BH 2021.5.143 Az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló munkavégzésére, a körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munkáltató fizetési kötelezettségének mérséklése a károsult hátrányára [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes konyhai kisegítőként állt az alperes alkalmazásában, aki munkavédelmi oktatásban részesült a nehéz súlyok emelése tekintetében.

[2] 2014. október 14-én a felperes a szakáccsal közösen megemelt egy 70 liter űrtartalmú, 2/3 részben levessel teli, körülbelül 50-60 kg súlyú alumíniumfazekat. A 2-3 méterrel arrébb lévő 55 cm magas székre tették. A művelet következtében a felperes jobb vállízületének rándulása és vállforgató izmának részleges szakadása történt. Fájdalmai ellenére néhány napig még dolgozott, majd 2014. október 19-én orvoshoz fordult, ezt követően keresőképtelen állományba került, majd több műtéten esett át.

[3] Az alperes határozatával a balesetet üzemi balesetnek ismerte el. A felperes munkaviszonya a határozott idő lejártával szűnt meg, de 2015. október 19-éig 100%-os baleseti táppénzben részesült. Állapotában a balesetet követően rosszabbodás állt be, össz-szervezeti egészségkárosodása a végállapot kialakulásában 10%-os mértékű volt, amelyben javulás nem várható.

[4] A felperes vagyoni kárának megfizetését kérte, valamint sérelemdíjat igényelt.

[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 500 000 forint sérelemdíjat, valamint 404 500 forint lejárt járadékot.

[6] A felperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a 2014. október 14. napján elszenvedett munkahelyi balesettel okozati összefüggésben a felperest ért károk 80%-át az alperes köteles megfizetni. Álláspontja szerint a felperest vétkes közrehatás terheli, mivel a foglalkozás-egészségügyi orvost nem tájékoztatta vállízületeinek 2010. évet megelőző vizsgálatairól. Tekintettel azonban arra, hogy később e téren a felperesnek panaszai nem voltak, az együttműködési kötelezettség megszegését enyhébb súlyúnak értékelte, megállapítva az alperes vétkes közrehatását. A felperes munkaköri feladatkörébe tartozott az edények mozgatása, melyek egy része a bennük levő étellel együtt olyan súlyú volt, ami meghaladta a női munkavállalók által emelhető súlyt, a munkáltató tehát a munkabiztonsági szabályok figyelmen kívül hagyásával kötelezte felperest a munkavégzésre.

[7] A Kúria a törvényszék közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes többször módosított keresetében változatlanul kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 000 000 forint sérelemdíj és ennek kamata, valamint 2014. október 14-től havi járadékként 132 500 forint megfizetésére. A járadékon belül háztartási munkára 30 000 forintot, házkörüli munkára 15 000 forintot, közlekedési többletköltségre 15 000 forintot, keresetveszteségi járadékra 45 000 forintot, gyógyszerköltségre 5000 forintot, személye körüli kisegítésre 22 500 forintot igényelt, ezen összegek középarányos kamatával.

[9] Hivatkozása szerint a sérülés következtében kétszer műtötték a jobb vállát, azt minimálisan tudja felemelni, munkavégzési képessége nagymértékben csökkent. A munkából való kiesése keresetveszteséget okoz számára, nem tudja ellátni a házi, ház körüli munkák közül a korábban általa végzetteket, a személye körüli feladatokban is segítségre szorul. Kerékpározni nem képes, férje viszi gépkocsival bevásárolni, orvoshoz, ami többletköltséget okoz. Ezen túlmenően folyamatosan fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszereket kell szednie, kenőcsöket használnia.

[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint nem bizonyított, hogy a sérülés munkaviszonnyal összefüggésben következett be. Másodlagosan hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt mentesülési okokra, és állította, hogy a felperes nem tájékoztatta a munkáltatót megbetegedéseiről. Harmadlagosan kármegosztást kért, figyelemmel a munkavállaló vétkes közrehatására és kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására. Vitatta a sérelemdíj és a vagyoni kártérítési igények összegszerűségét is.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélet

[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2 500 000 forintot és annak középarányos kamatát sérelemdíj címén. Kötelezte továbbá, hogy minden hónap 10. napjáig fizessen keresetveszteségi járadék címén 36 000 forintot, háztartási munkával kapcsolatos járadékként 4800 forintot, ház körüli munkával kapcsolatos járadék címén 3600 forintot, a felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadék címén 6000 forintot, közlekedéssel kapcsolatos járadékként 450 forintot, gyógyszerköltség címén 400 forintot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 napon belül lejárt keresetveszteségi járadékot, háztartási munkával kapcsolatos járadékot, ház körüli munkával kapcsolatos járadékot, a felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadékot, közlekedéssel kapcsolatos járadékot, gyógyszerköltséget és ezen összegek után járó kamatot. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1), (2), (3) bekezdésére, a 9. §-ára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42-2:54. §-okban foglaltakra.

[13] A bíróság a feltárt tényállás alapján megállapította, hogy a felperesnél a balesetet megelőzően már kialakult mindkét váll degeneratív elfajulásos betegsége, amellyel reumatológiai kezelésen is részt vett, azonban erről nem tájékoztatta sem a munkáltatót, sem az üzemorvost, egészségi állapotában pedig a fazék megemelését követően rosszabbodás következett be. Ez a balesettel összefüggésben 10%-ban határozható meg. A munkáltató részéről a jogsértés mértékét a törvényszék 80%-ban állapította meg azzal, hogy az alperes a konyhai kisegítők, így a felperes munkaköri kötelezettségévé tette az edények emelését és mozgatását. Egyértelműen elvárta a felperestől és a többi munkavállalótól, hogy az előírtnál nagyobb súlyt mozgassanak, és ezzel veszélyeztessék egészségi állapotukat. Az ilyen munkavégzés nem alkalomszerűen történt, hanem a felperes és a konyhai kisegítők rendszeres munkaköri feladata volt. Ezzel okozati összefüggésben következett be a felperes jobb vállízületének rándulása és a vállforgató izmok részleges szakadása.