BH 1994.10.542 Közös tulajdonban levő volt házastársi közös lakás osztott használatának mellőzése családvédelmi okból [Csjt. 31/B. § (4)-(5) bek., 31/D. §, 31/E. §, 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 90. § (2) bek. a) p.].

A felek 1982. július 17-én kötöttek házasságot, melyből 1987. május 25-én Dániel nevű gyermekük született. Közös lakásuk az egyenlő arányú tulajdonukként nyilvántartott két szobából és mellékhelyiségekből álló, 54 m2 alapterületű szövetkezeti lakásban volt. A felek az életközösséget 1991 szeptemberében megszakították.

A házasság fokozatosan romlott meg. Ebben a folyamatban döntő szerepe volt az alperes egyre súlyosbodó alkoholfogyasztásának, ezzel párhuzamosan pedig a felperes érzelmi elhidegülésének. A kölcsönös szemrehányások és vádaskodások a gyermek előtt zajló veszekedésekhez vezettek, melyek során az alperes kritikátlan, agresszív viselkedést tanúsított. A hangos szóváltások dulakodásig fajultak, és előfordult az is, hogy az alperes indulatában a szobaajtó üvegét betörte, a felperest tettleg bántalmazta. A konfliktusok elkerülése érdekében a felperes 1992 áprilisában a gyermekkel együtt a szüleihez költözött.

A felperes a házasság felbontása iránti keresetében kérte a gyermek nála történő elhelyezését, gyermektartásdíj megállapítását, valamint a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítását, hivatkozva arra, hogy az alperes magatartása és életvitele miatt a lakás osztott használatára nincs lehetőség.

Az alperes a házasság felbontását ellenezte; bontás esetére viszontkeresettel élt a gyermek nála való elhelyezése, a felperes tartásdíj fizetésére kötelezése és a lakás kizárólagos használata iránt. Italfogyasztását lényegében beismerte, személyes előadása során említést tett alkoholos emlékezetkieséseiről, és hivatkozott arra, hogy a házasság helyrehozatala érdekében alkoholelvonó kezelésnek is alávetette magát (5. sorsz. jkv.). Tagadta, hogy a veszekedéseken és dulakodásokon túlmenően a felperest tettleg bántalmazta; italozását a felperesi magatartás következményeként tüntette fel.

A per során kihallgatott tanúk vallomása megerősítette a felperesnek az alperes magatartására vonatkozó előadását, és a tanúk utaltak az alperes által kötött kétes ismeretségekre is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a házasságot felbontotta, a gyermeket az anyánál helyezte el, és döntött az elhelyezéssel kapcsolatos járulékos kérdésekben. Megállapította, hogy a közös lakás alaprajzi beosztása folytán osztott használatra alkalmas, és bár az alperes fenti magatartása "sokszor idézett elő konfliktushelyzeteket, amely a gyermek érdekeit is kedvezőtlenül befolyásolta", ennek a magatartásnak nem tulajdonított olyan jelentőséget, mely a lakás megosztott használatát lehetetlenné tenné.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott jogerős ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta. A volt közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, kötelezte az alperest, hogy a lakást 30 napon belül - elhelyezési igény nélkül - adja a felperes birtokába, a felperest pedig egyidejű teljesítés mellett 283 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésében marasztalta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mellett a lakás megosztott használata - a családvédelmi érdekeket is szem előtt tartva - a felperestől nem várható el úgy, hogy a részére biztosított szobában helyezze el a gondozásában maradó kiskorú gyermeket is.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezés megsértésére hivatkozott, és kifogásolta, hogy a házasság fennállása alatt tanúsított magatartását a másodfokon eljárt bíróság az első fokú eljárásban megállapított tényállás alapulvételével eltérő módon mérlegelte, továbbá figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a lakást a felperes önként elhagyta. Álláspontja szerint nincs törvényes alapja annak a rendelkezésnek sem, mely szerint ő "rosszhiszemű" lakáshasználóként, elhelyezési igény nélkül köteles a lakást kiüríteni, végül pedig az ingatlan megszerzésénél felhasznált, konkrétan meg nem jelölt különvagyonára utalt.