróság, és az írásba foglalás is később történt meg. A felperes jóhírnevének megsértését tehát csak ebben a vonatkozásban tartotta megállapíthatónak. Az a tényállítás, amelynek az érintett személyre vonatkozóan nincs sértő tartalma, a jóhírnevet akkor sem sérti, ha valótlan (BH. 2001. 469.). Erre figyelemmel nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az ügyészi levél a bíróságon való megjelenés körülményeinek leírásakor számos tévedést, valótlan állítást tartalmaz, mert ezek önmagukban a felperes becsületének, jóhírnevének megsértésére nem alkalmasak. Az ügyész saját átiratának mellékleteként a felperes által írt levelet is megküldte a bíróságnak. Az olvasó tehát egyszerre juthatott az ügyészi "kísérő" levélhez, mely hangvételében követelőző, agresszív, valótlan kijelentést is tevő embernek állítja be a felperest, továbbá a felperes saját maga fogalmazta "eredeti" leveléhez, melyből más, ezzel ellentétes karaktervonások rajzolódnak ki, és így az olvasóban egyszerre alakulhattak ki az egymástól eltérő benyomások. A felperest ily módon saját írása védte meg a nem kellően körültekintő, pontatlan megfogalmazásokkal és az ezek nyomán kialakítható negatív értékítélettel szemben. A bűnügy tárgyalási anyagához képest az ügyészi levél súlytalan, mert a bírót nem befolyásolhatja negatívan, hiszen a bíróságnak pártatlanul és elfogulatlanul a bizonyítékok alapján kell döntését meghoznia. A felperes kártérítésként igen magas, a magyar iudicaturában példátlanul magas összegű kártérítést igényelt. A személyhez fűződő jogok megsértésével összefüggő hátrányok bekövetkezését a károsultnak kell bizonyítania, a felperes azonban nem vagyoni kárát azon kívül, hogy a becsülete neki ilyen drága, mással nem bizonyította. Becsületsértést a felperes terhére nem követtek el az alperesek. A felperes számára valódi elégtétel felmentése lenne a büntetőeljárásban. A fordítások megfelelőségének ellenőrzését a felperesnek a büntetőeljárásban kell kérnie, annak valódi relevanciája ugyanis ott van. A Ptk. 84. § (1) bekezdése szerint tehát alaposnak találta a felperes keresetét a jóhírnév megsértése vonatkozásában. Tekintettel azonban arra, hogy a személyhez fűződő jog megsértése esetén a sérelmet szenvedő fél nem vagyoni kártérítést csak akkor igényelhet, ha olyan hátrány bekövetkezését bizonyítja, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kárpótlás szükséges, és ilyet a felperes nem bizonyított a perben, a kártérítési igényét elutasította. Ezzel az igénnyel összefüggésben ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében csak jogellenes károkozás esetén kerülhet sor kártérítésre, márpedig jogellenesség, felróhatóság nem volt megállapítható az alperesi oldalon. A III. rendű alperessel szembeni döntését az 1994. évi LXXX. törvény rendelkezéseire alapította.