BH 2011.7.186 A közszereplővel kapcsolatban olyan tényre utaló kifejezések napilapban, olvasói levélben való közlése, amelyek - valóságuk esetén - alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, túlmegy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságán, s nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás bűncselekményének a megállapítására adhat alapot; a valóságbizonyításnak ez esetben is helye van [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 182. §].

Felülvizsgálati eljárás eredményeként, majd az eljárásban hozott ítélet fellebbezés folytán eljárásjogi okból történt hatályon kívül helyezése után megismételt eljárásban - az erre kijelölt - városi bíróság a terheltet rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) és (2) bekezdés b) pont] miatt megrovásban részesítette.

A bejelentett védelmi fellebbezést elbírálva a megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett történeti tényállás a következőket tartalmazza:

A terhelt Sz.-on részt vesz a közéletben; a helyi lapokban több alkalommal jelentek meg írásai, 2003. év során a városi képviselő testület környezetvédő bizottságának külsős tagja volt.

A sértett 2002. október 21. napja óta Sz. város polgármestere.

Sz.-on mintegy 4200 példányban jelenik meg egy ingyenes terjesztésű újság, amit minden háztartás postaládájába eljuttatnak.

E helyi lap 2004. július 16-i számának 5. oldalán a terhelt "POHO" címmel egy cikket jelentetett meg, amely a következőket tartalmazta:

"Később a rendszer elmúlásával kipusztult a TEHO is, kaptunk helyette egy nagy kalapra való új adót, de Sz.-on most mégis újból feltűnt. Persze nem törvényesen, csak úgy fű alatt, mint burjánzó gaz. Éppen ezért nem is nevezhetjük TEHO-nak, nevezzük inkább POHO-nak, polgármester-fejlesztési hozzájárulásnak. A legszembetűnőbb különbség a kettő között, hogy amíg az előbbi részben a város fejlődését szolgálta, az utóbbi azért veszi ki a pénzt a sz.-i családok zsebéből, hogy a polgármesternek és haverjainak jobb legyen. POHO címen természetesen senki sem fizeti ezt az adót, hiszen már említettem, nem legális adónemről van szó. Ez az adó be van építve a szemétdíjunkba, és ha a testület többsége nem áll ellen a polgármester erőszakosságának, akkor hamarosan a víz- és csatornadíjunkba is be lesz építve."

"Azt mondják még Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Sz. esetében mire lenne ez a fene nagy önzetlenség? Szerintem nem is az. A polgármester és segédei ebben az ügyben nagyot alakítottak, és ha az ember előveszi a józan ítélőképességét és elgondolkodik az ok-okozati összefüggéseken, akkor nem sok választási lehetősége marad. Én megtettem ezt és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ha valakik esküjükkel ellentétben saját városuk érdekeivel szemben idegen cégek érdekeit részesítik előnyben, akkor vagy bolondok, és ezért alkalmatlanok a feladatuk ellátásra, vagy korruptak, akkor meg azért."

Sz. képviselőtestülete igen hosszadalmas vita után 2003. október 7-én hozott döntést a városi hulladéklerakó létesítéséről és a hulladékgazdálkodásról. A döntést ebben az esetben is szavazás előzte meg - amelyet a vita lezárása után az ülés levezető elnöke, a sértett rendelt el.

A szavazás eredményeként a 19 tagú testület 11 igen szavazattal 8 ellenében hozta meg a döntését, s döntöttek arról is, hogy a hulladékszállításra és gyűjtésre nem írnak ki pályázatot.

A terheltnek, mint a környezetvédelmi bizottság külsős tagjának az volt az álláspontja, a döntés nem volt jogszerű, mert nem került sor pályázat kiírására, annak ellenére, hogy egyebek mellett a szemétszállítást is végző gazdasági társaság ajánlatot tett arra, pályáztatás esetén 20%-kal csökkenti a szemétdíjat. Ez az ajánlat azonban hivatalosan nem került benyújtásra a polgármesteri hivatalhoz.

A terhelt szerint a pályáztatás elmaradása a polgármesternek róható fel, mivel nem engedte, hogy a szakbizottságok elmondják álláspontjukat, s ez indította őt a cikk megírására.

A sértett a fent megjelölt újság azon számát, amiben a cikk megjelent, 2004. július 20. napja után kapta kézhez. 2004. augusztus 12-én mint magánvádló joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az eljárt bíróságok jogi indokolásának lényege szerint az inkriminált cikkben a terhelt nem csupán a véleményének adott hangot, hanem olyan becsület csorbítására alkalmas tényeket is állított, amelyek a sértettet bűncselekmény elkövetésével hozták összefüggésbe. Ekként pedig ezek a tényállítások a rágalmazás törvényi tényállásának elemeit is kimerítik.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen védője útján a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelynek eljárásjogi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontját jelölte meg.

Indokai szerint az eljárási szabálysértés azzal valósult meg, hogy a megyei bíróság a Sz.-i Városi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése során a 2006. július 1. napjától hatályos új büntetőeljárási rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal alkalmazta, amikor az elsőfokú bíróságot arra hívta fel, hogy az ügy iratait a Be. 501. § (1) bekezdés a) pontja alapján küldje meg az ügyésznek.

Az e felhívásnak megfelelően megismételt eljárásban a bíróság törvényes vád hiányában járt el, hiszen az elkövetés időpontjában, 2004. július 16-án az ügyészségnek nem volt jogalapja a vádemelésre. További eljárási szabálysértésként értékelte, hogy az immár közvádas eljárásban a nyomozás folytatására irányuló panaszát a városi ügyészség és nem a felettes ügyész bírálta el, amellyel - álláspontja szerint - az ügyészség a jogorvoslati jogát súlyosan sértette.

A büntető anyagi jogsértést illetően a terhelt lényegében már az alapeljárás során is hangoztatott védekezését ismételte meg. Nevezetesen az inkriminált cikkben csupán a véleményét fejtette ki, azonban az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltak figyelmen kívül hagyásával az eljárt bíróságok mégis megállapították a bűnösségét. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság téves, iratellenes jogalapból vont következtetést a bűnösségére. Az olvasói levelében ugyanis nem állította, nem is utalt rá, hogy a sértett pénzt kapott volna. Írása a "polgármesternek és haverjainak jobb legyen" kitételt tartalmazta.

Az indítvány a támadott ítéletek megváltoztatására és bűncselekmény hiányában történő felmentésre irányult.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a terhelti indítványt részben a törvényben kizártnak, a bűnösség kérdésében pedig alaptalannak tartotta. Eljárási szabálysértést sem látott megállapíthatónak.